Kedves roma barátom. Kérlek téged add át e levelet roma barátaidnak, kérlek add át nekik, hogy megértsenek minket. Ez a mi segélykiáltásunk felétek…
Kedves roma barátom, barátaink.
Legyen elég. Nem bírjuk tovább. Évszázados szakadékot szeretnénk eltüntetni – évtizedek óta dolgozunk ezen – de lassan nem bírjuk tovább. Elég!
Elég.
Nem tudunk többet tenni értetek, mi magyarok. Mit vártok még tőlünk? Szociológusok hada dolgozik értetek. Szociológusok, önkéntesek ezrei figyelnek titeket. Integrálni szeretnénk benneteket a magyar társadalomba. Integrálni, hisz bár nem mi kértük, hogy legyetek velünk, nem mi mondtuk nektek, hogy éljetek itt, nem mi kértünk könyörögve titeket arra, hogy éljünk egymás mellett, ti jöttetek, és ez így van jól. Gondot akasztottatok a nyakunkba, és mi a ti gondjaitokat szeretnénk megoldani. Kérünk titeket, segítsetek.
Segítsetek.
Tudjuk, hogy rosszul szocializálódtatok. Tudjuk, hogy „mélyről” jöttök. Tudjuk, bár nem értjük miért. Mi mindent megteszünk értetek. Segélyt kaptok. Segélyt abból a pénzből, amit a magyar emberek adóznak. Nincs más dolgotok, mint várni. Várni a segélyt, de kérlek titeket roma barátaim: ha mi segítünk, segítsetek. A segélyt nem azért adjuk, hogy pár nap alatt feléljétek. Nem azért adjuk, hogy eligyátok. Nem a játékgépre. Nem kocsmára. Segélyt azért kaptok, hogy a számtalan gyereketekre költsétek. Hogy a gyereketek iskolába tudjon járni. Azért, hogy tankönyvet vegyél neki. Azért, hogy legyen pénze ételre, italra, ruhára. Tudjuk, hogy nem tudunk annyit adni, amennyi kellene. Tudjuk, hogy akármennyit adunk, kevés. Értsétek meg roma barátaim: nincs több. Ti egyre többen vagytok. Mi egyre kevesebben. Most kell lépnetek, mert ahogy egyre többen lesztek, mi egyre kevesebben. Egyre kevesebb embernek kell majd eltartani egyre többet. Az időtök vészesen fogy. Ha most nem léptek, később már nem tudtok.
Segítsetek roma barátaim!
Integráció. Nem szép szó, talán nem is értitek. Integráció. Valamiféle beépítés. Összevonás. Eggyé válás. A mi célunk ez. A cél, hogy kapj munkahelyet. Kapsz. De ahhoz neked is tenned kell valamit. Kérlek, kérlek titeket roma barátaim, tanuljatok. Higgyétek el, ha tanultok, nem kell majd nélkülözni. Nem kell megélhetési bûnözés. Nem lesz börtön. Nem kell menekülni a rendőrség elől. Nem kérünk sokat, csak egy kis tanulást. Nem illik abbahagyni az általános iskolát a harmadik osztály után tizenhat évesen, és inkább szülni. Barátaim. Magyarországon laktok. Magyar emberek vagytok. Nem csak jogotok van, jogotok arra, hogy segélyt várjatok. Kötelességeitek is vannak. Ilyen az általános iskola. Kötelező. Nem lehetőség, kötelezettség. A néhány lurkónak kötelező kijárnia a nyolc általánost – ha már te nem tetted meg. Megtanulnak írni, olvasni, és akkor, majd ha kapsz egy levelet, nem kell mondani szégyenkezve: nem tudom mi áll benne.
A gyerek tanulhat. Minden lehetősége megvan rá. Mi magyarok, mi is tanulunk. Gondolj bele, roma barátom: miért nincs munkád? Nem. Nem, azért mert roma vagy, nem azért, mert nem szeretünk, mert üldözünk, nem azért mert kirekesztünk, nem azért mert nem bízunk benned, azért mert alacsony a képzettséged. Miért vegyelek fel téged dolgozni, ha nem értesz hozzá, mert nem tanultad meg? És miért ne téged vennélek fel dolgozni, ha megtanultad, ha értesz hozzá?
Segítsetek roma barátaim!
Próbáljatok meg velem együtt élni. Miért kell nekem félnem tőletek? Miért én félek, én aki segítelek téged? Van kutyád, roma barátom, van, tudom. Mit szólnál, ha a kutyád, akit te etetsz, itatsz, szeretsz, simogatsz, megharapna? Mit szólnál, ha a kutyád csapatokba verődve, fenyegetően morogva rád, néha meg-megharapna? Szeretnéd még azt a kutyát? Etetnéd, roma barátom? Netán egyszer csak azt mondanád: ej, kell a fenének ez a hálátlan dög!- és többé nem szeretnéd őt.
