December elsején (ekkor éltetik a nagyrománok Erdély megszállását) ünnepelünk, jelentette ki Markó a kampányzárón – és lőn. Fényes győzelmet aratott az RMDSZ, magasan a küszöb fölött bejutott fővárosába, Bukarestbe, elbukott valamennyi velük szemben indult ún. „polgári” független, bekerültek a legnagyobb gazemberek, mint maga Béla vagy a messze földön híres Verestóy Attila. Az egyértelmű sikert részben az alacsony részvételnek, részben a szokásos választási csalásoknak köszönheti a kollaboráns párt, de azért feltevődik a kérdés: tényleg ennyire képtelen felismerni helyzetét az erdélyi magyarság (is)?

A plakáthoz: Tudor, Dediu, Bubulac, Bugarschi, Fuiorea, Viorel, Marius: az RMDSZ jelöltjei

Friss:
Kevesebb szavazatot, de több mandátumot kapott Basescu pártja

A posztkomcsik győztek Erdélyben és Romániában - fél százalékkal

Nem jutott be Eckstein, Eörsi erdélyi fajtársa

Az MPP elnöke örül az RMDSZ eredményeinek és gratulál Szekus Béláéknak

1% a különbség 99,62%-os feldolgozottságnál a két nagy román párt között

Örül testvérpártja sikerének az MDF

Amikor Markó Béla arról beszélt SZDSZ-esek és chartások társaságában, hogy ma ők is ünnepelni fognak, nem a nagyromán ünnepre gondolt – azt még (hangsúlyozzuk: még) ő sem meri megengedni magának. Azért készült ünneplésre, mert nagyjából biztos volt benne, hogy ilyen eredmények születnek. Az már csak hab a tortán, de mindent elmond az RMDSZ-ről, hogy annyit számít neki Trianon és Erdély módszeres pusztítása, hogy ünnepelni tud a megszállás hivatalos évfordulójának napján - gyönyörűen jelképezi az egész eddigi politizálásukat, melynek célja a parlamenti jelenlét, bársonyszékek és faexport-engedély, némi látszat-engedményekkel, az érdekképviselet meg le van tojva. (Egyik kedves olvasónk hívta fel a figyelmünket arra, hogy egy román újságíró felidézte a napokban: a Trianon-film erdélyi bemutatása után rendezett bukaresti TV-vitát követően, melyen részt vett Koltay Gábor s Raffay Ernő is, Markó felhívta telefonon és gratulált a vitában való részvételéhez, mondván, így kell elbánni ezekkel a szélsőségesekkel, akik nem képviselik a magyarságot.)

No de miért volt ilyen biztos Markó a dolgában, miért buktak ekkorát az RMDSZ-szel szemben induló függetlenek, miért kapott annyi szavazatot a magyar érdekeket folyamatosan és következetesen eláruló párt, mely romániai (annak érzi ugyanis magát), de nem magyar, nem demokrata és nem szövetség?

Az első és legbiztosabb módszere az RMDSZ hatalmon való tartásának: a választási csalás. Korábban előfordult már, hogy színmagyar falvakban, ahol az RMDSZ az úr, 110%-ban vagy még magasabb arányban mentek el szavazni. Annyira szerették a Pártot, hogy néhányan még a sírból is kikeltek, hogy leszavazhassanak rá. Idén is volt 100%-os részvétel, 93%-os is, s mivel az RMDSZ berkeiben még a saját tisztségviselőik megválasztásakor is előfordult korábban csalás, ezt a témát nincs is miért tovább boncolgatni.

A második fontos tényező a lelki terror, az emberek módszeres megfélemlítése. Ez több szintű. Egyrészt egyes közösségi vezetők gyakorolják, akik függnek az RMDSZ-től (mert tud a mocskos ügyeikről, mert különben nem kap annyi pénzt a kormánytól a falu stb.), ezért személyes befolyásukat latba vetve magyarázzák el az embereknek, hogy ha nem mennek el szavazni, mondjuk agyonverik őket, mint teszi azt a deményházi pap, aki magának Markónak számolt be e kiváló módszeréről – dicséretben is részesült.
A megfélemlítés másik eleme az az RMDSZ által lassan, de biztosan felépített mítosz, hogy ha nem jut be a párt a parlamentbe, minden elveszett, s itt a nemzeti tragédia, a magyarság létét veszélyezteti a kiesés. Ezért inkább elmennek szavazni, még ha tudják is, hogy alkalmatlanok vagy gazemberek, mert „ha olyanok is, de mégis jobb, hogy ott vannak, mintha senki nem lenne Bukarestben.”

