Kuruc.info - Nálunk buzulás, Csíksomlyón Ezer székely leány napja + képgaléria az 1940-es ünnepségről

Július 5-én, szombaton Ezer székely leány napja volt a csíksomlyói nyeregben. A Csíkszereda Polgármesteri Hivatala, Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, illetve az Ezer Székely Leány Napja Alapítvány által közösen szervezett esemény célja a székely hagyományőrzés jegyében minél több résztvevő toborozása.

Az első találkozót hetvenhét éve, 1931-ben rendezték meg Domokos Pál Péter, a csángó kultúrkört feltáró neves etnográfus kezdeményezésére, célja az idegenbe – főként Bukarestbe szolgálni – szakadt székely lányok hagyományainak, nyelvének és népviseletének megőrzése volt.

A kommunista rezsim alatt betiltott ünnep 1990-ben éledt újra, azóta minden évben találkozót tartanak a székely ruhás lányok és legények a csíksomlyói nyeregben.

Ebben az évben a programban szerepel a hagyományőrző csoportok, a települések képviseleteinek székely ruhába öltözött lovas és fogatos felvonulása Csíkszeredában, majd ünnepi szentmise és egész napos hagyományőrző műsor a csíksomlyói Nyeregben.

(Erdon)

"Csendes estéken el-elnéztük a csillagos eget, szorongva lestük a Hadak útját, hogy nem jönnek-e már a Horthy katonái? Egy csendes nyári este csoda történt, a csillagok mind-mind leszállottak az égről, elhozták hozzánk a drága honvédeket és tele lett a Székelyföld magyar katonával, a magyar katona fényes csillagával."

EZER SZÉKELY LÁNYOK NAPJA - ERDÉLY, 1940. SZEPTEMBER

Elhangzott Csíkszeredában, Erdély visszatérése után 1940. szeptemberében az első EZER SZÉKELY LÁNYOK NAPJA estéjén.

Írta Dr. Gál Józsefné - elmondta Gál Ibolyka

Drága Honvédeink,

Kedves felszabadult csíki Közönségünk.

Ünnepeltük az 1000 székely lányok napját, de nem 1000-ren, hanem sok-sok 1000-ren. Akik nem jöhettek, lélekben itt vannak, lélekben ott voltak a csíksomlyói szent Szűznél s velünk együtt mondtak hálát, hogy megérhettük ezt a szép napot.

Valóra vált legtitkosabb vágyunk, legszebb reményünk, hogy eljött hozzánk a legelső magyar asszony, a Kormányzóné Ő Főméltósága. Úgy vártuk a napot, hogy magunk közt lássuk, mint ahogy gyermek várja rég nem látott édesanyját. Milyen nagy boldogság is volt őt magunk között látni, hiszen tudjuk, hogy megérezte, hogy ez a sok-sok székely leány mind őt hívta, várta. Hívták hegyeink, még most is zöld mezőink, kis patakjaink csendes csobogása. - Tudjuk, hogy drága a Székelyföld a mi Nagyasszonyunknak, hiszen már akkor kiáltotta az anyaország felé, segítsetek Erdélyen, mikor drága testvéreink még el sem indultak felénk. - Tudta, hogy a mi sohasem könnyű, de az elmúlt két évtizedben igen nehéz életünk már elviselhetetlenné vált. Tudta, hogy szenvedéseink mérhetetlenek. Tudta, hogy keserű könnyeinket az ő jóságos keze letörölheti.

Itt láttuk magunk között a mi drága Nagyasszonyunkat, aki sok nagy gondja miatt nem tudta ezt az estélyt bevárni, pedig úgy szerettük volna Neki elmondani, hogy fiatal leányszívünk minden dobbanásával szeretjük, hogy felénk áradó gondoskodása nem hiába való, hogy az átszenvedett esztendők minden fájdalma mellett is átmentettük magyar nemzeti öntudatunkat, hiszen anyánktól kaptuk ezt szent örökségül. - Lelkünk vérzett, mikor a jó Isten súlyos csapással látogatta meg erős próba alá vetette Nagyasszonyunkat, mikor elszólította egyetlen leányát. Lelkünkből fogadjuk, hogy Istenhez szállott leánya helyett, mi sok-sok 1000 székely leány az övéi leszünk s szerető szívében helyet kérünk a jövőben.

