Nem sajnáljuk mi a nyaralást egy gyermektől sem, akkor se, ha cigány, hátha így egy fokkal elviselhetőbb lesz a gyermekkora, és ha majd megnő, s a sors úgy hozza, hogy megerőszakol egy 89 éves magyar nénit, nem nyomja ki a szemét is közben. De az azért mégis feltűnik az embernek, hogy az árvízi "munkamegosztás" eléggé sajátságos mifelénk.
Olvasói beszámolók tucatjaiban olvashattunk erről: míg a magyarok éjt nappallá téve védekeztek, a cigányság elsöprő többsége csak akkor zsákolt, ha éppen kint volt a tévé. Nekik más dolguk volt: fosztogatták az elhagyott házakat. A segélyosztásnál viszont mindig lelkesen ott tolakodtak (ellentétben például néhány szégyellősebb magyarral), még akkor is, ha az ő házaikat nem is bántotta a víz, mert például dombon laktak.
Most pedig az ingyen (azaz a mi adóforintjainkból) nyaralók is szinte száz százalékban közülük kerülnek ki. Azok közül, akiknek a szüleik a töltésről azt kiáltozták, hogy fulladjatok meg ti, magyarok, mert mi nem fogunk. S akiknek a szüleik talán észre se veszik, hogy a 15 gyerekből az egyik hiányzik, a lényeg, hogy a segíly jöjjön utána. Amúgy se lett volna, ahová tenni - mondja az anya a riport végén.
Ismételjük: nem sajnáljuk a nyaralást senkitől, minden gyermek megérdemel egy kis örömöt. De valahogy azért arányosan kellene. Nyaralni menni is, a védekezésben részt venni is és az adományokért tolongani is. És dolgozni is. Például a Vöröskereszt segélycsomagjának kifosztása helyett.