A felvételhez csatolt felirat szerint a behajtási kísérletről Horváth József, az UD Zrt. nevű biztonsági cég egyik vezetője, a katonai hírszerzés, a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) jelenlegi főigazgató-helyettese számolt be a megrendelőjének, egy Macskássy nevű személynek.
A titkosszolgálati eszközökkel, telefonhívások lehallgatása révén készített felvételeket egy Hungarian Democratic nevű felhasználó töltötte fel, ám fél nappal később már le is szedték a 35 beszélgetést – igaz később ismét feltűnt egy fájlmegosztón, majd a Yuotube-on is, ahol külön csatornán továbbra is elérhető az összes hangfelvétel. A hangfelvételek ügyében nyomozás is indult - egyelőre eredménytelenül, ám a médiahatóság létezése óta erős kétségeink lehetnek afelől, hogy vajon nem az ilyen irányú leleplezéseket hivatott megakadályozni Szalai Annamária és köre? A Hírszerző több – korábban a titkosszolgálatnál dolgozó – forrástól is úgy értesült, hogy a felvételek a rendőrségnek és az ügyészségnek még 2008 őszén átadott titkosszolgálati anyag részét képezték. Források azt valószínűsítik, hogy a felvételeket olyasvalaki (vagy valakik) hozhatta nyilvánosságra, aki korábban a nemzetbiztonságnál dolgozott, de távozásakor „kicsempészte” az anyagot.
Az UD Zrt-ügy 2008 szeptemberében robbant ki, amikor a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) akkori vezetője, Laborc Sándor feljelentést tett az Országos Rendőr-főkapitányságon lőfegyverrel visszaélés, magántitok jogosulatlan megismerése és államtitok megsértésének gyanújával a cég két tulajdonosa, Horváth József és Tóth János, illetőleg a cégnek dolgozó két volt titkosszolga, L. I. és M. T. ellen. A feljelentést követően a Nemzeti Nyomozó Iroda házkutatást tartott több helyszínen, ahol az NBH információira támaszkodva lőfegyvert kerestek, ám csak hatástalanított gépkarabélyokat találtak - végül lefoglalták a cégnél fellelt számítógépeket és adathordozókat. Laborc akkor azt állította, hogy a cég emberei egy kémszoftver segítségével információkat szereztek meg bizonyos kormányzati szerverekről.
Pár nappal később Dávid Ibolya, az MDF akkori elnöke is bemutatott néhány hangfelvételt, melyek szerint az UD Zrt. megbízást kapott arra, hogy róla adatokat gyűjtsenek és azokkal „segítsék” Almássy Kornélt, aki a párt elnöke akart lenni. A megbízást állítólag Stumpf István egykori fideszes kancelláriaminiszter és Tombor András, Orbán Viktor egykori külpolitikai tanácsadója adta, de tudott róla a céggel üzleti kapcsolatban álló OTP elnök-vezérigazgatója, Csányi Sándor is. Dávid bejelentését követően Almássy visszalépett a jelöléstől.
Később a Fidesz is nyilvánosságra hozott néhány felvételt – melyeket a parlament nemzetbiztonsági bizottságában kaptak meg a képviselői a szolgálatoktól –, melyek szerint a párt két politikusa, Kövér László és Demeter Ervin is kapcsolatban állt a vagyonbiztonsági társaság vezetőivel, akik 2002 előtt a nemzetbiztonság tisztjei voltak.
Újramelegített ügy
A szerdán nyilvánosságra került felvételeken nem kerül szóba a kémszoftver ügye, mint ahogy az sem nyer bizonyítást, hogy az UD Zrt. a Fidesz „magán-titkosszolgálata”, „polipja" lett volna, ahogy azt a botrány két évvel ezelőtti kirobbanásakor MSZP-s politikusok állították. Viszont vannak arra utaló jelek, hogy a cég munkatársai a magánnyomozásaik során a törvényesség határán mozogtak, esetenként át is lépték azt.
Az egyik most kikerült beszélgetésből – melyet a felirat szerint Tóth János folytatott Csányi Sándorral – az derül ki, hogy a cég egyik megbízója, egy Zsolt nevű személy lekérte a felesége híváslistáját. Bár a cég ellen jelenleg nincs eljárás – az ügyészség 2009 júliusában bűncselekmény hiányára hivatkozva megszüntette az UD Zrt-vel szemben folytatott nyomozást –, a nyomozó hatóság nem zárta le teljesen az ügyet: a cég elleni eljárásról leválasztva három szálon folytatta a vizsgálatot. Így többek között a híváslisták jogosulatlan megszerzése, illetve „adathalászás” miatt vizsgálódott az ügyészség. Az egyik gyanúsított a Népszava októberi cikke szerint Tóth János.
