A cigányfajvédők mindig azzal a dumával jönnek, hogy a romák nem azért szülnek sok gyereket, mert a segélyeken, a csp-n élősködnek, hanem bizony azért, mert gyerekszeretők. Előszeretettel hasonlítják az akár 70-100 évvel ezelőtti fehér szaporulatot a mai cigányhoz. Csak, ugye, azóta nagyot fordult a világ – ma már nem (csak) az utódok tartanak el valakit öregkorában. Ma, a XXI. sz. elején a sok gyerek oka csak akkor a szeretet, ha azokat megfelelő minőségben nevelik, valóban, ésszel szeretik. Minden más esetben megélhetési gyermekgyártásról van szó.
A hazai cigányságnál azonban az általános gyermekszeretet csak a fajvédők képzeletében létezik, mert idealizálják ezt az etnikumot, miközben hibáiról nem vesznek tudomást. Az nem szeretet és nem megfelelő minőségű nevelés, hogy a gyereket nem tanítják meg rá, hová kell kakilni, és hogyan kell kezet, fogat mosni. Ahogy az sem szeretet, hogy 30 fős rokonság nyalja-falja a kisbabát, de már tisztába tenni, megfelelően tiszta, egészséges környezetben nevelni senki se akarja. És az őt állítólag szerető anyucikának olyan sokkal fontosabb a szomszédban trécselni, hogy tőle a gyerek akár a pöcébe is fulladhat. A lumpen életvitelű szülők tanulni esetleg vágyó gyermeket is távol tartják az iskolától azzal, hogy nem osztják be a pénzt, így a gyermek a segélyosztás utáni napokban, amíg tart a dőzsölés, inkább nem megy iskolába, hogy neki is jusson. (Közben a suliban lemarad.) Hát hol gyermekszeretet az, hogy a gyermek adagját nem teszik félre valami finomságból? Szerettem volna én látni azt, aki az én anyám konyhájában megehetett volna bármi olyasmit, ami nekem vagy a testvéremnek lett félretéve! Ezt a fajta "szeretetet" magyar nyelven majomszeretetnek hívják.
Nagyjából úgy kezelni egy gyermekembert, mint egy bájos kiscicát: ez sérti az emberi méltóságot. Mégis, mindennapos a cigány családok jó részében. Sokszor úgy bánnak a gyerekeikkel, mint ahogy gazdag nénikék a házikedvenceikkel. S közben ignorálják mindazon jogos szükségleteket, amelyek a gyermek emberi mivoltából adódnak: ilyen például a gyermeknek a kulturált ürítkezés és tisztálkodás elsajátítására való jogos igénye. Érdekes módon, a vallásosok szeretetházában szeretnek a cigány gyermekek fogat mosni...
Ugyanígy hajlamosak sok cigány és egyéb lumpen családban figyelmen kívül hagyni a gyermeket megillető alkotmányos jogokat is, legyen szó akár az egészséges környezethez való jogról, akár a szólásszabadságról. Pláne a gyermekmunka és a rabszolgamunka tilalmát... Ez nem jogszerű. Punktum. Ezektől a családoktól - akár cigányok, akár nem! - egy valamirevaló jogállamban olyan tempóban menekítenék ki a gyerekeket az állami hatóságok, ahogy csak lehet. Magyarország azonban egy Patyomkin-jogállam. Nekem ebből elegem van. És egyre többen vagyunk ezzel így.
M. Mária