A jövő évi állami költségvetés jóváhagyása egyre nagyobb gondot okoz a szlovák „hivatali" kormánynak. A választási kampány közeledtével a pártok egyre több populista elképzeléssel állnak elő. Fico például a híres betyárral,  gyermekkori hősével, Juro Jánosíkkal (emberi nyelven: Jánosik György) riogatja a szlovákiai gazdagokat, ami a gyakorlatban a milliomosadó bevezetését jelenti.

Jánosik György 1688-ben született Terhelyen, Trencsén vármegyében. A falu környéki hegyi tanyákon nőtt fel. Tizennyolc évesen beállt Rákóczi kuruc seregébe. Amikor 1708-ban a trencséni csatában a császári csapatok vereséget mértek Rákóczi seregére, fogságba esett, és kényszersorozás útján a császár szolgálatába került. Rabőrként szolgált a bitcsei várban, ahol megismerkedett az egyik fogvatartottal, Tomás Uhorčík zsiványkapitánnyal.
Jánosik később visszatért szülőfalujába, de amikor Uhorčík 1711-ben megszökött, beállt a bandájába. A zsiványok esküjét szeptember 29-én tette le. Többek között lovakat csempészett Lengyelországból. Később a zsiványok kapitányává választották, de nem sokáig töltötte be ezt a tisztséget, mert a liptói pandúrok 1713-ban elfogták. Kínzást sem nélkülöző bírósági tárgyaláson fosztogatás és a Rákóczi-szabadságharcban való részvétel vádjával halálra ítélték, és 1713. március 18-án Liptószentmiklóson kivégezték.

Az ellenzéki szociáldemokrata Robert Fico (Smer-SD) régen dédelgetett álmát, a „Janosík-adót" javasolta a hiány pótlásának eszközéül.

Ennek lényege, hogy a béreket egy adott értékhatáron felül – javaslata évi 30 ezer euró – magasabb kulccsal adóztatnák meg.

A gyakorlatban ez (a gazdag emberek számára) új adósáv bevezetését jelentene, amivel Szlovákia a jelenlegi 20 százalékos egységadót szüntetné meg.

A liberálisok (SaS) határozottan az egységadó megváltoztatása ellen vannak, amivel szeretnék Fico populista adójavaslatának bevezetését megakadályozni.

(Felvidék.ma)

 Tisztelt Kuruc.info!

"Fico a betyárokkal riogat" cimű cikkükhöz szeretnék hozzászólni.

Először is fontosnak tartom leszögezni, hogy a betyárok mindig is élesen megkülönböztették magukat a bűnöző elemektől! (útonállók, zsiványok, haramiák, tolvajok, rablók, bitangok)

A betyárok mindig kikérték maguknak, ha a társadalom megpróbálta ezeket összemosni velük. A határ olyan éles volt a bűnözői körök és a betyárság között, hogy azt mai ésszel el sem tudjuk képzelni. A betyár névért ugyanis meg kellett szenvedni, ma úgy mondanánk, hogy "le kellett tenni valamit az asztalra." Ahogy a korabeli népdal mondja: "Viselem a betyár nevet...." vagy "Betyár vagyok nem bűnöző, csillagokkal tündökölő".
Erről részletesebben olvashatnak "A betyárok világa" című tanulmányomban, amit többször is leközöltek.

Másodszor pedig Juro Jánosík egyszerű zsivány volt, egy köztörvényes haramia. Ezt életútja és cselekedetei igazolják. Csak néhány népköltés, népballada és népdal maradt fenn róla, azonban koránt sem él olyan elevenen a tót atyafiak emlékezetében és lelkében, mint a magyaroknak a betyárjaik. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy Jánosikot csak a tót kultúrpolitika emelte ki az ismeretlenség homályából, amikor éppen nemzeti hősre volt szüksége. Az, hogy mindezt egy hegyi bitang személyében tették, mutatja a soha nem volt nemzeti hősök iránti igényt. Így lett Csák Máté is szlovák autonomista hős az elnyomó magyar uralkodókkal szemben.

Összegezve tehát ne nevezzük betyárnak a "hegyi bitangot", mert ezzel betyárjaink nevét, emlékét szennyezzük be! Aminek ők nagyon nem örülnének, hiszen észbe tartották Balassi szavait:

"Az jó hírért-névért s az szép tisztességért
ők mindent hátra hadnak,
Emberségről példát, vitézségről formát
mindeneknek ők adnak"

Ezen észrevételt meg kellett tennem, mert megkívánta a betyárbecsület!

További eredményes harcot és kitartást kívánva, maradok tisztelettel:

Tóth Máté
okleveles történész, kulturális antropológus, pedagógus