A szolyvai áldozatok emlékműve
Szolyván, Munkács és a Vereckei hágó között félúton megemlékezők százai gyűltek össze az emlékparkban, ahol 18 ezer, 1944 őszén ételbe kevert üvegporral elpusztított fiatal magyar férfi tömegsírban alussza örök álmát. A koszorúzáson részt vett Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke is, aki felszólalásában a történteket tudatos népirtásnak nevezte, az emberiség ellen elkövetett bűntettnek, amely soha nem évül el.



Szolyvai tarsolylemez
A szolyvai megemlékezés ez évben is annak a síremléknek a megkoszorúzásával kezdődött, amelyet a közelmúltban létesítettek azon a helyen, ahol egy lovával együtt eltemetett honfoglaló magyar sírját megtalálták. A koszorúk elhelyezése előtt Zubánics László történész, a Beregi Hírlap főszerkesztője mondott frappáns alkalmi beszédet. Elmondta, hogy ma már bizonyos: Árpád honfoglaló magyarjai bejövetelükkor magyarokat találtak a Kárpát-medencében. Megemlékezett Árpádházi Szent Erzsébetről is, a szegények pártfogójáról, akinek magasztos személyisége beragyogta a keresztény világot az elmúlt 800 évben.

A szolyvai magyar tömegsír helyén létesített emlékparkban Tóth Mihály, az Emlékpark Bizottság alapító elnöke köszöntötte a megemlékezőket. A felszólalások sorát Gajdos István, Beregszász polgármestere nyitotta meg, aki az alkalomhoz méltó beszédében kitért arra is, hogy 2005 óta a kijevi parlament asztalán van az a javaslat, amely erkölcsi jóvátételt kívánna szolgáltatni a Szolyván elpusztított magyar civilek tízezreinek. Ám akadályozza ezt a folyamatot az ukrán történészek és politikusok „feledékenysége”, akik hitetlenkedve olvassák a szolyvai magyar áldozatok történetét.



Patrubány Miklós
A megemlékezés utolsó szónoka Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke volt, aki elmondta, hogy amit az előtte szólók malenkij robotként emlegetnek, valóságos magyarellenes népirtás, melynek során a Kárpátaljáról és Kelet-Magyarországról gyalogosan összeterelt civilek tízezreit ölték meg a legaljasabb, előre megfontolt szándékkal. „Túlélők vallomásaiból tudjuk, hogy a gyilkosok porrá őrölt üveget kevertek a Szolyvára összeterelt magyarok ételébe a legszörnyűbb módon küldve halálba őket” – mondta az MVSZ elnöke, majd így folytatta: „Ami 1944 őszén és telén Szolyván történt, az emberiségellenes bűn, amely soha nem évül el, és amelyet hivatalból üldözni kell”. A megbékélésre bíztató felhívásokra utalva Patrubány Miklós elmondta: a keresztény tanítások szerint élő emberek ismerik a bűnbocsátást, de azt meg kell előznie a bűnbánatnak és jóvátétel-szolgáltatásnak. Beszéde végén az MVSZ elnöke felhívta a jelenlevők figyelmét arra, hogy a Szolyván, illetve a Szolyváról elhurcolt és valahol a nagy Szovjetunióban elpusztultak hozzátartozóinak a magyar állam elhunytanként 400 ezer forintos kártérítést fizet. A kérelmek beadásának jogvesztő határideje 2006. december 31.

A megemlékezés végén a jelenlevők közül sokan megszólították az MVSZ elnökét, akinek szavai feloldották a félelem okozta hallgatást. Az áldozatok hozzátartozói gyilkosok nevét, a tömeggyilkosságra használt aljas módszerek sokaságát emlegették. Egyikük Szolyvát a magyar Auschwitzként nevezte meg.

Szolyván, ahol a második világháború végén a lakosságnak egyharmada még magyar volt, ma mindössze 5%-ot tesz ki számuk. Ráadásul az ezerfős magyar közösség 60%-a külföldön – Magyarországtól Spanyolországig – keresi kenyerét. Ennek ellenére Reöthy János személyében, aki függetlenként indult, magyar polgármester vezeti a várost.

A magyar államot a szolyvai megemlékezésen küldöttség képviselte, amelyet Petróczi Sándor vezetett, akit mint a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökét köszöntöttek a rendezvényen.

(MVSZ Sajtószolgálat)