Alább a Magyar Jelen hetilap legfrissebb számának vezércikkét olvashatják:

Monostory Attila
A szabadkőműves francia forradalom óta üldözik azokat, akik akár csak meg merik kérdőjelezni a bíróságok és ügyészségek függetlenségét. Mintha ott nem emberek, hanem robotok dolgoznának.

A 2006 őszi jogsértéseket vizsgáló parlamenti albizottság munkájának eddigi eredményei azonban azt bizonyítják, hogy négy évvel ezelőtt az utcán összefogdosott magyar emberek százait vágták futószalagon előzetes letartóztatásba a bíróságok, ügyészségek, s az első fokú ítéletek mindig fogságot jelentettek. Aztán szépen csöndben később, a helyzet normalizálódására (magyarul a felkelés leverésére) hivatkozva, szinte mindenkit felmentettek másodfokon. Nehéz erre azt mondani, hogy a bíróságok, ügyészségek a külvilágtól és a hatalom érdekeitől függetlenül jártak el. Mindez rávilágít arra, hogy talán az elmúlt évek, évtizedek során napvilágot kapott, kiemelt politikai ügyekben (lásd Postabank, lásd Baumag stb.) sem biztos, hogy a külvilágtól függetlenül, érzelemmentesen tudott eljárni az igazságszolgáltatás.

Ráadásul Magyarország továbbra is listavezető a tekintetben, hogy akit nálunk megvádolnak valamivel, azokat rendszerint el is ítélik. A magyar igazságszolgáltatás olyan váderedményességi mutatóval dolgozik, mint a félkemény és kemény diktatúrák (kivéve persze a mindenki számára nyilvánvaló maffiaügyeket, ezekben viszont az ügyészség is enyhítésért szokott fellebbezni – írta nemrég az amúgy ultraliberális Index).

Mivel rajtunk kívül más médium nemigen emlékezteti a publikumot, ismét felemlegetjük, hogy a sukorói panamát – amelynek köszönhetően akár még Gyurcsány is börtönbe kerülhet – Budaházy György robbantotta ki, de a most következő interjúnkból kiderül, hogy a Baumag-ügyben is koronatanú lett Hunnia harcosa. Mindkét ügy szálai a legfelső vezetésig nyúlnak. A részletekről a Baumag-károsultak egykori ügyvédjét, dr. Monostory Attilát kérdeztük, aki mindig darázsfészekbe nyúlt. Ő képviselte annak idején annak a csákvári fiatalembernek az ügyét is, akit a zámolyi cigányok lincseltek halálra.

- Mióta nyúl a legkényesebb ügyekhez?

- 1989. június 16-át megelőzően az első ügyvéd voltam, aki az 1956-os forradalommal kapcsolatban az első rehabilitációs kérelmet benyújtotta. Ez az 1957-ben kivégzett Pálinkás-Pallavicini Antal ügye volt, aki fölhozta Budapestre Mindszenty bíboros-hercegprímás urat. A 2006 őszi eseményekkel kapcsolatban – ahogy a nyilvánosság előtt is köztudomású -, kiderült, hogy állítólag az érintett bírákat összehívták a Pesti Központi Kerületi Bíróságra egy „eligazításra”. A Fidesz jelenlegi vizsgálódásaiból is tudjuk, hogy a 2006 őszén letartóztatottak túlnyomó része véletlenül, ártatlanul került az utcára, ahol elfogták őket. Őszintén remélem, hogy a jelenlegi vizsgálóbizottság ki tudja majd deríteni azt is, hogy ez az „eligazítás” egy sugallatszerű utasítás volt-e a letartóztatásokra, illetőleg a büntetések mértékének kiszabására, vagy sem. Ennek döntő jelentősége van.

- Hol hangzott el, hogy volt ilyen „eligazítás”?

- A televízióban, méghozzá Gulyás Gergelytől, a jogsértéseket vizsgáló albizottság fideszes elnökétől. Meg kell tudnia az országnak, hogy kik voltak azok az államügyészek, kik voltak azok a bírák, akik ezekben az ügyekben eljártak. Azok esetében, akik eligazításszerűen, futószalagon, a bírói lelkiismeretükkel és hivatástudatukkal össze nem egyeztethető módon hajtották végre ezeket az eljárási cselekményeket, ott nyilván meg kell vizsgálni azt, hogy ügyészek, illetve bírák maradhatnak-e a jövőben. Ezt természetesen csakis törvényes keretek között lehet megtenni, hiszen az igazságszolgáltatás egy önálló hatalmi ág, de meggyőződésem, hogy a kormánynak, kellő szakértők bevonásával ki kell dolgoznia a jogszabályi hátteret, hogy a felelősségre vonások teljesen törvényesen megtörténhessenek. Ezt azért kellett elmondanom, mert az Európai Uniós csatlakozás egyik alapfeltétele volt a bírói függetlenség, a bíróságok függetlenségének megteremtése. Tetszik vagy nem tetszik, a bíráknak függetleneknek kell lenniük a tények megállapításában és a jognak a tényekre való alkalmazásában. A mai napig tisztázatlan, hogy 2006 őszén az érintett ügyészek és az érintett bírák hogyan és milyen körülmények között hozták futószalagon az ítéleteket. Nem beszélve arról, hogy azt nem lehet indokként elfogadni, hogy ők bizonyos nyomás alatt lettek volna. Minden ember esetében egyénenként kell dönteni, nem lehet általánosítani, elfogadhatatlan, hogy embereket futószalagon küldjenek börtönbe. Egy büntetlen előéletű ember esetében az előzetes letartóztatás, annak a depressziója, annak a lelki sérelme egy életre kihat. Arról nem is beszélve, hogy nem megalapozott módon ítélik el.

