A patinás régi iskola történetét olvasva különösen borzasztó, mivé válik, hogy megy tönkre egy hajdan méltán híres intézmény. Elviselhetetlen légkör uralkodik a székesfehérvári Szent István Szakközépiskolában. A nagy múltú intézményben az elmúlt tanévben felzárkóztató képzést vezettek be, melynek felvételi követelménye befejezett 6., illetve 7. osztály, illetve betöltött 15 év. Ebben a képzési típusban szinte kizárólag romák tanulnak. Tanulnak?

Belenéztünk az iskola honlapján lévő vendégkönyvbe. Mintegy előzetesként álljon itt néhány idézet erről az oldalról, ami dokumentumértékű. Szinte perzselnek a sorok az elégedetlenségtől, a kétségbeeséstől:

„Hihetetlen, és egyben szomorú, ami ebben az iskolában zajlik! A romák terrorban tartanak mindenkit, sajnos a tanárokat is. Olyan, mintha a híradót látnám: megütötte egy diák a tanárát, megkéselték diáktársukat, félholtra verték diáktársukat... A folyosón végigmész, kigáncsolnak, elmondanak mindennek, lopnak, a gyengébbtől elveszik a pénzét, a szendvicsét, a telefonját... És senki nem tesz semmit, mert nem mernek! Egyszerűen ezek a cigány mentorok is nevetségesek, nem szabadna eddig eljutnia egy iskolának. Ezúton szeretném megköszönni az önkormányzatnak, hogy ebbe a csodás intézménybe járhatok, ahol szinte életveszélyes végigmenni a folyosókon!!! Kívánom mindenkinek, aki ezt magasról lepottyantja, hogy jöjjön el egy hétre és üljön be egy ilyen osztályba!!!”

„Az a szomorú, hogy ez folyik az iskolában, és mi, rendes diákok el kell tűrjük az egészet, mikor ezek a senkiházik nem dolgoznak, tanulni nem akarnak és csak melegedni járnak be az iskolába. Arról nem is beszélve, hogy elszedik a pénzünket, az értékeinket, bezzeg segélyért és adományért tudják tartani a markukat. De mikor el kéne menni dolgozni, húzzák a szájukat és fintorognak.”

(...)

Néhány szülő, akik már teljesen kétségbeesettek, feltárták előttünk az iskolában kialakult rettenetes helyzetet. Egymás szavába vágva sorolják a sérelmeket:

- Hogy eddig nem volt semmilyen balhé, annak köszönhető, hogy ennyire toleránsak a gyerekeink. Inkább hátrálnak előlük, pedig gyomorszájon vágják őket, beléjük rúgnak. Ami végképp kiverte a biztosítékot, az volt, amikor az egyik gyerekinzulin adagolóját vette el az egyik cigány. Kirúgták, aztán a városvezetéstől utasítást kaptak, hogy a következő tanévre vissza kell venni. Szeptembertől ott vigyorgott a tanárai képébe, és folytatta, ahol abbahagyta. Egyre jobban elszabadulnak az indulatok, lassan olyan érzésünk van, mintha hadiállapot lenne az iskolában. A vajda felajánlotta állítólag, hogy ad két-két embert, akik rendet raknak a fajtájuk között. Az önkormányzatnak tíz százalékkal kellett volna hozzájárulni, de azt mondták, nincs rá keret. Még októberben leállították ezt a programot, a „kemény mag” pedig még pofátlanabb lett, hogy ez sem vált be. A tanároknak sem könnyű, de amit a gyerekeinknek a folyosón, a termekben ki kell állni, az maga a pokol. A Cozma-gyilkossággal fenyegetik őket, hogy ők is így járnak majd. „ Ne pofázz nekem, a te anyád tart el, te is el fogsz majd! - ordítják. Az egyik kislány óra alatt kiment WC-re, elkapták, kicsavarták a kezéből a mobilját. Itt tartunk.

(...)

A teljes riportot a Barikád hetilap e heti számában olvashatja. Vásárolja meg, támogassa a nemzeti sajtót!