Megjelent egy új könyv. Szerzője Thomas Dalton, címe pedig: Vitassuk meg a holokausztot. Nem tudom, a könyv íróját keresztre feszítik, megégetik, vagy csak börtönbe zárják, de hogy nem lesz könnyű az élete, az biztos. Megeshet, hogy magát a művet is elégetik vagy indexre teszik. De egészen bizonyosan megpróbálják elhallgatni, ha pedig mégis muszáj lesz beszélni róla, mert túl sokan olvassák el, akkor beindul a félelmetes propagandagépezet a szerző és könyve lejáratása érdekében. Lesz nácizás, fasisztázás, antiszemitázás, rasszistázás.

English version below.

Pedig a szerző nem tesz mást, mint hogy bemutatja a hagyományos, ortodox holokauszt-történetet, valamint a revizionisták álláspontját. Ajánlatos lenne ezt a könyvet magyarra is lefordítani és minél szélesebb körben népszerűsíteni. Az emberek döntsék el, melyik oldal érvelését találják meggyőzőbbnek. De sajnos éppen az érvek nyilvános bemutatása, az ellentétes állspontok ütköztetése az, amitől a holovallás papjai a legjobban félnek. Alább a könyv ajánlója olvasható.

Íme egy könyv a holokausztról, és annak két, egymással szöges ellentétben álló megítéléséről. Egyik oldalon a hagyományos, ortodox felfogás: hatmillió zsidó áldozat, gázkamrák, krematóriumok, tömegsírok. A hagyományos felfogás hívei több ezer túlélő tanúvallomására támaszkodnak, és a történészszakma nagyobbik része is az ő érvelésüket hangoztatja. A másik oldalon renegát csoport, írók és kutatók, akik nem fogadják el a hagyományos felfogást. Saját magukat revizionistának nevezik, ellenbizonyítékokat tárnak elénk és kényelmetlen kérdéseket tesznek fel. Munkásságuk nyomán kezd kibontakozni egy másfajta holokauszt-történet.

Lassan magáról a vitáról is vita bontakozik ki. És itt nem pusztán arról van szó, hogy történészek megvitatják a második világháború történelmének valamely lényegtelen epizódját. Persze, a történelemről van szó, de sokkal többről is, korunk nagy kérdéseiről: a szabad véleménynyilvánításról, a szabad sajtóról, a tömegmédiumok működéséről, a közvélemény manipulálásáról, politikai és gazdasági érdekcsoportok befolyásáról és az államhatalom kényszerítő eszközeinek létjogosultságáról. A holokauszt körüli vita ellentmondásos, a felek gyűlölettel tekintenek egymásra, de ennek az elmérgesedett vitának messzire ható következményei vannak.

Íme az igazság a holokauszt tagadásáról

Nincs költségvetés.
Nincs terv.
Nincs Hitlertől származó parancs a zsidók tömeges megsemmisítésére.

Raul Hilber, vezető holokauszt-szakértő írta a következőket: "Ami 1941-ben elkezdődött, vagyis a zsidóság tömeges megsemmisítése, az nem egy előre elhatározott terv szerint történt, és nem volt semmiféle központi hatóság, amely az egész akciót irányította, szervezte volna. Nincsen semmiféle akcióterv, vagy költségvetés a tömeges megsemmisítésekre vonatkozóan. Lépésről lépésre haladt előre a folyamat.Tehát nem egy előre elhatározott terv szerint dolgoztak, hanem a gondolatok titokzatos találkozása határozta meg ennek a nagy hatalmú bürokráciának a tetteit."

Meggyőző, elfogadható ez a magyarázat? A haláltáborok egy része immár nem létezik. A meggyilkolt emberek maradványai szintúgy eltűntek. A kézzel fogható bizonyítékok alig-alig léteznek. A feltételezett elgázosítási folyamat megválaszolatlan kérdések sokaságát veti fel. A nevezetes hatmilliós számnak szintén különös története van. A revizionisták azt állítják, a közvéleményt durván félrevezetik ebben a kérdésben. Vajon igazuk van? Ha tényleg tévesen gondolkodunk a holokauszttal kapcsolatban, vajon mi az, amit rosszul gondolunk?

Perge Ottó

Debating the holocaust
A new look at both sides
By Thomas Dalton, Ph.D

This is a book about the Holocaust, and about two competing views of that event. On the one hand we have the traditional, orthodox view: the six million Jewish casualties, the gas chambers, the cremation ovens and mass graves. Traditional historians have thousands of surviving witnesses and the weight of history on their side. On the other hand there is a small, renegade band of writers and researchers who refuse to accept large parts of this story. These revisionists, as they call themselves, present counter-evidence and ask tough questions. They are beginning to outline a new and different narrative.

Thus there has emerged something of a debate a debate of historic significance. This is no peripheral clash between two arcane schools of thought, regarding some minutiae of World War II. It is about history, of course, but it also speaks to fundamental issues of our time: freedom of speech and press, the operation of mass media, manipulation of public opinion, political and economic power structures, and the coercive abilities of the State. It is an astonishingly rancorous and controversial debate, with far-reaching implications.

Now the truth behind the holocaust denial debate

There was no budget.
There was no plan.
There was no extermination order from Hitler.

Preeminent Holocaust expert Raul Hilberg said: "What began in 1941 was a process of destruction not planned in advance, not organized centrally by any agency. There was no blueprint and there was no budget for destructive measures. [These measures] were taken step by step, one step at a time. Thus came about not so much a plan being carried out, but an incredible meeting of minds, a consensus mind reading by a far-flung bureaucracy."

Is this really a comprehensible explanation?

Key camps have all but vanished. So too the human remains. Material evidence is astonishingly absent. The alleged gassing procedure has serious, unanswered questions. And the famous six million number has an amazing history. Revisionists claim that the public has been seriously misled by traditional historians. Are they right?

If we could be mistaken about tha holocaust, what else could we be wrong about?

How To Buy
Contents
Introduction
Chapter 1