Az időt nem tudom pontosan, valamikor este 9 körül lehetett. Az Astoriát lőtték már javában a rohadékok, amikor a társaságunk elindult a Bajcsy-Zs. utca irányába (Múzeum körút, mellékutcák, akkor még békebeli Ferenciek tere, rakpart, Lánchíd, Parlament, Markó utca, Bajcsy), ugyanis vidékről jöttünk, s délután ott parkoltunk le buszunkkal (nem a Zsideszre béreltük a buszt, hanem a Corvin közi megemlékezésre jöttünk fel).
Szóval így csöppentünk bele a Lánchídon épp keresztbe forduló autók látványába. Hamar kisebb tömeg gyûlt össze, kukákkal, konténerekkel cipekedő srácok rohangáltak. Mi úgy jó 20 percig maradtunk, addig rendőrt nem láttunk. Volt egy barom próbanéger autós, aki leállt ordibálni, majd jobbnak látta elkotródni. Amikor mi eljöttünk, már úgy 200 ember lehetett a hídfőn.
A Parlamentnél eközben millió rendőr „kempingezett”. A buszunkra még egy órát vártunk, mert a teljes szélességében lezárt Bajcsy lezárt feléből nem engedték ki. Utólagosan csodálkozom, hogy ezt a néhány kilométeres városnézést Árpád-sávos és nemzeti színû zászlókkal a vállunkon simán átgyalogoltuk. Na jó, délután volt egy Alkotmány utcai légitámadás azért…
Szerintem Széchenyi lelkét büszkeség töltötte el, ha fentről figyelte ezeket a pillanatokat.
Vándor
Kapcsolódó felhívásunk:
Most vagy soha: hídzárat szervez a Kuruc.info a taxisblokád évfordulójára!