Mint utóbb kiderült, nem halt meg senki a szombat esti Dunaszerdahelyi AC- Slovan Bratislava labdarúgó mérkőzésen, „csupán” fogsorát verték ki és állkapcsát törték egy budapesti szurkolónak (a szóban forgó Lengyel Krisztián nem fővárosi, hanem felvidéki - a szerk.). Közel ezer rendőr vigyázta a rendet a Csallóköz szívében rendezett találkozón, ám végül ugyanők voltak azok, akik a rendből pillanatok alatt káoszt teremtettek.

– Budapesti Honvéd? Há’ mi ez a nagy barátkozás maguknál? Újpest, Ferencváros, Honvéd együtt szurkol? – vonja fel a szemöldökét egy szlovákiai határőr a komáromi híd utáni rögtönzött ellenőrzőposztnál.

Dunaszerdahelyi AC–Slovan Bratislava bajnoki labdarúgó mérkőzés. Egy ország bajnokságában játszanak, ám sokkal több hasonlóságot nem is nagyon találni közöttük. A Slovan a szlovákok legnépszerűbb csapata, közismert szélsőjobboldali csoportok is megtalálhatóak a rajongói között. Legutóbb Bécsben vertek szét egy kocsmát, egyébként előszeretettel énekelnek magyarokat szidalmazó dalocskákat, függetlenül attól, éppen kivel és hol játszanak.

Ezzel ellentétben a DAC a szlovákiai magyarok csapata, akárcsak a Bilbao a baszkoké. Igaz, a csallóközi alakulatban nem csak magyarok játszhatnak a spanyolországi példával ellentétben, ám ettől ez még magyar csapat, legyen bár a tulajdonos dubai, az edző német, a játékosok pedig számtalan nemzet fiai.
 

Ti nem magyarok vagytok, csak felvidéki hontalanok

A rajongói viszont magyarok, mondhatjuk kivétel nélkül. Nem kifejezetten radikális figurák alkotják a szerdahelyi fanklubokat, ám a magyar zászlók és magyar dalok elengedhetetlen kellékei a szurkolásnak. Ennek megfelelően nem kifejezetten népszerűek a szlovák lelátókon.

Legutóbb Nagyszombaton játszottak bajnoki mérkőzést, ahol a helyiek „ti nem magyarok vagytok, csak felvidéki hontalanok” kiírással kedveskedtek a DAC szurkolóinak. Ugyanezen a mérkőzésen égettek el egy Ferencváros-mezt a szlovák fanatikusok. Ez a csapat egyébként az egyetlen, amelyik nem kerül képernyőre a szlovák közszolgálati televízióban közvetített bajnoki találkozókon.

Természetes, hogy az ember fia határozottan szimpatikusnak találja őket, különösen a magyarutálatáról híres Slovan tábor ellenében. Ez egy abszolút vállalható dolog. A helyi szurkolói csoportok örömmel vették, amikor híre ment, hogy anyaországi fradisták is csatlakoznának hozzájuk. A ferencvárosiaktól függetlenül aztán buszok szerveződtek Győrben, Sopronban, majd az ország valamennyi városából százak keltek útra, hogy a szerdahelyieket buzdítsák.

Illetve nyilván nem csak azért. Balhéról senki sem ábrándozott, hiszen a mintegy ezer vendégszurkoló szoros rendőri felügyelet alatt ment be a stadionba, ráadásul még a legelvakultabbak is tudták, hogy a helyi egyenruhásokat sem kell kétszer kérni arra, hogy magyar huligánokat oszlassanak szét, ha arra kerülne a sor.
 

Mindig á frádisták csinájják’ á fésztivált

Nem, ez egy demonstrációnak készült, ráadásul meglepő módon spontán szerveződve, és még meglepőbb módon teljes magyar szurkolói egységfrontban az interneten már hetek óta üzengető slovanosokkal szemben. Megfér egymás mellett az újpesti és a fradista zászló, de a vidéki szomszédvári rivalizálások gyűlölete is pillanatok alatt foszlik semmivé a Duna mögött. Mindenesetre kispestiként olcsón megúszom, a határőrök zöld-fehér híveket keresnek.

– Mindig á frádisták csinájják’ á fésztivált – magyarázza hamisítatlan felvidéki tájszólásban a határ éber őre. Sofőrünk megfújja a szondát, majd sietve tovább is indul autónk, ahol rajtam kívül egy BKV szurkoló, két Ferencváros fanatikus, illetve egy csapat nélküli érdeklődő foglal helyet. Mögöttünk egy szlovák rendszámú busz érkezik, ám azonnal rohamrendőrök veszik körül a járművet. Egyenként szállítják le a buszon helyet foglaló szurkolókat – mint kiderült, őket várták.

Dunaszerdahelyen csak a hangot kell követnünk a parkolóból. A stadion akusztikájának hála elementáris erővel zúg a D-A-C! A szlovák vendégdrukkerek is elfoglalták helyüket, így mehet a szópárbaj. A helyiek Pozsonyba küldenék vissza az ellen híveit, míg a szlovák zászlók garmadájával felszerelt Slovan tábor a Duna mögé, vagy a Dunába kíván minden magyart.

A helyiek meglehetős nyugalommal hallgatják a magyarokat szidalmazó rigmusokat, bár a 2-300 főt számláló DAC kemény mag riposztjai sem késlekednek. „Ria-ria Hungária!” – harsog tízezer torokból. Érdemes megemlíteni, hogy a stadion befogadóképessége hivatalosan 6100 fő, de egy órával a kezdő sípszó előtt már ennek a duplája szorong a pálya körül. Mi csatlakozunk a Magyarországról érkezőkhöz, de a zászlóktól semmit sem látunk, így szemrebbenés nélkül felmegyünk a tribünre. Igaz, nem is nagyon tehetnénk mást, mert arra sodor a tömeg. Vállat vonunk, amikor a jegyszedő a „kék” jegyet kéri (nekünk csak sárga van), majd elfoglaljuk állóhelyünket, alattunk több száz ferencvárosi szurkoló, kiegészülve újpestiekkel, nyíregyháziakkal, fehérváriakkal, győriekkel, békéscsabaiakkal.

