Avram Iancu-emlékévet hirdettek a 2024-es választási évre Romániában a román szabadságharcos születésének bicentenáriuma alkalmából. A képviselőház kedden jóváhagyta a vonatkozó törvénytervezetet, az RMDSZ ellene szavazott.



Így imádkoznak a szobra előtt az oláh képviselők - gesztusuk azt jelenti, hogy ők is újra megtennék

Az így is nagy többséggel elfogadott jogszabály szerint az 1848-49-ben Erdélyben szervezett császárhű (értsd: magyarellenes) román felkelés vezetőjének szentelt emlékévben a román parlament, az államelnöki hivatal, a kormány és az önkormányzatok is rendezvényeket szervezhetnek kulturális és oktatási céllal. A jogszabály szerint a különböző hatóságok, intézmények erre anyagi forrásokat különíthetnek el a költségvetésükből. A képviselőház döntése után a jogszabályt már csak az államelnök kihirdetésére vár.

Az ellenzékbe szorult Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) képviselői nem szavazták meg a tervezetet, kifogásolva, hogy a főként az erdélyi románok körében nagy kultusznak örvendő 1848-49-es román szabadságharcos több száz magyar civil haláláért felelős - nyilatkozta a Maszol.ro-nak Szabó Ödön képviselő. "Abban a polgárháborús időszakban, 1848-49-ben ártatlan magyar civilek estek áldozatul, ez nem nevezhető dicséretesnek" - mondta a Bihar megyei honatya, és erre parlamenti felszólalásában is felhívta a figyelmet.

Hangsúlyozta: a történelmi vitákat nem törvénytervezetben kell lezárni, hiszen számos olyan történelmi személyiség van, akit a román és magyar közösség másként ítél meg.

"Avram Iancu a magyar közösség számára nem pozitív figura, a két nemzet egymás ellen uszítása ráadásul egyik számára sem hozott jót" - magyarázta a hírportálnak Szabó Ödön, hozzátéve, hogy a békés együttélés érdekében olyan személyiségeket kellene ünnepelni, akik egyik közösség méltóságát sem sértik.

Avram Iancunak születése 200. évfordulója alkalmából Kolozsváron is emlékszobát készül kialakítani az önkormányzat, amely két önkormányzati lakást különített el e célra.

Az Erdélyi-szigethegységben található Mócföldről származó román vezérnek a belvárosban áll gigantikus szobra, amelyet a szintén mócvidéki származású Emil Boc polgármester a helyi román művészi és civil szféra esztétikai jellegű kifogásai ellenére sem hajlandó eltávolíttatni.

Iancu és a magyarirtás

Avram Iancu, magyarosan Janku Ábrahám (1824 -1872) erdélyi román jogász az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ellen Erdélyben szervezett császárhű román felkelés vezetője volt. Az erdélyi románok körében és a hivatalos román történetírás szerint hősnek számít. Nevét több település is viseli, számos helységben kapott szobrot, sok utca, tér mellett egyetemet és a kolozsvári nemzetközi repülőteret is róla nevezték el.

A 2. balázsfalvi gyűlés után megindult az oláh csapatok felfegyverezése, melynek célja az erdélyi magyar lakosság megfélemlítése volt. De ők ennél "sokkal jobb munkát végeztek": alig jutottak fegyverhez, szabályos irtóhadjáratba kezdtek a katonailag védtelen magyar települések ellen.
Avram Iancu, mint a felkelő oláhok vezetője, 1848 októberében kisebb megfélemlítő hadjáratokba kezdett Erdélyben a magyarok ellen. Az egyik legnagyobb visszhangot keltő akció a zalatnai mészárlás volt. Avram Iancu egyik felkelő társa, Petru Dobra vezette az oláh csapatokat, akik 700 fegyvertelen nemzetőrt, asszonyt és gyereket mészároltak le alvás közben a preszákai mezőn.
Október közepétől november közepéig tucatnyi magyar település lakosságát mészárolták le.
1849. január 8-án Ioan Axente Sever, aki Avram Iancu prefektusa volt, bevonult a védtelen Nagyenyedre. A kb. 8000-9000 főnyi felkelő csapata feldúlta a várost, és mintegy 900 embert válogatott kegyetlenségek közepette lemészárolt.
Néhány nap leforgása alatt az oláh "felkelők" Hariban, Nagylakon, Borosbenedeken és Járán újabb magyarellenes mészárlásokat végeztek.
1849 tavaszán visszaszorultak a hegyekbe Bem József győzelmeinek eredményeképpen, a mészárlások abbamaradtak, kisebb hadjáratokat azonban továbbra is vezettek, egy ilyen román–magyar összecsapásban esett el a márciusi ifjak egyike is, Vasvári Pál.
1848 októberében, novemberében a magyar települések elpusztítása a következő forgatókönyv alapján zajlott le: a "felkelők" előbb fenyegetésekkel, majd ígéretekkel fegyverletételre bírták a lakosokat, majd legyilkolták őket. A magyarok a városokban semmilyen fegyveres erővel nem rendelkeztek, legyilkolásukat nem magyarázhatták biztonsági szempontok. Népirtásról kell beszélnünk ezekben az esetekben. Avram Iancut a magyar forradalom leverése után "természetesen" nem vonták felelősségre a mészárlások vezetése, szervezése miatt.

(Szemérmetes MTI - Wikipédia nyomán)