A héten nyilvánosságra került felvételek nagy többségén feltehetően Tóth és Horváth hangja hallható, aki a csatolt feliratok szerint egymással, a beosztottjaikkal, ügyfeleikkel, az OTP vezérigazgatójával vagy a MOL vezetőjével, Hernádi Zsolttal beszélgetnek a folyamatban lévő ügyekről.
A cikkünk bevezetőjében idézett felvételen állítólag Horváth beszél, aki egy Macskássynak nevezett embernek azt mondta, hogy a „barátai” azon dolgoznak, hogy behajtsák a pénzt, amivel valaki Macskássy szüleinek tartozik. Az állítólagos Horváth azt mondta, hogy megfenyegették (ha nem fizet időben, akkor a „kezét törik”) az adóst, Macskássy pedig legyen türelemmel, mert heteken belül „kipréselik” a tartozást.
„Karban kell tartani”
„Megvoltunk a barátoddal, érdekes a történet. Nem zárom élből ki a dolgot, úgyhogy jövő kedden meg is ütjük. Meg volt még egy kérése, de tíz napon belül meglesz a válaszom, hogy mennyire tiszta vagy nem tiszta a másik oldalról” – mondta az egyik legfurcsább, konkrétumokat mellőző felvételen Horváth beszélgetőpartnerének (a felirat szerint Tombor Andrásnak).
A beszélgetésből nem derül ki, hogy kiről vagy miről van szó. Sem az MDF, sem Almássy vagy Dávid neve nem hangzik el, de vannak arra utaló jelek, hogy valamilyen politikai ügyről beszélgetnek. Az viszont elhangzik, hogy a munkáért a beszélgetőpartner - vélhetően Tombor - fog fizetni. Egy tavaly nyilvánosságra került hangfelvétel szerint Tóth János felhívta Csányit, hogy jelezze: „Tombor azt szeretné, ha dolgoznánk az MDF-re, a Dávid Ibolyára, keresnénk rá terhelőket, merthogy ott van valami belső hatalmi váltás szándék előkészítve”. Később Tombor cáfolta, hogy ilyen megbízást adott volna - sőt ebben az ügyben Dávid Ibolya pert vesztett vele szemben -, illetve az UD Zrt. vezetői azt állították, hogy a kérésnek nem tettek eleget.
A most nyilvánosságra került felvételen az hallható, hogy Horváth figyelmezteti beszélgetőpartnerét, hogy a „barátja” körül mozog „egy-két érdekes arc”, akikről „jó lenne beszélni, és ebből a szempontból karban is tartani”. Horváth szerint, „ha sikerül, ha nem, azért önmagában a tény, hogy kirántja a kardot, ezzel feljebb értékelődik a páston, és attól azért nektek is célszerű lenne őt megóvni, hogy nehogy olyanok kerüljenek a környékére, akik nem kívánatosak”.
A biztonsági szakember arra is figyelmezteti a partnerét, hogy a „barát” körül már megjelentek „szakmabeliek” is, akikkel jó lesz vigyázni. Végül a beszélgetőpartnere szóba hozza, hogy a magállapodásuk úgy szólt, „két irányba kell ezt a dolgot művelni”, nehogy később azt gondolja a „barát”, hogy önerejéből jutott a csúcsra.
„Pszichikai terror”
Az állítólagos Horváth nem finomkodott akkor sem, amikor arra készülnek, hogy megfegyelmezzék azt a férfit, aki éveken keresztül fenyegetőző leveleket írt Csányi Sándornak. Horváth és Tóth kész lett volna arra is, hogy durva módszerekkel tántorítsák el a levelek szerzőjét.
A férfi egyébként állítólag többször „oligarchának” nevezte Csányit, és azzal vádolta, hogy derékba törte a karrierjét. A beszélgetésekből kiderül, hogy a férfitől – akit Horváth egy „nincstelennek”, „nímandnak”, szerencsétlen „bolondnak” nevezett – a Csányi család nagyon tartott: az elnök-vezérigazgató felesége attól félt, hogy rátámad a férjére, esetleg bántani fogja a gyerekeiket (az egyiküknek még a fényképét is megszerezte).
