Mindannyian emlékezhetünk rá, hogy december 11-én a pozsonyi parlament elfogadta azt a törvényt, amely szerint a jelenleg is hatályban lévő ún. Benes-dekrétumok kritizálása, megkérdőjelezése hat hónapos börtönbüntetést vonhat maga után a Felvidéken.
Illusztráció: Blikk
A Benes-dekrétumok körébe azok az 1945 folyamán Edvard Benes elnök által kiadott rendeletek taroznak, amelyek kimondták a Csehszlovákia területén élő német és magyar lakosság teljes jogfosztását, állampolgári jogainak az elvételét. A rendeletek értelmében a hatalom elkobozhatta vagyonukat, földjeiket, és megteremtette azokat a jogi feltételeket, amelyek alapján a Csehszlovákia területén élő, több mint hárommillió német nemzetiségű lakos tömeggyilkosságoktól sem mentes deportálása megtörtént, részben internálótáborokba, valamint Németországnak a szövetségesek által megszállt területeire. Mindemellett több tízezer magyar nemzettársunkat telepítették Csehországba, valamint mintegy 110 ezer személyt az ún. csehszlovák-magyar lakosságcsere keretében az újra megcsonkított Magyarországra.
Tehát a XXI. századi, „felvilágosult EU-tagállam” Szlovákia mind a mai napig efféle nyíltan magyar- és németellenes jogszabályokkal rendelkezik 80 év óta, és már tényleg csak mint habot a tortán jellemezhetjük, hogy Orbán Viktor nagy barátja és „békepárti” szövetségese (akinek a békepártiságában kb. olyan vargabetűk vannak, mint Orbánéban, 2024. februárjában ő is megszavazta az EU által Zelenszkijnek küldött 50 milliárd eurós támogatást, és mind a mai napig támogatja a háborúban lévő Ukrajnának az EU-hoz való csatlakozását) a napokban fogadta el az említett soviniszta törvényt. Azt is tudjuk persze, hogy az érvényben lévő dekrétumokra hivatkozva napjainkban is földjeik elkobzásával sújtanak felvidéki lakosokat. Természetesen a Magyar Szövetség a felvidéki magyarság felháborodását és tiltakozását kifejezendő december 20-án fáklyás felvonulást szervezett Dunaszerdahelyen, a tüntetésen a Mi Hazánk Mozgalom is képviselte magát.
Az említett törvény és a vérlázító Benes-dekrétumok persze nem érik el az EU, a balliberális pártok, jogvédő szervezetek, aktivisták ingerküszöbét. Hiszen számukra az őshonos európai népek, nemzetek, nemzetiségek egyáltalán nem számítanak, ők kizárólag az Európába érkezett legális és illegális bevándorlók, az LMBTQ mozaikszó kategóriájába tartozó személyek, a zsidók, a cigányok jogai mellett, és állítólagos jogsérelmeik ellen kardoskodnak nagy hangon. Ha politikai tőkéjük kovácsolásról van szó, esetleg hajlandók valós, súlyos problémáknak is hangot adni néha, például mostanában, gondolhatunk a pedofil gazemberek által bántalmazott gyermekek ügyére (persze Magyar Péterhez, Nagy Ervinhez hasonlóan az aljas bűncselekményeket szelektíven értelmezve, már ha az elkövető nem az ő barátjuk, vagy elvbarátjuk).
De a 15 éve regnáló „nemzeti” kormányunknak sincs gyakorlatilag egyetlen szava sem az új szlovák törvény ügyében, és, mint láthatjuk, Orbán Viktor szerint nem hogy a felvidéki magyarság autonómiaigényei nem érnek meg annyit, hogy azokat kormányzati szinten felvesse a szlovák fél irányába, de a gyalázatos Benes-dekrétumok eltörlésének érdekében sem tettek eddig semmit. Akárcsak a közelmúltban, amikor „nemzeti” kormányunk számos tagja Washingtonba utazott tárgyalni Trump elnökkel, egyiküknek sem jutott eszébe megemlíteni az amerikai adminisztráció előtt, hogy a háború utáni békerendezésnek érintenie kellene Kárpátalja önrendelkezésének kérdését is.
December 17-én Toroczkai László parlamenti interpellációjában kérdőre is vonta a kormányt, hogyhogy nem reagál gyakorlatilag semmit a szóban forgó gyalázatos törvényre. Felszólalásában elmondta, ilyen esetben a kormánynak nem hogy egyből tiltakoznia kellene, hanem vissza kellene zavarnia Pozsonyba a szlovák nagykövetet. Illés Boglárka államtitkár a kormány tagjai részéről jól megszokott és egyébként ügyesen előadott mellébeszéléssel válaszolt, hangsúlyozta, hogy a kormány mindig kiállt és kiáll a határon túli magyarok mellett (ezt ugye látjuk - K. L.), és hogy most nem színpadon elmondott beszédekre van szükség, hanem a szlovák féllel folytatott tárgyalásokra. Azt már csak mi tesszük hozzá a fentebb említettek fényében, ha a kormány a tárgyalások során nem beszél a problémákról, úgy lehetetlen azokat megoldani. Ezt a fajta attitűdöt tehát hűen tükrözi a Fidesz elmúlt 15 évi kormányzásának a nemzetpolitika területén elért vajmi kevés eredménye. Mert számukra valójában nem a nemzeti ügyek, a magyar emberek a fontosak. Hanem saját hatalmuk, és a globális nagytőke érdekeinek figyelembe vétele és az általuk kialakított rendszer által felhizlalt oligarcháik gazdagítása. A Fidesz tehát egy álnemzeti pártnak tekinthető.
