Nem, Kedves Olvasónk, nem a 18-án elhunyt ifj. Járóka Sándor prímást fogjuk fikázni – halottakról jót vagy semmit, ugyebár. Helyette nézzük inkább azt, hogy milyen családja volt.

Kezdjük fiával, aki – ezen Népszabadság-cikk tanúsága szerint is – negyed kiló (nem tévedés: 250 gramm) heroinnal bukott le. Az USA-ban ezért úgy 20 évet, Dél-Kelet-Ázsiában halálos ítéletet kapott volna. Ez egy embernek több évre (!) elegendő mennyiség. Finoman szólva nehéz elhinni, hogy valaki csak saját magának tartson otthon ennyi drogot. 

Igen, az elhunyt fia keménydrog-kereskedő volt, ami a cigányok körében igencsak elterjedt (mellék)foglalkozás – nem csak Magyarországon, hanem, a hivatalos statisztikák által bizonyítottan pl. Szlovákiában, ill. Finnországban is. A drogkereskedők pedig, szerintünk, még a pedofileknél is rosszabbak, és kijárna nekik a szingapúri módi. Ehelyett valamivel több, mint három évet kapott a Járóka gyerek. Esetleg csak életveszélyesen megfenyegették a bíró(ka)t? Pénzük volt és van, mint pelyva, annyival nem lehetett nehéz felkutatni, hol lakik a bíró, hova járnak a gyerekei iskolába.

Folytassuk az elhunyt családjával abból a szemszögből, hogy hogyan ápolták a súlyosan cukorbeteg, most távozott Járókát. Mert az csak egy dolog, hogy valaki cukros - attól még nagyon magas kort is meg lehet érni (Járóka csupán kevesebb, mint 54 évesen távozott). A cukorbetegség klasszikusan az a betegség, amelyet kellő gondossággal karban lehet tartani, rendszeres ellenőrzéssel,  inzulinozással, súlykontrollal. (Ismerősünk anyukája cukros, de a pali már a mamája leheletéről tudja, mennyi a cukra a néninek. És karban tartja neki, és érdekes módon, a néni még mindig él, jócskán 70 felett, pedig lábszárfekélyektől is szenved.)

Mármost azt nekünk ne mondja senki, hogy akiből olyan híres művész lesz, mint ifj. Járóka Sándorból, abban nincsen fegyelem. Mert a tehetség önmagában kevés, akármekkora is. Ezt a színvonalat csak nagyon kemény önfegyelemmel, kitartással, rengeteg gyakorlással lehet elérni. Tehát a kellő alap megvolt hozzá, hogy karban tartsa a cukrát, már csak a család odafigyelése és támogatása kellett volna.

Ehhez képest a nagyon gondos és biztosan nagyon szerető család, amely most ontja a krokodilkönnyeket, hagyta, hogy a szerencsétlennek elszálljon a cukra az égbe (majdnem 30? Atyavilág!), amitől kómába esett, és évek  múlva meg is halt. Nem mellesleg egyébként belőle, az ő keresményéből élt az egész család (kivéve persze a fia drogkereskedését), tehát már csak jól felfogott önérdekből is úgy kellett volna vigyázniuk az egészségére, mint a hímes tojásra. De a gondoskodásra mégsem jutott sem idő, sem energia. Ja. Biztos elment mind a nagy fene "szeretetre"...

Már bocsánat, de mekkora zseninek kéne még születnie a cigányok számára, hogy megtanuljanak rá vigyázni?! Ez lenne az a "kultúra", amit annyira óvni kell?? Agyrém.

Kuruc.info