Segíts nekem, hogy segíthessek Neked.
Én segítek. Házat építek neked, ingyen, olyat, amilyet a magyar ember nem kap. A gyerekeidnek felzárkóztató, beilleszkedést segítő programokat találok ki – néha veled közösen. Pénzt adok neked az el nem végzett munkádért. Hosszú évek óta magyarázom a magyar barátaimnak, hogy ti, a roma barátaim ugyanolyanok vagytok, mint én. Előrébb veszlek a sorban, ha lakás kell, te kapod hamarabb, ha a gyerek iskolába megy, te kapsz hamarabb pénzt, ha kell pozitívan diszkriminállak. A magyarok nem értik miért? Nem akarják megérteni, miért teszem, és nekem nehéz elmagyarázni nekik, hogy a szebb jövőért.
Érted. Értem. Érted?
Segítsetek roma barátaim!
Lassan meg kellene érteni. Hiába teszek meg érted mindent, hiába adnék neked munkát, ha neked az nem kell. Hiába építek házad, ha az udvarra végzed a dolgod, és eltüzeled a parkettát. Hiába védelek, ha a magad ellensége vagy. Egyre nehezebb ez, roma barátom. A magyarok – régebben – azért zúgolódtak, mert bûnöztél. Mert nem dolgoztál. Mert a gyerekek nem tanultak. Mert loptál. Mert tiéd volt az éjszaka, s mi féltünk. Akkor elkezdtünk barátkozni veled. Mi. Mi kilencmillióan, próbáltunk barátkozni veletek, egymilliónyi romával. Nem így kellett volna. Fordítva. Neked kellett volna odaállni elém és azt mondani: hahó, itt vagyok, tanulnék, dolgoznék, miben tudok segíteni? Nem tetted. Léptünk mi. Már van saját ombudsmanod. Saját önkormányzatod, Saját falud. Saját értékrended. Saját életed. Ha nekem van saját falum, saját értékrendem, saját életem, az neked nem tetszik, ám én fogadjam el e tiédet. Jól van hát, megteszem. Megteszek mindent, de na használd ki a jóindulatomat.
Mi azt szerettük volna, hogy közös életünk legyen. Közös önkormányzatunk. Közös településünk. Közös országunk. Szerettük volna – szeretnénk – hogy közös gyerekeink legyenek. Hogy a szép romalányod a szép magyar sráccal, szép, közös gyereket nemzzen. Te ezt sem akarod. Nem akarod egyiket sem, nem akarod a segítségemet.
Miért nem segítsz nekem, roma barátom?
Tedd félre az előítéleteid. Mert előítéleteid neked vannak velem szemben, nem nekem veled. Előítéletes vagy, velem, és te mondod ezt rám. Mit kellene még tennem, hogy higgy nekem? Mit kellene tennem, hogy megérts engem, hogy megértsd, amit most teszel, csak mélyíti a szakadékot. Én több tíz éve féltelek, óvlak. Segélyek. Szociológusok százai. Kampányok, az elfogadásért. Házak Iskolák. Programok. Esélyegyenlőség. Ombudsman. Tolerancia. Liberalizmus. Pozitív diszkrimináció. Ezek mind, mind olyan dolgok, amiket én teszek érted. De te nem változol. Ugyanúgy nem tanulsz, nem dolgozol, bûnözöl, veszekszel, perelsz, kiabálsz, hol Strasbourgba, hol Svédországba rohansz panaszkodni. Segítenék, ha hagynád, roma barátom. Még mindig segítenék roma barátom. Erőmön felül. Szembeszállva a többség akaratával, aki már unja a neked adott segítséget, és joggal kérdi: ő mikor kap? Segítenék. Segíts kérlek, hogy segíthessek.
Itt az idő, roma barátom.
Most kell lépni, amíg nem késő. Többször utaltam levelemben a szociológusokra. A népesség-nyilvántartókra. Kedves roma barátom. Tudod, hogy egymillióan lettetek? Tudod, hogy az előrejelzések szerint 100 év múlva a magyar lakosság majd 35%-át teszed ki? Tudod, hogy 200 év múlva majdnem minden második magyarországi lakos roma lesz? Itt az idő tehát, hogy változtass. Itt az idő, hogy a gyerekeid taníttasd. Itt az idő, hogy te magad is tanulj. Itt az idő, hogy dolgozz. Itt az idő, mert száz – százötven év múlva nem lesz annyi magyar, aki eltartson.
Itt az idő tehát, hogy elfogadj engem, roma barátom.
Forrás
Frissítés (2008. jan. 15): ezt az írást az alább látható fotó bizonysága szerint is lehozta, egy az egyben, a Zalatáj 2007. nov. 15-én (A Kuruc.info már sokkal régebben). Érdekességképp megemlítendő, hogy az újság a “roma” helyett a “cigány” szót használta.
