Másfél hónapot barangolt Keleten Karda Zoltán sepsiszentgyörgyi világutazó, aki azzal a céllal indult útnak szeptember közepén, hogy felkeresse Keleten azt a 250 millió ott élő embert, akik tudják és vallják, hogy a magyar vérszerinti testvérük. Az utazó azt is kifejtette, fontosnak tartotta elvinni a Mikó-ügy üzenetét a keleti népek közé is, hiszen szerinte igazi rokonainkat jobban érdekli ez a dolog, mint azokat az európai országokat, akik csak úgymond megtűrik a magyarokat.

Xianban, az agyagkatonák városában

Az utazás a kínai Xianban ért véget, és az utolsó öt nap volt a legmegerőltetőbb és embertpróbálóbb – mondta interneten Karda Zoltán, hozzátéve, hogy számára a csodaszarvas adott erőt ahhoz, hogy végigjárja az utat. „Az utolsó napok nagyon nehezek voltak, 3000 km-t tettem meg két vagon között lábon állva –5 fokos hidegben. Harminchét óra lábon állva utazás egy dugig tömött kínai vonaton, ezt tartogatta a sors számomra az utolsó száz méternek. Urumcsi és Xian között a vonaton mínusz öt fokos hidegben számomra csak a két vagon között jutott hely. Hogy milyen volt? A szeretteimre gondoltam és öleltem a székely zászlót, így könnyebb volt túlélni. Október 31-én délben elértem célomat, amelyet kitűztem akkor, amikor szeptember 17-én reggel elindultam a Székely Mikó Kollégium elől. Akkor még nem gondoltam, hogy eljutok a rendíthetetlen agyagkatonák városába, Xianba. Ezen a helyen, amely a történelmi Selyemút kiindulási pontja volt, számomra nem létezett más, csak a császár agyagkatonái. Akik töretlen hittel bíztak abban, hogy egyszer csak a napvilágra kerülnek a négyméteres agyagtakarójuk alól. Én is rettenthetetlenül bíztam abban, hogy eljutok utam végcéljához. Bíztam benne, mert olyan emberek támogattak, akik ugyanúgy hittek bennem” – írta a világutazó.

A teheráni szőnyegbazár

Arra a kérdésre, hogy mi volt a legnehezebb az utazás során, Karda Zoltán elmondta: egy ilyen utat megtenni nagyon nehéz, de felemelő is egyben. A legnagyobb élmény számára Kirgizisztánban a határ mellett történt, amikor Kashgar városában egy párnán „meglátta a csodaszarvast”. Az utazónak kétszer is megfordult a fejében, hogy feladja és visszafordul, mint mondta, egyszer a Kizilkum sivatag kellős közepén, Üzbegisztánban, és másodszor akkor, amikor szó szerint verekednie kellett az egyetlen vonatjegyért több tíz kínaival. „Ott álltam és tudtam, hogy nekem muszáj feljutni arra a vonatra, mert másképp nem érem el a célomat” – mondta.

Karda Zoltán most már úton van Sepsiszentgyörgy felé, azoknak pedig, akik kételkedtek benne vagy épp ellenkezőleg, hasonló dologra vállalkoznának, azt üzeni, hogy mindent lehet, csak akarni kell.

(Székelyhon nyomán)