Kallós Zoltán egyszerre jelent mércét, példát és kapaszkodót a magyar nemzetnek. Kapaszkodót adott nekünk a népi kultúránkba, a népdalainkba, a néptáncainkba, a nemzetünkbe, a magyarságunkba, de a kapaszkodás már a mi feladatunk - mondta Nagy János, a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár szombaton este Kolozsváron, a Kallós 100 emlékév erdélyi nyitórendezvényén.
Résztvevők a Kallós Zoltán Kossuth-nagydíjas néprajzkutató, népzenegyűjtő születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett emlékműsoron a Kolozsvári Magyar Operában (kép: MTI/Kiss Gábor)
A politikus a Kossuth-nagydíjas etnográfus alakját és örökségét bemutató koncertszínházi előadás előtt mondott ünnepi beszédében rámutatott: "a kapaszkodás" nemzetünk közös felelőssége és feladata, amiből mindenki máshogy veszi ki a részét. Ebben óriási szerepet vállal a néprajzkutató örökségét őrző és munkáját folytató Kallós Zoltán Alapítvány, mely sok száz erdélyi fiatalnak segített és segít kapcsolódni a magyar hazához - közölte.
Megköszönte az alapítvány munkatársainak, hogy tesznek azért, hogy 100 év múlva is legyen magyar kultúra Erdélyben, hiszen Kallós Zoltánt munkájának folytatásával lehet leginkább ünnepelni - mondta.
"Kapaszkodjunk hát meg közösen Kallós Zoli bácsi mellényébe, járjuk az ő útját, hiszen, ha van kultúra, akkor van magyarság. Ha pedig van magyarság, van magyar jövő" - fogalmazott az államtitkár.
Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója házigazdaként, a néprajzkutató közeli munkatársaként köszöntötte a jelenlévőket. Közölte: Kallós Zoltán halálával egy bástya omlott össze az erdélyi magyar kultúrából, de eköré a nevét viselő alapítvány az általa fontosnak tartott értékeket védő erődítményt húzott fel.
Emlékműsor a Kolozsvári Magyar Operában (kép: MTI/Kiss Gábor)
Balázs-Bécsi Gyöngyi, a Kallós Zoltán Alapítvány arról beszélt, hogy az etnográfus születésének 100. évfordulója kapcsán meghirdetett emlékévet nyitó rendezvényen nem a tudósra emlékeznek, hanem az emberre, a tanítóra. Közölte: Zoli bácsi gazdag tárgyi és szellemi örökséget hagyott hátra, az alapítvány munkatársainak pedig az a felelőssége, hogy életben tartsák.
"A Kallós Zoltán Alapítvány ezért nem csupán őrzi az örökséget, hanem tovább élteti. Gyerekek hangjában, akik magyarul tanulnak és énekelnek, fiatalok lépéseiben, akik táncba állnak, pedagógusok munkájában, akik továbbadják mindazt, amit egykor mi is kaptunk" - mondta. Hozzátette: Kallós Zoltán tanítása Válaszúton "nem emlékként, hanem gyakorlatként" él tovább.
Brendus Réka, a nemzetpolitikai államtitkárság főosztályvezetője szerint Kallós ismert mondása - "Addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és táncolunk" - iránytűként kell szolgáljon minden magyar számára, függetlenül attól, hogy a világ melyik sarkában él.
Kiss János, a Magyar Nemzeti Akadémia alelnöke olyan emberként emlékezett a testület rendes tagjára, aki egész életében a szépséget vágyta, kereste és gyűjtötte. Küldetése az volt, hogy felszínre hozza a magyar lélek legszebb kincseit - mondta.
"Ő nemcsak tanúja volt a XX. század viharaiban formálódó magyar sorsnak, hanem csendes, kitartó munkájával sebzett magyarságunk kultúrájának egyik legfontosabb őrzője is lett" - fogalmazott. Munkája révén több mint 15 ezer dallam, gyermekdal, népdal, sirató, ballada, tánc maradt fenn mindenféle műfajban, és az MMA számára különösen fontos ez az örökség.
Emlékműsor a Kolozsvári Magyar Operában (kép: MTI/Kiss Gábor)
Székely István, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) alelnöke közölte: Kallós Zoltán neve már nem egy személyt jelöl, hanem egy szemléletet, erkölcsi tartást, kulturális habitust.
A táncházmozgalom szellemi megalapozásában, kibontakozásában betöltött szerepét kiemelve közölte: általa városi fiatalok generációi tanulták meg, hogy a hagyomány nem valami idegen és távoli, hanem saját identitásuk egyik lehetséges forrása. "És talán ez Kallós Zoltán legnagyobb öröksége. Hidat épített. Hidat múlt és jelen között, falu és város között, az egyéni keresés és közösségi tapasztalat között" - fogalmazott.
A Kallós Zoltán (Válaszút, 1926. március 26. - Válaszút, 2018. február 14.) életművét és örökségét bemutató koncertszínházi előadás a tánc, narráció és vetített archív anyagok segítségével idézte meg az etnográfus gyűjtőmunkáját, a magyar népzenei és néptáncos hagyományra kifejtett hatását.
(MTI nyomán)