Csendes estéken el-elnéztük a csillagos eget, szorongva lestük a Hadak útját, hogy nem jönnek-e már a Horthy katonái? Egy csendes nyári este csoda történt, a csillagok mind-mind leszállottak az égről, elhozták hozzánk a drága honvédeket és tele lett a Székelyföld magyar katonával, a magyar katona fényes csillagával. Hogy megdobogtatták felszabadult leányszíveinket, mikor olyan délcegen, olyan meseszerűen berobogtak hozzánk. Igaz, hogy örömünk akkor lett volna teljes, ha a bevonuló honvédek élén ölelhettük volna magunkhoz a legelső magyar honvédet, vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr Ő Főméltóságát. Tudtuk, hogy ez sem késik soká. Ma Isten megadta örömünk, hogy a legelső honvédet magunk között ünnepelhettük. Szálljon tiszta fehér imádságunk a jóságos Istenhez, hogy éltesse, tartsa meg sokáig a mi Nagyurunkat, éltesse a magyar hadsereget. Mert első sorban az ő soha el nem ernyedt erejüknek köszönhetjük, hogy most már szabadon összegyűlhettünk, szabadon ünnepelhetünk. Nekik köszönhetjük, hogy ha kifosztottan a nagy székely gazdagság mellett is koldusszegényen, de mégis visszatérhettünk az édes magyar hazába.

Most mikor a szebb jövőt, életet s felfokozott munkakedvet jelentő érzések fakadnak fel szívünkben, mikor először üdvözölhetjük magunk között drága magyar testvéreinket, aggódva gondolunk arra, hogy vajon nem okoztunk-e az első örömmámor elszállása után csalódást azokban, kik segítő testvérként jöttek hozzánk. Hiszen mint vitéz Szotyori Nagy Gyula altábornagy úr mondta, Mi magyarok, mi több, mi székelyek vagyunk. Tőlünk sokat, nagyon sokat vár az édes anyaország. A mi véresen is dicsőséges múltunk kitartásunk, minden bajban talpraállásunk legendával vett körül mindek. Tudjuk, hogy tőlünk sokat várnak azok, kik érettünk küzdöttek. Éppen ezért nekünk székely leányoknak, a magyar jövő székely anyáinak kell először felemelnünk szavunkat azokhoz, akik még nem ismernek minket. Talán valami kis csalódást éreznek s ezért el kell mondjuk, hogy a mi múltunk bennünket nagy dolgokra kötelez s mi ennek a munkás, becsületes, tiszta magyar jövőnek, a székely ősökhöz méltó utódokat akarunk és fogunk nevelni.

Amit most látnak itt magyar testvéreink, az nem az igazi székely élet. Hiszen az elmúlt 22 év itt mindent megváltoztatott s ha mégis maradt bennünk valami a régiből, köszönhetjük édes szüleinknek, papjainknak és a sok nélkülözés mellett fajtájáért hűségesen kitartó tanítóinknak.

Még a nóta is ezt mondta:

Csíkországi fenyvesekben
Elhervadtak mind a gyöngyvirágok
Csíkországi fenyvesekben
Elfeledtek kacagni a lányok.

Hiszen legtöbben akkor láttuk meg e szent rögöket, mikor édesanyánk altató dala már csak zokogni tudott, édesapánk bánatos szeme napról napra fájdalmasabban tekintett reánk. Nem hallottunk mást csak panaszt, fájdalmas sóhajtást.

Ne ítéljenek hát bennünket, fiatal székelyeket édes testvéreink a mai magyar mértékkel, hanem a már megfogott székely jobbot szorítsák tovább, irányítsák nevelésünket a már biztos magyar jövő felé és higgyék el, hogy mi sohasem leszünk hálátlanok s az előlegezett bizalom, szeretet nagyszerű leventéket, majd honvédeket, dolgozó polgárokat ad a közös magyar hazának.

Ha majd alkalom adódik, küldjétek el hozzánk leányaitokat, hogy szeretettel ölelkezzünk, tanítsanak minket imádkozni, énekelni, hogy majd együtt várjuk a többi, még most is némaságra sújtott testvérünket egy még nagyobb még szentebb találkozásra.

S ha majd kissé rendbehoztuk megtépett szárnyunkat, mi is elrepülünk harangvirágos erdős, szép hazánkból, hogy megismerjük édes hazánk másik részét, a magyar rónaságot, hiszen már halljuk is hívó szavát: Vár az Alföld, a sík vidék

Aranykalászos rónaság.
Vár a pipacs, a kék búzavirág
Vár a Délibáb.

S majd megyünk és együtt kiáltjuk: Isten, áldd meg a felszabadító magyar honvédeket. Boldogan esdve énekeljük:

ISTEN, ÁLDD MEG A MAGYART!

Várják a kormányzó urat

Csíkszeredai állomáson

Várakozó asszonyok és lányok

Azóta is várnak bennünket

Megérkeztek a magyar katonák...

A megyeháza előtt...

Székely asszonyok

Boldog székelyek

Várakozó csíkszeredaiak

Csíkszereda, 1940. szept. 11. - Várják a honvédeket

Gál Ibolyka albumából való eredeti fényképek 1940 őszén készültek, amikor Csíkszereda is visszatért. Bemutatják a magyar honvédek és a kormányzópár megérkezését, az Ezer székely lányok napját és az Országzászló avatást.

Székely asszonyok csepeszben