Mivel folyamatos volt a nyomás, hogy Horváthék tegyenek valamit a fenyegető levelek szerzője ellen, a két biztonsági szakember sokat agyalt azon, hogy miként intézzék el az ügyet. Tóth egy alkalommal felvetette, hogy adjanak neki munkát és ezzel foglalják le, illetve kötelezzék le az Antaliként emlegetett férfit, ám erre Horváth azt mondta, ezzel nem érdemes próbálkozni, mert az illetőt bolondokházába kéne csukatni vagy „két méter mélyre elásni”. Azt is felvetette, hogy „finoman, pszichikai terror alá” kéne vonni, meg kellene tudni, hol lakik, és esetleg „döglött patkányt”, vagy májat, lófejet küldjenek neki. Igaz, a beszélgetés közben Horváth többször elnevette magát, mintha nem gondolná komolyan, amit mond, csak humorizálna. Tóth később a „főnök” feleségével, Csányi Erikával folytatott beszélgetésében kijelentette, nem akarják megverni a férfit, csak elijeszteni és „leállítani”.
Egy másik beszélgetésből kiderül, Tóthék azt is tervbe vették, hogy az OTP-közgyűlésére tartó férfi zsebébe kést csúsztatnak, majd ráfogják, hogy rá akart támadni Csányira, és "jól megverik". Felmerül, hogy a Jakab Gézának nevezett férfi (az OTP biztonsági főnöke) hívja be és beszélgessen el vele, és közben a biztonsági cég emberei beazonosítanák a levélírót – akinek Tóth szerint még a telefonjait is lekérték –, majd hazáig követik, hogy megtudják, hol lakik.
A levélhamisítási ügy
Végül szóba került, hogy hamisítani kéne egy levelet, hogy úgy tűnjön fel, Antali zsarolja Csányit. Ezt be akarták vinni a rendőrségre, ahol majd eljárást lehetett volna indítani a férfi ellen. Erről a levélről hosszasan egyeztettek a cég többi munkatársával, ekkor az is elhangzott: úgy kell megfogalmazni, hogy a rendőrök – akikben Tóth egyébként nem bízott, szerinte „szart sem érnek” – elhiggyék, valóban Antali a szerző.
A levelet megírták és erről Tóth beszámolt Csányi Erikának (a beszélgetésből kiderül, hogy valóban az OTP vezérének neje van a vonal másik végén), aki viszont ellenezte az ötletet, miként azt is nehezményezte, hogy az ügybe beavatták a bank biztonsági főnökét, Jakabot, akit megbízhatatlannak tartott.
Az egyik beszélgetésen pedig az is elhangzott, hogy be lehetne vinni a levelet tartalmazó feljelentést a rendőrségre – ahol már várják –, és ha Csányi nem akarja megtenni, akkor írja alá helyette az ügyvéd, Bakondi. Ezzel vélhetően Bakondi Györgyre, a katasztrófavédelem jelenlegi vezetőjére utaltak, aki korábban az UD Zrt. ügyvéde volt.
„Az adó miatt nullszaldós?”
Hiába végeztek az UD-sek alapos munkát, a felvételekből kiderül, hogy ezzel nem volt mindenki elégedett. Más felvételekből az is kiviláglik, hogy valakik megpróbálták kiszorítani az OTP-ből az UD-t, mert a bankban vannak ellenségeik, akik „utálják őket”, és mindenféle pletykákat terjesztenek róluk. Többek között azt, hogy Horváth a Fidesz „rejtett” embere. Ezt Tóth és Horváth azért beszélte meg, hogy tudják majd kezelni a híreszteléseket, ha a berendelik őket a „főnökhöz”.
Csányi egy alkalommal fel is hívta Tóthot, hogy elmagyaráztassa vele, miért olyan nagy az UD által leadott mérlegekben a bérköltség, továbbá azt is megkérdezte, „hogy az adó miatt nullszaldós vagy tényleg nullszaldós” a cég. Tóth ekkor részletesen beszámolt a részvénytársaság és az alvállalatok tulajdonosi szerkezetéről, működéséről leszögezve: „adót fizetni nem szeretnék túl sokat, sehova senkinek”. Egy másik beszélgetésen Tóth és Horváth arról beszélt, ha megint szóba kerülnek az egyeztetéseken a magas költségek, akkor megmondják, hogy "semmi gond, háttérbe fog szorulni a magánnyomozás", mert az nagyon sokba kerül, legutóbb is "vettek eszközöket, kamerákat, éjjellátókat".
