A többség számára sikeresen lezajlott a múlt szerdán a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti egyetem által rendezett felvételi. Estére el is dőlt bő 1300 ifjú sorsa. Csütörtöktől pedig kezdődhetett az iratkozás, vagyis a gyúródás, könyöklés, kiabálás, protekciózás.

Terveim ellenére aznap felmentem az egyetemre, találkozni egy rég nem látott csíkszeredai ismerősömmel. Édesanyja kísérte őt és két osztálytársát, akik szintén sikeresen bejutottak. Jelentkezniük kellett bentlakási helyek lefoglalására, ami elméletileg simán lezajlik, főleg ha jó jeggyel jut be az ember. Jó jeggyel jutottak be, a gyakorlat mégis különbözött az elmélettől...

A bentlakási helyre egy kis ív kitöltésével lehet jelentkezni, megadva a jelentkező nevét, szakát és felvételi átlagát. Ismerősöm édesanyja előre ment az irodába, hogy kérjen három példányt a lapból. Előtte már bent volt egy román lány, szintén az édesanyjával, akikkel feltűnően segítőkészen viselkedett az adminisztrációs hölgy. Elmagyarázta, hogy kihez kell menni a bentlakásban, kinek mit kell mondani, neveket írt egy papírra. Miután elmentek, ismerősöm édesanyja megkérdezte a hölgyet, hogy maradt-e neki is a bátorításból. Nagyon jól beszél románul, hangján nem érződött székely származása, így az említett hölgy nagyon nyájasan válaszolta, hogy természetesen. A lányok az előtérben várakoztak, majd kitöltötték a lapokat, és négyen egyszerre mentek vissza befejezni a jelentkezést. A hölgy az első vezetéknevet valahogy kiolvasta, a második már nem jött össze... Ami ezután jött, az egyáltalán nem nevezhető szokatlannak minálunk: azonnal hivatalosra váltotta a szót, egy-két mondatban közölte a tényeket, segítőkészségnek se híre se hamva. Arra kérdésre, hogy ugye az ilyen nagy (9,90; 9,88 és 9,39) jeggyel bejutottak számára biztosítva lesz a bentlakásban hely az a válasz érkezett, hogy ezt bizony nem lehet tudni, majd kiderül. Arra is fény derült, hogy (a hivatalos szabállyal ellentétben, mely szerint átlag alapján osztják a bentlakási helyeket) a jóval kisebb jeggyel bejutottak előnyt élveznek, amennyiben fizetéses, nem államilag finanszírozott helyen vannak. Ezek évi 8000 lejt (540 ezer forint) pengetnek le az egyetemnek, így nyilván fontos minden áron „megtartani” őket. Az, hogy „roma származásúaknak” is két (állami!) helyet biztosítottak az általános orvosi szakon, gondolom senkit nem lep meg... Említetteknek 6,62 illetve 6,49 a felvételi átlaguk, míg az utolsó fizetéses helyre 8,18-cal lehetett bejutni. Kommentár nem szükséges...

Így élünk mi együtt kedves román testvéreinkkel, ezért harcol az erdélyi „magyar” politikai „elit”. Arról már nem is beszélek, hogy a felvételi vizsgára iratkozásnál a szakomon én voltam az első marosvásárhelyi, de előttem már jó páran jelentkeztek, nem csak a megye más részeiből, hanem a Kárpátokon túlról is; vagyis újabb „jelöltek” a Ceausescu-rendszer után is folytatódó román betelepítésre... Ha sokan nem is ismerik el, tény és való, hogy a hatalom különböző előnyökkel (munkahely, lakás stb.) továbbra is arra buzdítja az állami alkalmazottakat (főleg a rendőröket), hogy költözzenek, illetve maradjanak magyarok lakta településeken.

Török Tamás – Kuruc.info