Dr. Popély Gyula
Popély Gyula felvidéki egyetemi tanár, a Jobbik 2010-es országgyűlési képviselőjelöltje beperelte azt az anyaországi újságírót, aki szerint kapcsolatban állt az egykori csehszlovák titkosszolgálattal. Popély közben a pozsonyi Nemzeti Emlékezet Intézetétől kikérte a múltját tisztázó hivatalos igazolást.

Székesfehérvárott a Fejér Megyei Bíróság dr. Moróczné dr. Medgyasszay Júlia bíró vezetésével még 2011. július 11-én tárgyalta elsőfokon a felvidéki Popély Gyula történész, egyetemi tanár és közéleti ember S. G. újságíró ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása iránt indított perét. Magyarán szólva, Popély Gyula följelentést tett, amiért az állítólagos titkosszolgálati múltjáról szóló, eredetileg Vona Gábornak, a Jobbik elnökének 2010-ben címzett levél kikerült a világhálóra.

S. G. újságíró, alperes a tárgyalás során előadta, hogy nem ő tette föl a kérdéses levelet a világhálóra, s az esetről csak utólag, a felperes, Popély Gyula keresetleveléből szerzett tudomást. S. G. ennek ellenére a tárgyalás során kerek történeteket adott elő arról, hogy egy Danás László nevű pozsonyi, azóta elhunyt (!) hajdani csehszlovák tartótiszttől tudta meg, milyen sokan élnek Magyarországon, akik egykor a prágai titkosszolgálatok besúgói voltak. S. G. azt is elmondta, hogy ez a Danás 1981. augusztus 27-én Popély Gyulát fölvette az STB rövidítésű Szlovák Titkosszolgálatba... s az erre vonatkozó, a világhálóra kitett, titkosszolgálati személyek, így Popély Gyula nevét is tartalmazó listájának magyar nyelvű fordítását majd pótlólag csatolja a perirathoz.

S. G. az általa nemsokára magyar fordításban is csatolandó iratra vonatkozó bírói kérdésre elmondta, hogy a dokumentumon Popély neve mellett a PO, vagyis, a „tudatos együttműködő” megjelölés rövidítése szerepel. Az alperes, S.G. ezután előadta: „Nekem, mint magyar állampolgárnak Alkotmányban rögzített kötelességem, hogy ha kérdéses személyt látok, állami hivatalhoz kell irányítanom, akkor azt jeleznem kell. A kérdéses személy alatt azt értem: felmerül a gyanú, hogy az illető egy másik állam titkosszolgálatával áll kapcsolatban”, jelentette ki S. G., majd elmondta, hogy pontosan ezen kötelességének tett eleget, amikor 2010-ben, még a választások előtt az ügyben levelet írt Vona Gábornak, a Jobbik elnökének és a Nemzetbiztonsági Hivatalnak...

Az újságíró később Popély Gyula magánéletére, s leginkább hajdani szerelmeire vonatkozó, megítélésünk szerint ízléstelen állításokat is előadott, amely egyáltalán nem képezik a per tárgyát. Szerintünk ugyanis a tárgyalás kizárólag arról szól, hogy besúgó volt Popély Gyula a csehszlovák világban, vagy nem volt az. Egyébként a jogállás szerint nem Popély kötelessége bebizonyítani, hogy nem volt titkosszolgálati ember, hanem S. G.-nek azt, hogy igenis az volt.

Popély Gyula egyetemi tanárral, történésszel, politikussal, a Jobbik országgyűlési képviselőjelöltjével tavaly februárban több részes, fotókkal illusztrált interjúsorozatot készítettünk, amelyből megismerhettük a felvidéki magyar tudós jelenkori, múltbeli társadalmi, politikai és tudományos tevékenységét. Olvashattunk benne az elhíresült „bizonyítványháborúról”, amelyet Popély a Pozsonyi Magyar Gimnázium igazgatójaként vívott a megszálló szlovák hatóságokkal szemben a kétnyelvűségért. Annyira volt besúgó, hogy a tótok lapátra tették... Az időközben magyar állampolgárságot is szerzett Popély Gyulát az országos listán indította a Jobbik képviselőjelöltként a 2010-es országgyűlési választásokon. Popély azonban éppencsak nem jutott be a budapesti törvényhozás házába.