A harmadik fontos összetevő az ún. polgáriak szánalmas tehetetlensége. Orbán Viktor hathatós támogatásával. Ahogy ő kerget kormányt itthon, úgy kergetnek árulókat az MPP-sek, élükön azzal a Szász Jenővel, akiről minden 3-4 hónap után azt hisszük, elrabolták az ufók, aztán mégiscsak feltűnik valahol nyilatkozni. Pártépíteni viszont még senki sem látta. Ez az MPP, miután Tőkés bekerülése az EP-be óriási erkölcsi tőkét adott az autonomista oldalnak, megmutatva, hogy lehet győzni az RMDSZ-szel szemben, s miután az önkormányzati választásokon is – magához képest – viszonylag jól szerepelt, két székely városnak is polgármester adva, nos, ez az MPP kijelentette: ő nem indul a parlamenti választáson. Viszont támogat néhány függetlenül indulót (akik viszont nem lehettek MPP-tagok). Ez nemcsak pártlogika szerint nonszensz, hanem a józan ész szerint is. Ráadásul még olyan nyilatkozatot is tett Szász, hogy nem akarják veszélyeztetni az RMDSZ bejutását. Holott autonomista oldalon szinte mindenki egyetért abban, hogy az RMDSZ parlamenti jelenléte, sőt, kormányon való ücsörgése messze többet árt, mint amennyit használ. Folyamatosan legitimálja ugyanis a román hatalmat külföldön, mondván, itt minden rendben, közben pedig még arra sem volt képes (vagy sokkal inkább: hajlandó), hogy a Ceausescu által elrabolt Bolyai Egyetemet visszaszerezze (az ezért küzdő Hantz Péteréket pedig aljasul cserben hagyta), hogy a programjában szereplő autonómiáról ne is beszéljünk. Hogy miért döntött így Szász Jenő, annak ellenére, hogy pl. az egyik legerősebb helyi szervezet, a szentgyörgyi hónapokon át követelte, hogy a párt színeiben indulhasson, azt tőle kellene megkérdezni. Na meg a Viktortól.

Alul is maradtak csúnyán a függetlenek, azok is, akiktől pedig elvárható lett volna a jobb szereplés. Így saját szavai szerint csúfos vereséget szenvedett a gyergyói Garda Dezső, s hasonlóképpen járt Kincses Előd is Marosszéken. Garda elismerésre méltó munkát végzett a székely erdők visszaadásáért és többek között a Verestóy-féle famaffia ellen, ám eddig ő is az RMDSZ színeiben indult minden alkalommal, azt erősítve az emberekben, hogy mégiscsak oda kell szavazni, mert vannak azért ott jó emberek is. Most, hogy kiszorították, már nem tudta meggyőzni a népet arról, hogy mégsem a tulipán az igazi.

Kincses Előd, Tőkés László egykori ügyvédje magával Markóval mérkőzött meg, s ellenfele 60-65%-ot szerzett a jelenlegi eredmények alapján. Úgy tűnt, neki van a legnagyobb esélye (Tőkés is erősítette) ismertsége miatt, ráadásul mert az egész RMDSZ-es politizálás ellen tiltakozhattak volna a rá szavazók, ám a fent megemlített „összetevőkkel” sikerült legyőzni, nem is kicsit. Egy másik gond az lehetett, hogy nem városi szavazók szavazataiért kellett versengeni, a falusi embernek pedig a legkisebb gondja is fontosabb a politikai helyzet tanulmányozása és megértése, elment hát, és megszokásból lepecsételte a tulipánt. Meg azt se feledjük: a Markó körzetében jelentette ki a pap: 80 embertől 90 szavazatot fog begyűjteni...

Az RMDSZ nagy sikere ezen felül az alacsony, 40% alatti részvételnek is köszönhető, s inkább a jobban zsarolható vegyes lakosságú és szórványvidéken élők támogatták szavazatukkal, Székelyföldön alacsony volt a részvétel, amin az MPP vezetősége is elgondolkodhat, hiszen az ő szavazóik jobbára otthon maradtak, elsősorban azért mert nem mindenhol volt „független”, akire szavazhattak volna, másrészt meg Szász Jenőn kívül senki nem díjazta ez a szerencsétlen megnyilvánulási formát.

Az exit pollok szerint a PSD, a szociáldemokrata párt (Iliescu komcsijai Gyurcsány-féle vadkapitalistákkal övezve, nagyjából mint az MSZP) és a volt korrupt szekusügynök által vezetett Konzervatív Párt 36,5 százalékot kapott, a Demokrata-Liberális Párt (Basescu elnök zsebpártja, elnöke a kolozsvári polgármester) 30,6-ot, a Liberális Párt (a jelenlegi kormánypárt) 20,4-et, az RMDSZ pedig 6,7-et, illetve (a szenátusba) 7,3-at. (Kiesett a két retorikájában is magyargyűlölő párt: a Vadimé és a volt juhász Becalié, az egyik 2,5-ot, a másik 1,5-öt kapott őszinte meglepetésünkre. Úgy tűnik: a románok is rájöttek: sokkal többet elérnek a nem ordítozó és szándékairól nyíltan beszélő magyarellenes politikával.)

(Az adatok hétfő reggeliek, újabb eredményekért ld. a fent belinkelt friss anyagokat - a szerk.)

Markó már jó előre kijelentette: ők persze ismét kormányon szeretnének tovább hízni, ám a jelenlegi állás szerint nem biztos, hogy ez így is lesz, vagy, ha mégis, kevesebb konc jut majd nekik. Ha ugyanis kizárjuk a nagykoalíciót a posztkomcsik (szocdemek) és a nemzeti posztkomcsik (Basescuék) között, akkor a (nevükben) liberális párttal fog kormányozni vagy egyik vagy másik nagy párt. Vélhetően a PDL, Basescu ugyanis nekik szánja a kormányrudat, és, ismerve őt, addig ügyeskedik, míg ezt meg is oldja. Igaz, a legutóbbi ilyen koalíciónak szakítás lett a vége. Az RMDSZ pedig mintegy biztosíték kellhet bármelyikben, de nem oszt vagy szoroz sokat.

Így Béláék ünneplése sem lesz annyira szívből jövő, a sorsukért aggódó erdélyi magyarok pedig ma ismét nyelnek egy jó nagyot, s már egyre ritkábban teszik fel a kérdést: megvirrad-e még valaha?

Vajna Gábor politológus – Kuruc.info, Transzsindex adatai nyomán