A „szószóló”
Tóth Csányival a mérlegekről folytatott beszélgetése végén szóba hozta, hogy nagyon fontos információ birtokába jutottak. Egy „nem hivatalos” szocialista frakciótanácskozáson Szanyi Tibor MSZP-s parlamenti képviselő állítólag arról beszélt, hogy az osztrák olajtársaság, az ÖMW „megfinanszírozná”, hogy a szocialisták terjesszék elő a törvény megváltoztatását. Csányi ezen nem lepődött meg különösen, azt mondta, „várható volt”, Szanyi „korábban is a szószólójuk” volt. Tóth szerint az ÖMW azért sietteti a törvény módosítását, mert a cég attól tart, hogy a „bukás", a „váltás" után már nem sikerülne, ugyanis a Fidesszel ebben nem tudna egyezkedni.
A beszélgetésben említett lex MOL-t – a stratégiai jelentőségű magyarországi cégek felvásárlását nagymértékben megnehezítő törvényt – 2007 őszén fogadta el a parlament, miután az ÖMW június végén 10-ről 18,6 százalékra növelte részesedését a magyar olajipari társaságban. Az ÖMW akcióját Gyurcsány Ferenc miniszterelnök „barátságtalan lépésnek” nevezte, a zárószavazás előtt felszólalt Orbán Viktor is, aki az igenekre buzdított. Végül csak négy képviselő szavazott a jogszabály ellen, köztük Szanyi Tibor, aki azt nyilatkozta, „ártalmasnak tartja a lex MOL-t, amely bebetonozta a menedzsmentet”.
Az UD Zrt. egyébként a MOL-nak is dolgozott, a biztonsági cég erősítette meg az olajipari társaság informatikai rendszerét az esetleges külső betörésekkel szemben.
„Ki akarja izélni”
Az állítólagos szocialista találkozó felkeltette Hernádi Zsolt érdeklődését is, akinek Tóth a következőt mondta: „Egy elég nagy ajánlat volt" (mármint az ÖMW-jé – a szerk. ). Pénz nem hangzott el, de mindenféle részvények átcsoportosításával, meg egyébként, ha megszerzik, akkor kedvezményekkel. Tehát elviekben schwartzba írt pénzeket akarnak, és nem cash zsebbe, hanem inkább részes opciót akarnak felkínálni az érintetteknek”.
Erre a MOL-vezér azt mondta, hogy szerezzenek további információkat – ha kell, akkor „egy preparált izével” – a rendezvényről, a jelenlevőkről (különösen, ha ott prominens politikusok is megjelentek), Szanyiról, mert „a mostani főnök is ki akarja őt izélni már, és kéne neki valami tény”.
Ezt később Tóth úgy értelmezte egy kollégájának, hogy „ha Gyurcsány tudja bizonyítani, akkor az embert kinyírja”. Csakhogy kiderült, az említett beszélgetésről nem készült magnófelvétel, sőt, a biztonsági cég egyik munkatársa elismerte Tóthnak, hogy az informátora – akiről Tóth Hernádinak azt mondta, hogy „szadeszes”, és az ügynökmúltja miatt „néha segítenek” neki, amit viszonozni szokott –, illetve annak felesége véletlenül kotyogta ki, hogy volt az említett MSZP-s esemény. Tehát további információkra nem számíthattak „ebből az irányból”, másfelé kellett tapogatózniuk, hogy eleget tegyenek Hernádi kérésének.
"Horn Gyula kártyatársasága"
Később Tóth egyik munkatársa már azt mondta a főnökének, hogy az említett szocialista találkozó nem egy formális frakciógyűlés, hanem egy kötetlen beszélgetés, „iszogatás, kártyaparti” volt, melyen a „sértett” MSZP-sek, Horn Gyula régi baráti köre vett részt. Itt említésre került, hogy a partin jelen volt Csizmár Gábor, a Gyurcsány-kabinet államtitkára is.
A biztonsági cég szakemberei végül úgy döntöttek, hogy megkeresik a társaság egyik tagját, Németh Attilát, hogy rávegyék, számoljon be arról, hogy kik voltak jelen az eseményen. Németh Tóth szerint korábban a határon túli befektetéseket ösztönző Új Kézfogás Alapítvány vezetője volt, majd az alapítvány megszűnése után Tóth segített neki állást találni a romániai OTP-ben.
