Budapestre tegnap beszökött a rendőri önkény és a jogtiprás világa. Mondhatnánk úgyis, hogy visszaszökött a 2006 őszén megtapasztalt rendőri erőszak.
Képgalériánk ITT található.
Nyugodtan mondhatjuk, mert amennyiben békés járókelők, munkájukat végző újságírók és mit sem sejtő külföldi turisták mozgásszabadságát közel másfél órán keresztül megalázó módon korlátozzák, a jogtiprás kifejezés egyáltalán nem túlzás. A szombaton történtekért természetesen nem a rendőröket, hanem a jogtipró utasítást kiadó legfelsőbb politikai vezetést kell hibáztatni.
Budapestre tegnap visszaszökött a 2006 őszén megismert Gyurcsány – Gergényi-féle rendőri önkény világa. Szemkilövésre, a nemzeti zászló nyilvános és dühös megtaposására ezúttal nem került sor, ám a gazdasági helyzet további romlását kísérő várható tömeges elégedetlenség esetén ez a forgatókönyv sem elképzelhetetlen. A magyarok elégedetlenségét egy idő után ugyanis már a korábbi kormány gazdasági bűnözőinek pellengérre állításával sem lehet a végtelenségig leszerelni.
A másságosok hivalkodó, provokáló menetét az ellentüntetőkkel való összetűzés elkerülésének valószínűsíthető szándékával a rendőrség az Andrássy útról jobbra, a Csengery utcába irányította, majd az Aradi utcán, Jókai utcán és a Jókai téren keresztül ismét visszavezette az Andrássy útra. Eddig ez rendben is lenne, ha a rendőri intézkedés nem járt volna a másságosok és az ellentüntetők közti előre kiszámítható összetűzésben részt venni nem kívánó számos magyar állampolgár és külföldi turista számlájára elkövetett rendőrségi jogtiprással.
Az Oktogon, amely görög szó jelentése magyarul „nyolcszög”, Nagykörút és az Andrássy út felőli négy kijáratát a 17 óra előtti percekben minden előzetes bejelentés, figyelmeztetés vagy fölszólítás nélkül lezárta a rendőrség. A nagy kiterjedésű téren a csak nézelődő, áthaladó, vagy éppen valamelyik vendéglátóipari helyiségből kilépő emberek tömegét ejtette fogságba a rendőrség, köztük gyermekeket, várandós anyákat és a munkájukat végző, sajtóigazolványt eredménytelenül fölmutató újságírókat. Magyar és külföldi embereket akaratuk és tiltakozásuk ellenére közel háromnegyed órán keresztül a személyes szabadságukban korlátoztak.
Az Oktogon északnyugati szögét határoló házfalhoz lapuló japán turista hölgyek fuldokoltak a rendőrség által bevetett könnyfakasztógáztól, többször is megpróbálkoztak a kimeneküléssel, ám a Teréz körútnak a Nyugati pályaudvar felé eső kijáratát is lezáró rendőrök mindvégig hajthatatlanok maradtak. Derék rendőreink valószínűleg nem tudtak japánul. Hasonló sorsra jutottak azok a fogságba ejtett francia turisták is, akik latin temperamentumuknál fogva már nem voltak olyan türelmesek és megértőek, mint a japán hölgyek, s a gallok nyelvét nem értők számára is egyértelmű módon küldték el melegebb éghajlatra a rendőröket. Biztosak lehetünk abban, hogy a ketrecbe zárt, föltartóztatott, az eseményeket fényképezgető és videózgató turisták odahaza majd elmesélik a Budapesten szerzett élményeiket. Elmesélik majd, hogy az egy évvel ezelőtti fülkeforradalom egyik vívmányaként miként korlátozták a magyarok és a turisták egyik legalapvetőbb szabadságjogát.
Az utasítást kiadó legfelsőbb politikai és rendőri szervek a jogtipráson kívül ismét elkövettek egy szakmai hibát. Az Oktogonon és környékén készült fölvételek jól bizonyítják ezt a baklövést, s azt is, hogy a rendőrség a terep hirtelen, fölszólítás és magyarázat nélküli lezárásával, emberek tömeges foglyul ejtésével valósággal provokálta a távozás lehetőségétől megfosztott embereket. Vagy ez volt az eredeti cél? A palackdobálás és a zsidózó bekiabálás csak a bekerítés észlelésekor kezdődött. Nem pedig ezt megelőzően, ahogyan azt a többi lakájmédiához hasonlóan a Kossuth Rádió közölte a hallgatóival.
A Kossuth Rádió hírszerkesztőinek, mint a viccbeli Mórickának, mindenről az, pontosabban, a zsidóság jut eszébe. Az Oktogonon kiabáltak egyebet is, ám a hírszerkesztő kizárólag a zsidóságra vonatkozó bekiabálást tartotta hírértékűnek.
Ő tudja, miért.: „A sörösüvegeket dobáló, és hevesen zsidózó ellentüntetőket a rendőrség az Oktogonnál körbezárta, könnygázt vetett be ellenük.” A hír annyiban igaz, hogy a ketrecbe zárt ellentüntetők és a semleges emberek egy csoportja valóban emlegette a zsidókat, azoknak felmenőit, a rendőrség könnygázt is bevetett a fogságba ejtésüket kifogásoló tiltakozók ellen. Ám a hír annyiban nem igaz, hogy a rendőrség nem csak az ellentüntetők ellen vetett be könnygázt, zárta őket körbe, valamint minderre nem a sörösüveg-dobálás és a megbocsáthatatlan zsidózás után, hanem előtte került sor. A sorrend ilyetén történő megfordítását a médiában is hazugságnak nevezik.
Budapesten a deviáns fölvonulók és az ellenük tiltakozók konfliktusában semleges magyar emberek, valamint a helyszínre vetődő turisták alapvető emberi jogainak korlátozásával a rendőrség felsőbb utasításra törvénytelen intézkedést hajtott végre. A szombati rendőri föllépés szándékos megfélemlítés, vagy amatőr módon kivitelezett intézkedés volt. Kinek és miért volt erre szüksége? Ha a rendőrségi vezetés tudta, hogy a másságosok exhibicionista és provokatív fölvonulását a mások jogainak csorbítása nélkül nem képes biztosítani, akkor az előzetes álláspontját felülbírálva miért engedélyezte a megmozdulást? Ezek azok a kérdések, amelyekre választ várunk a jelenlegi kormánytól.
Hering József - Kuruc.info