Ha történetesen úgy adná a sors, hogy szónoknak kellene lennem egy nemzeti tüntetésen, akkor biztos a következővel kezdeném: tegye fel a kezét, aki nyolc év alatt 60 millió forint haszonra tudott szert tenni a hárommillió koldus országában, ráadásul jogszerűen.

Nos, nem hiszem, hogy Orbán Viktor miniszterelnök, és az új ország első számú ideológusa gyakran látogatná azokat a rendezvényeket, ahol engem szónokként elfogadnak, de ha történetesen ott lenne, akkor ő minden bizonnyal magasba lendítené kezét.

Emlékezzünk csak vissza, mit is válaszolt Gyurcsány a vagyonosodásának jogszerűségét firtató kérdésekre? „Mi az hogy! Nagyon is”.

Vajon mit mondana Orbán Viktor, ha megkérdeznénk tőle, etikusnak tartja-e, hogy az önkormányzattól 563 ezer 760 forintért (tényleg, ha 563 ezer 800 volt nála, akkor visszakérte a 40 forintot?) megvásárolt ingatlant nyolc évvel később 63 millióért adja el? Jogszerűnek jogszerű, de etikus is? Az ügynek különös ízt ad, hogy a szerződés tanúsága szerint 2002 június 7-én írták alá azt. Akkor, amikor egy fél ország dolgozott azon, hogy Viktor maradhasson a kormányfő. Egy hónappal később pedig a rendőrség szétverte a szocialista hatalomátvétel ellen tüntető magyarokat.

Az önkormányzattól 1994-ben megvásárolt lakás adásvételi szerződése:

Majd ugyanazt az ingatlant 2002-ben már jelentős haszonnal adják el:

(Egyenlítő nyomán)