Csak úgy megindultak

A hangulat jó, bár némileg a kilencvenes éveket idézi a pénztárgépszalag-özön és pár szurkolói rigmus, de a DAC-tábor lelkesedése példamutató. Mintegy 600 ezer forint értékű élőképpel köszöntik csapatukat. Megszólal az egész stadion: – „Ki a jobb? D-A-C!” „ Mindenki itt van, mindenki tapsol, mindenki a DAC-nak szurkol…”.

Felcsendül a Himnusz, majd kezdetét veszi a meccs. Mivel újabb szurkolók érkeznek, a rendőrök még egy szektort átadnak a hazaiaknak, hogy tíz perc múlva visszafoglalják. Máig sem tudom, miért. A magyarországi szurkolók és a Slovan-tábor között több száz rendőr van, esze ágában sem volt senkinek, hogy átverekedje magát rajtuk. Csak úgy megindultak (a videón remekül látszik).

A több tucat zászló mellé egy fradi-drapériát akartak kihelyezni, erre indult meg a maszkos, viperákkal felfegyverkezett, robotrendőr-szerelésbe öltözött szlovák rohamosztag. A pánik teljes. Fent biztonságban vagyunk, ráadásul mindent látunk – így azt is, hogyan keletkeznek repedések a fejeken, hogyan folyik a vér az alattunk tusakodók arcán. Védekezni senki sem tud, a tömeg összeszorul egy keskeny sávban. Egy fiatal fradista srác a földre kerül, újpesti ugrana mellé, hogy lélegeztesse, ám fejberúgja egy rendőrbakancsos láb, illetve a fején csattan egy gumibot.

A hely elviselhetetlenül kevés lent, a megváltó menekülőkapu beszakad, de csak újabb droidok özönlenek be rajta, ütve-vágva mindenkit, akit érnek. Pár métert hátrálnak, majd újabb rohamot intéznek a magyarországi szurkolók ellen. Közben egy kiterített, mozdulatlan fiú fekszik a földön – az arcát nem látom, így feltételezem, hogy őt láttuk az előbb is a földre rogyni. Előkerül az újraélesztő készülék, a „kiütés” nem hoz látható eredményt, a fiú nem mozdul – a mentőhelikopter húsz perc múlva érkezik.

Epilepszia – kommentálja a rendőrség. No persze, miért nem egyből pestis?
 

Hullámzik a magyarutálat

A tömeg fújol, „Ria-ria-Hungáriát” skandál – mást nem nagyon tehet. Közben a Slovan tábor is aktivizálja magát, égő fáklyák, petárdák landolnak a füvön, de a jelek szerint ez nem izgatja a karhatalmat. A vendégtábor – ahogy szurkolói berkekben mondani szokás – kutyák. A szoros őrizet adta biztonságérzet meghozza a bátorságot, valamint csapatuk sima győzelme kedvet a danolászáshoz (4-0-ra ütötték ki a számos sérüléstől, eltiltástól meggyengült, harmatgyenge DAC-ot).

A kórustól megtudhatjuk, hogy a magyarok debilek, cigányok és mongolok egy személyben, illetve jobb lenne nekik a Duna másik oldalán, de a legjobb lenne a szlovák népnek, ha mind elpatkolnának. Végül a Ferencvárost kezdik szidni, amelyre meglepő módon ugrik mindenki, de a pályára való betörés a rendőrök miatti félelem miatt elmarad.

A helyiek meglehetősen ellentétesen ítélték meg magyar ultra-unió fellépését. Volt, aki szerint nem volt értelme átjönni, ha „csak balhét hoznak magukkal”. Mások a rendőröket gyalázzák, és rajtuk vennének elégtételt. Híre megy, hogy akit mentőhelikopterrel elvittek, meghalt – a barátainak adott kórházi válasz szerint. Sőt, egy lengyel fiú halálhíre is felröppen, így tovább fokozódnak az indulatok, felharsan egyre több helyen a „Gyilkosok!”. A rendőri készültség óriási, így nem kell megtorlástól tartaniuk. Legalábbis a helyszínen. „Gyújtsuk fel a nagykövetséget!” – jön az ötlet valahonnan, én pedig már nagyon szeretném elhagyni a várost, és az országot.

Soha nem éreztem olyan elementáris erejű gyűlöletet, mint amilyen Szlovákiában hömpölygött felénk. Nem csak szombaton, hanem úgy általában.
 

DAC-olni a gyűlölettel

Miért gyűlölnek minket? Könnyű lenne azt mondani, hogy „ez csak politika”, a Slota-félék ebből táplálkoznak. Lehetne azt is mondani, hogy nem kellene kimenni provokálni magyar zászlókkal. De az EU-ban már hadd ne kelljen különleges engedély a magyar zászló lobogtatásához.

A megéltek után feláll a hátamon a szőr a „biztos megérdemelte”, és a „biztos keménykedett a rendőrökkel a csávó!” típusú kommentároktól – egyrészt a videofelvételeken látszik, hogy nem történt keménykedés, másrészt állkapocsszétverésre még az sem jogosítana fel senkit.

A történtekkel szemben hatásosan csakis és kizárólag kormányszinten lehet fellépni – mi több, kívánatos is volna DAC-olni a gyűlölettel és a viperákkal.