S. G. újságíró a tavaly tavaszi választások előtt Vona Gábornak, a Jobbik elnökének levelét megírta, és arra kérte, hogy a párt vezetősége vegye le a felvidéki történészt az országos listáról. S. G., aki korábban a Jobbik tagja volt, a pártelnöknek írt levelében – amely ezután „rejtélyes” módon ki lett téve a Jobbikkal nem kimondottan rokonszenvező portálokra –, amint azokat a székesfehérvári tárgyalóteremben is hallhattuk, Popély Gyula magánéletére vonatkozó, nem a nagyközönségre tartozó, a per tárgyával köszönőviszonyban sem levő állítások is olvashatók. Elrettentő célzattal írva vagyon a Vona Gábornak szóló levélben az is, hogy Popély „nemrégiben könyvet adott ki a tótokról” etc.

Nézzük először is a „tótokról” írt könyvre vonatkozó állítás erkölcsiségét. Ha Vona Gábor hitelt ad ennek, valamint a levélben olvasható többi, hasonlóan „hiteles” állításnak, azt gondolhatta volna, hogy az általa vezetett párt képviselőjelöltje a tótok történetét, dicső tetteit ajnározza. Csakhogy pontosan az ellenkezőjéről van szó. Popély Gyula, amint a többi, korábban napvilágot látott köteteiben is, a Felvidék 1914-1920 című, 2010 januárjában a Magyar Kultúra Alapítvány Budapest, I. kerület, Szentháromság téri székházában bemutatott könyvében a magyar igazságra, a határon túli magyarsággal, s egyben az egész nemzettel megesett igazságtalanságra világít rá a tudós kutató módszerével és fölkészültségével. A könyv valóban „a tótokról” szól, csakhogy azokról a tót aljasságokról, amelyeket a csehekkel karöltve elkövettek a magyarság ellen. Kézi- és tankönyvként kellene használni a hazai felsőoktatási intézményekben, csakhogy itt még nem tart a „magyar” tanügy.

Az S. G. által emlegetett, „a tótokról” szóló kötetben Popély a többi között bőséges dokumentumokkal fűszerezve föltárja Edvard Benesnek az antant országaiban kifejtett magyarellenes propaganda-hadjáratát, rávilágít arra, hogy Károlyi Mihály és díszes társulata (a Linder Bélák) miként szolgáltatták ki Észak-Magyarországot, valamint az ott élő magyarságot a megszálló cseh katonai alakulatoknak. Hát így szól ez a könyv „a tótokról”. Szerencsére Vona Gábor nem dőlt be az S. G. levélében olvasható, egyértelmű utalások formájában megfogalmazott, a folyamatban levő per tárgyát képező azon állításnak sem, miszerint Popély Gyula a csehszlovák titkosszolgálat ügynöke lett volna.

A székesfehérvári bírósági tárgyaláson S. G. alperes megjegyezte: Popély Gyulának lehetősége lenne arra, hogy tisztázza magát a titkosszolgálatiság gyanúja alól, ha a múltjáról igazolást kérne a szlovákiai Nemzeti Emlékezet Intézetétől (az ottani Történeti Hivatal – H. J.), s ezzel még „a negatívumot is igazolni tudná”..

Popély Gyula időközben, habár a bizonyítás nem az ő kötelessége, S. G. javaslatát megszívlelve kikérte a múltjára vonatkozó igazolást a pozsonyi Nemzeti Emlékezet Intézetétől, majd borsos áron lefordíttatta magyarra (ld. a cikk alatt). Az Országos Fordítói Iroda hivatalos fordításából beigazolódik az, amit Popély már a bíróságon is hangoztatott: az S. G. által „tudatos együttműködőnek” fordított PO (preverovanej osoby) rövidítés jelentése magyarul „ellenőrzött személy”. Magyarán olyan személy, aki nem besúgó volt, hanem ellenkezőleg, őt figyelték meg, ellenőrizték a hatóságok.

Az alperes által bizonyítékként csatolt iratra vonatkozólag pedig a pozsonyi Nemzeti Emlékezés Intézete egyértelműen megállapítja, igazolja, hogy az egykori „Állambiztonsági Hivatal által nyilvántartott személyi akta az érvényes jogrend alapján nem az állambiztonsági testülettel együttműködő munkatárs aktája.”

A Popély Gyula által S. G. ellen indított per tárgyalása 2011. november 9-én folytatódik a Fejér Megyei Bíróságon.

Hering József – Kuruc.info