31 fős csonkahoni hazafi indult útnak augusztus 6-án pénteken Barótra, a XIII. honvéd találkozóra. A Békés megyei Jobbik, a gróf Tisza István dalárda, s a Szebb Jövőért P. Egyesület tagjai összefogásával tisztítószereket, élelmiszert s egy dalcsokrot nyújthattak át szombaton az erdőháti nemzettestvéreiknek.

Ezen a délelőttön megtisztelő s felemelő érzés volt ott lenni a baróti református templomban, ahol összeölelkezhettek testek, lelkek, s több generáció képviselői. Ez a verőfényes nap a Székely hadosztály még élő s a Hadak Útjára távozott hőseinek szórta sugarait.

Ahogyan a perzselő nap a vizet, úgy szívtuk magunkba a Veteránok történeteit. Többször elhangzott egy számukra emlékezetes történelmi pillanat a Bécsi döntés, s utána 1940 szeptembere, amikor a magyar csapatok bevonultak Erdőhátra, szűkebb hazájukba. Az emberek mámorító boldogsága, önfeledt ünneplése. Ezen részegítő pillanatok után 1943-44-ben tömegével jelentkeztek az alig 18 éves székely legények katonának, hogy megvédjék hazájukat az orosz, szerb majd román hordáktól. Ők, ha kell az életük árán is meg akarták védeni a keleti határt, amit Csaba királyfi bízott rájuk. Ezért is elszomorító, hogy a budapesti Keleti pályaudvaron még a mai napon is megtalálható egy emléktábla, ami dicsőíti az anyaországiakat, akik nem engedték elindulni azt az irányszerelvényt, amely katonákat juttatott volna el a székelyföldi harcokhoz. Hallhattunk a földvári táborról, ahová magyar katonákat, civileket, asszonyokat s gyerekeket zártak be éhhalálra ítélve. Vajon ez nem népirtás? Vitéz Balogh Andrással való beszélgetés után fogalmazódhatott meg mindenkiben, hogy a Magyar Parlamentbe mint képviselő csak az kerülhessen, aki legalább két hétig Velük él. Benedek Józseftől nagyon sok régi katonadalt hallottunk s tanultunk meg, hogy ne felejtse el a jövő nemzedék. Szegedi Csanád s Novák Előd jelenléte még jobban erősítette az ’öreg bakák”-ban, hogy lesz még magyar feltámadás.

Este bálba voltunk hivatalosak. Székely hagyományokon nevelkedett emberek körtáncába s gasztronómiájába kóstolhattunk bele. Csodálatos érzés kerített hatalmába, mikor egy emberként énekelhettük a hazafias dalokat s a székely himnuszt. Biztató szavakat adtunk s kaptunk. Egy mondat azóta sem megy ki a fejemből, amit tanácsos lenne minden csonkahonba zsugorított magyarnak felfognia: - Kapánk, kaszánk s hitünk még van, szóljatok, s mi megyünk!

Köszönet támogatóinknak, akik segítették missziónkat: OMV Békéscsaba, Sípos Pál Békéscsaba, Szegedi Csanád tiszteletbeli székely, Gazdakör Békés, s a megye több jóérzésű honpolgára.

Szebb jövőt!
Csákvári Lajos