Hernádi Zsolt
A tervükről Tóth beszámolt Hernádinak is. Érdekes, hogy a munkatársaitól kapott információkat már igencsak „felnagyította”: a MOL-vezérnek adott referálásban már az hangzik el, hogy Csizmár vitte be a rendezvényre Szanyit, a beszervezendő Németh pedig a társaság „irányítója”. A felvételekből az már nem derül ki, hogy kötélnek állt-e Németh, akiről Tóth azt mondta Hernádinak, hogy "fülön fogva viszi majd be hozzá".
Manipulált felvételek?
Szanyi Tibor a hangfelvételek nyilvánosságra kerülése után „nettó baromságnak” minősítette, ami róla a beszélgetésekben elhangzik. A Népszabadságnak csütörtökön azt mondta, szakmai meggyőződése miatt nem szavazta meg a lex MOL-t, a két társaság konfliktusáról egyetlen alkalommal tett említést, amikor közgazdász-hallgatóknak a dolog természetrajzáról tartott előadást. Az ÖMV-vel pedig legfeljebb annyi kapcsolata volt, hogy egy alkalommal az osztrák nagykövet rezidenciáján az olajcég vezérigazgatójával közösen részt vett egy vacsorán.
Csizmár Gábor a Hírszerzőnek azt mondta, ő ilyen találkozón – ahol Szanyi a lex MOL ellen érvelt – soha nem vett részt, ilyen beszélgetésre 2007-2008-ból nem emlékszik. Németh Attilát is szerettük volna megkérdezni, ám az ő hollétét és elérhetőségét nem sikerült felkutatni. Ha cikkünkre reagál, természetesen helyt adunk az ő álláspontjának is.
Csányi Sándor csütörtökön az MTI-hez eljutatott közleményében – melyben nem cáfolta, hogy ő is hallható a felvételeken – azt írta: "A világhálóra felkerült hangfelvételek magánbeszélgetések. Ezek - több esetben vágott formában történt - nyilvánosságra hozatalát törvénytelennek tartom. Következésképp a szükséges jogi lépéseket megteszem."
Az UD Zrt. egykori tulajdonosai nevében Futó Barnabás, ügyvéd reagált, aki az MTI-nek azt nyilatkozta, a hangfelvételek nyilvánosságra hozásához az érintettek nem járultak hozzá, ezért felmerül a magántitok jogosulatlan megismerésének, illetve a különleges személyes adatokkal való visszaélés gyanúja. Szerinte nem zárható ki, hogy a felvételeket manipulálták. Az Alkotmányvédelmi Hivatal - a Nemzetbiztonsági Hivatal utódja - a héten belső vizsgálatot indított annak tisztázására, honnan kerültek ki a hangfelvételek.
A beszélgetések egyébként nem jó minőségűek, gyakran elhalkulnak a felvételek, ráadásul a számozásuk (az utolsó az „UD 115” címet kapta) arra utal, hogy jóval több létezik belőlük, mint amennyi felkerült a netre.
Utórezgések
Az UD Zrt. egyébként időközben csődbe ment, volt tulajdonosai másfél milliárd forintos kártérítési pert indítottak a magyar állam, a Nemzetbiztonsági Hivatal, illetve az ügyükről beszámoló több sajtóorgánum ellen. Horváthot a kormányváltást követően nevezték ki a KBH főigazgató-helyettesi posztjára.
Miközben az ügyészség az UD-ügyet tavaly lezárta, eljárást indított Dávid Ibolya, Szilvásy György korábbi titokminiszter és mások ellen, azzal vádolva őket, hogy szerepük volt a lehallgatott beszélgetések nyilvánosságra hozatalában – igaz, ugyanezt a Fidesszel szemben nem lépte meg a vádhatóság. Laborc a nyomozás megszüntetése után kérte a nyugdíjazását és visszavonult. Az NBH egykori vezetője ellen jelenleg a katonai ügyészségen büntetőeljárás folyik hivatali visszaélés bűntette és más bűncselekmény miatt.
(Hírszerző nyomán)
Az UD Zrt. ügyében emlegetett hangfelvételek eddig nyilvánosságra került részét ITT hallgathatják meg. Kérjük olvasóinkat, hogy a You Tube csatornájának hivatkozási címét (linkjét) minél több ismerősüknek továbbítsák!