De a magyar politikai palettán nem csak egy ilyen globalista, magát nemzetinek láttatni szándékozó pártot találunk. A Tisza Párt eddig csak a külsőségek tekintetében, a párt gyűlésein esetleg látható magyar zászlók kapcsán tűnhetett egyesek számára nemzetinek, a tettek vonatkozásában viszont egyáltalán nem (már amikor mondjuk a Tisza-vezér nem adott utasítást a magyar nemzeti színek használatának mellőzésére a románok érzékenységének tiszteletben tartására hivatkozva). De a teljesség igénye nélkül elég még a Tiszának a magyarellenes, soviniszta Zelenszkij-féle maffiarezsimmel és képviselőivel fennálló bensőséges viszonyára gondolnunk. Ehhez illeszkedően egy újabb adalékként tarthatjuk számon, hogy a Tisza Párt képviselői december 16-án az Európai Parlamentben megszavazták a ReArm nevű védelmi ipari beruházási csomagot, amely lehetővé tenné az ukrajnai vállalatok számára, hogy hozzáférjenek az Európai Védelmi Alaphoz, vagyis hogy uniós költségvetési forrásból - így természetesen nekünk, magyaroknak a pénzéből is – fejlesszenek és tesztelhessenek fegyvereket.
De a párt most mintha szemlátomást taktikát váltott volna. December 18-án Dávid Dóra, a Tisza EP-képviselője javasolta Strassburgban a "szlovákiai" nemzetiségek jogi helyzetének kérdését napirendi témává tenni. Ez a kezdeményezés teljesen támogatandó is lenne. Az már más kérdés, hogy a házszabály értelmében volt legalább 40 képviselő, köztük a Fidesszel szövetséges Patrióták tagjai, akik felállással vagy elektronikus úton tiltakoztak a javaslat ellen, és így elvetették azt. Érdemes azonban egy kicsit a dolog mögé néznünk. Úgy tűnik, Magyar Péter helyesen ismerte fel, hogy pártja a külső szemlélő számára is nyíltan az internacionalista, globalista érdekek szolgálata alapján működik, hogy kendőzetlenül hajtja végre a BlackRock, a Vanguard, a Meta és a globális nagytőke számos ágensének parancsait. Tudja jól, hogy nagyon kilóg a lóláb, választást szeretne nyerni, és ehhez meg kell tévesztenie a nemzetben gondolkodó magyarokat is. Mindenesetre feltehetjük azt a kérdést, mennyire tűnik hitelesnek, hogy a Meta által a Tiszába delegált Dávid Dóra, akinek semmi problémája nincsen korábbi munkaadójának a különböző közösségi médiás platformjain gyakorolt gátlástalan cenzúrájával, aki maga is elismerőleg nyilatkozott a migrációról, egyszer csak a felvidéki magyarság jogainak szószólójaként jelenik meg. De ugyanilyen hiteltelenségről tesz tanúbizonyságot az is, hogy december 20-án a Szegeden tartott rendezvényen Magyar Péter kritizálta a pozsonyi parlament által hozott törvényt, valamint a Fideszt, és kijelentette, hogy a Tisza a határon túli és a nemzeti radikális magyarokat is képviseli. Pedig nem is olyan régen még milliós fizetésekkel a zsebében, saját kérésnek megfelelően az első sorban tapsolta Orbán Viktort. Érdekes, akkor még semmi kivetnivalót nem talált a NER működésében.
Toroczkai László viszont mintegy három évtizede rendületlenül igyekszik szolgálni a magyarság érdekeit. Ezért tiltották ki a Felvidékről, Kárpátaljáról és Erdélyből, illetve több mint harminc éve sok magyar testvérünkhöz hasonlóan szerb magyargyűlölő gazemberek verték véresre a délvidéki Palicson, mert magyarul beszélt, és azt találta mondani, hogy, azon a földön, ahol a nagyapja született, ő otthon van, és igen, magyarul fog beszélni. Én az olvasóra bízom annak a kérdésnek az eldöntését, hogy Orbán Viktor, Magyar Péter és Toroczkai László közül melyik az a politikus, akitől kormányon és ellenzékben is feltételezhetjük, hogy csakis a magyar emberek érdekeit fogja szolgálni, függetlenül attól, hogy a jelenlegi határainkon belül, vagy azokon túl születtek-e meg…
Kölcsényi László
(A szerző olvasónk.)
