Amiképpen Bartók Béla és Kodály Zoltán műveikben megismertették a magyar népzenét és népdalt a nagyvilággal, ugyanúgy tette a festészet kifejező eszközeivel Antal Imre festő- és grafikusművész a mintegy 17-20 ezer lelket számláló gyimesi csángó közösség népszokásaival, életérzéseivel, mindennapjaival és mély katolikus vallásos érzületével. A művész már-már szürrealisztikus festményeit, rajzait nagyon sokszor amolyan ifjú szentek módjára benépesítik a jellegzetes katrincás, fejük körül glóriával tündöklő csángó fiatalasszonyok és lánykák. Ha Antal Imre festőművész névrokonát, a gyimesközéploki Antal Imre helytörténészt, néprajzkutatót a híres könyve után a Gyimesek krónikásának nevezik, akkor a műveinek témaválasztását tekintve a most elhunyt festőt nyugodtan mondhatjuk e krónika leghitelesebb illusztrátorának.

Antal Imre (1944 – 2017)

A Tatros-völgyi Gyimesfelsőlokon október 29-én életének 74. életévében elhunyt Antal Imre neves gyimesi csángó festő- és grafikusművész. Alkotásai révén, illetve az általa tanított, felkészített gyimesi gyermekeknek a nemzetközi rajzversenyeken elért szép eredményei jóvoltából a művész nemcsak Erdélyben, az anyaországban, hanem világszerte ismert és nagyra becsült volt. Nemzetközi ismertsége ellenére Antal Imre soha, még a mostaninál is sanyarúbb időkben sem kívánta elhagyni az ezeréves határon levő Gyimeseket, s azon belül a szülőfaluját, Gyimesfelsőlokot. A falunak rajta kívül van még egy nevezetes kortárs szülöttje és lakója, Tankó Gyula néprajzi író és kutató, helytörténész.

Antal Imre: A templom előtt

Antal Imre tehetségére nem más figyelt föl, mint Kallós Zoltán, a ma már kétszeres Kossuth-díjas, Magyar Corvin-lánccal és a Nemzet Művésze címmel is kitüntetett erdélyi néprajzkutató, népzenegyűjtő, élő legenda. Kallós Zoltánt az 1950-es évek végén a megszálló románok politikai „bűncselekmény” elkövetése miatt börtönbe vetették, s majd miután 1959-ben szabadult, tanári diplomával a zsebében Gyimesfelsőlokon tanítóskodott, de ezzel párhuzamosan az ottani fakitermelő üzemben is dolgozott… Fölfigyelt az akkoriban általános iskolás Antal Imre tehetségére, s az ő ösztönzésére és ajánlásával a fiatal csángó beiratkozott a Marosvásárhelyi Zene- és Képzőművészeti Líceumba, ahol nem kisebb festőművész-tanárok voltak az első mesterei, mint Bordi András és Nagy Pál. A marosvásárhelyi tanulmányok után Csíkszeredában tervező keramikusként képezte magát tovább.

Antal Imre: Gyimesi tél

Gyimesfelsőlokra, a szülőfalujába 1968-ban hazament, s azt a különböző erdélyi, anyaországi és nyugat-európai alkotótáborokban eltöltött hosszabb-rövidebb időt leszámítva élete végéig nem is hagyta el. Amiképpen korábban Kallós Zoltán, Antal Imre is rajztanárként kereste kenyerét a gyimesfelsőloki általános iskolában. De csak 1986-ig, mert ekkor már olyan elismert és keresett művész volt, hogy alkotásainak eladásából is megélt, s életének hátralevő három évtizedét kizárólag az alkotó munkának szentelhette. Antal Imrét 2013-ban a Magyar Arany Érdemkereszttel tüntették ki Budapesten.

Antal Imre: Két nemzedék

Alig három hónappal ezelőtt, augusztus 16-án nyílt meg Kolozsvárt, a főtéri Bánffy-palotában Antal Imre kiállítása, ahová betegsége miatt már nem tudott elmenni. Amint az három nappal ezelőtt a pályatárs, Márton Árpád által a Hargita Népében közölt megemlékező írásból kiderült, a Kolozsvári Művészeti Múzeumban volt az utolsó olyan kiállítás, amelyet a művész életében láthatott a közönség. De előtte még, az idén júliusban, az érdeklődők Sepsiszentgyörgyön is megtekinthettek egy válogatást Antal Imre olajfestményeiből, toll- és tusrajzaiból, illetve linómetszeteiből.

Antal Imre: Gyimesi őszi házak

„A XX. század első felének nagy áramlatai közül kétségtelenül az expresszionizmus és a szürrealizmus absztraktba torkolló stílusváltozatai felelnek meg leginkább annak az életérzésnek, amelyet a század második felének határon túli magyar nemzetiségi történelme, jelesül az erdélyi társadalom és kultúra veszteségei, csonkulásai, fájdalmai gerjesztettek a legkiválóbb alkotóegyéniségekben. Ennek az álom és valóság között lebegő kifejezési technikának a kidolgozása robbanásszerűen veti szét Antal Imre képformáit, mélyíti, szellemíti új festői birodalmát” – foglalja össze frappánsan a gyimesi festő művészetének, alkotói stílusának lényegét Banner Zoltán jeles erdélyi művészeti író, költő, előadóművész.

Antal Imre: Gyimesi Madonna

Antal Imre első egyéni kiállításaira 1969-től - egymás után hat ízben is - Csíkszeredában került sor, majd az 1989-es politikai változást követően már Budapesten többször, s Veszprémben is lehetett egyéni kiállítása. Különösen emlékezetes volt 1993-ban Erdélyi színfoltok címen a Kulcsár Edit vezette budapesti Vármegye Galériában rendezett kiállítása. A művész a határok átjárhatóbbá válása után többször is járt a makói és a zalaegerszegi alkotótáborban. Erdélyben pedig a homoródszentmártoni művésztelep rendszeres látogatója volt.

Amint fentebb említettük, Antal Imre művészi témaválasztásának középpontjában állt a Gyimesek népének szokásvilága, vallási élete, az ünnepek, az egyetemes kereszténység legfontosabb történéseinek megjelenítése. Híres alkotása például a Keresztalja (a csíksomlyói búcsúra tartó menet – H. J.), a Pünkösd, a Menekülés Egyiptomba. A magyar történelemből merítve pedig a többi között megfestette a Honfoglalás, a Szent István, az országépítő és Az 1848-49-es szabadságharc című művét.

Hering József – Kuruc.info