- De ha önálló hatalmi ágként függetlenek a bíróságok és az ügyészségek, akkor mit lehet tenni? Mit vár a Fidesztől?

- A Fidesz megkapta a kétharmados többséget. A miniszterelnöknek nem joga, hanem kötelessége, hogy olyan jogszabályi hátteret teremtsen az ügyészségek és a bíróságok működésével kapcsolatban, amely során a törvényesség betartása mellett elérhető, hogy amennyiben egy bíró vagy ügyész nem a hivatástudatának megfelelően járna el, akkor számolnia kelljen a polgári és büntetőjogi következményekkel. A mai jogszabályok egy polgári kártérítési lehetőséget biztosítanak azon állampolgárok számára, akik a bírók, ügyészek működésével kapcsolatban kárt szenvednek, de nem létezik olyan jellegű intézmény, amely független, pártatlan módon, akár megalapozott tények és bizonyítékok alapján vizsgálhatná, hogy bírák és államügyészek elkövethettek-e bűncselekményeket. Ezt kell, illetve ennek a jogszabályi hátterét kell megteremtenie tehát a kormányzatnak. Erkölcsi kötelességünk, hogy pártállástól függetlenül kiálljunk azért, hogy ilyen Magyarországon többé elő ne fordulhasson, s kiálljunk azok mellett, akik szenvedő alanyokká váltak, mert ha ezt nem tesszük, akkor bármikor, bármelyikünk ugyanilyen helyzetbe kerülhet.

- Ön nem csak most emeli fel a hangját a 2006-os visszaélésekkel kapcsolatban, de korábban a Baumag-károsultak védőjeként vált híressé. Annak kapcsán több intézkedést is foganatosítottak Ön ellen.

- Például kizártak az ügyvédi kamarából. Ez egy annyira szövevényes ügy, hogy egy jóindulatú állampolgár számára hihetetlenül hangozhat, hogy engem milyen módon zártak ki az ügyvédi kamarából. A kizárást követően több büntetőeljárás is indult ellenem. Az egyikben Szabó Noémi (ő több botrányos politikai ügyben is ítélkezett, többek között a Szabadság téri bolsevik emlékműről levert szovjet címer ügyében is ő volt a bíró. Emlékezetes, hogy Budaházy Györgyöt vádolják azzal, hogy a tévéostrom közben – nagyon helyesen – eltávolította a megszálló Szovjetunió címerét. Ennek az ügynek a tárgyalása botrányba fulladt, a végig zavarnak tűnő, rózsaszín szemüvegkeretes Szabó Noémi nem is titkolta elfogultságát és gyűlöletét a magyar hazafiakkal szemben, sőt még Budaházy védőügyvédjét, Gaudi-Nagy Tamást is 200 ezer forintos rendbírsággal sújtotta. A botrányos viselkedése után a bírónőt rendőrsorfallal menekítették ki a hallgatóság jogos felháborodása miatt a tárgyalóteremből – a szerk.) volt a bíró, s ő, tehát Szabó Noémi kirendelt egy elmeorvosi szakértőkből álló bizottságot, amely – miután közöltem velük, hogy a saját bőrömön tapasztaltam, hogy a Gyurcsány-féle titkosszolgálat miként figyeltetett meg – megállapította, hogy paranoid-skizofrén vagyok. Emiatt büntetőeljárási jogokat, kötelezettségeket nem teljesíthetek, mivel úgymond az elmeállapotom miatt cselekvőképtelen vagyok. Ezután közölték velem, hogy egy év múlva ugyanez a bizottság megvizsgálna, de én ezt elutasítottam. Nem azért, mert nem mernék odaállni vádlottként egy bíróság elé, hanem szeretném megtudni, kideríteni ennek a „szakértői” döntésnek a háttérkörülményeit, okait.

- Mi volt pontosan a Baumag-ügy?

- Ez tehát egy nagyon szövevényes ügy. A legegyszerűbb kifejezés rá, hogy ez a magyarországi polip. Legkevesebb 40 milliárdot csaltak ki a károsultaktól a Baumag vezetői, s jelenleg nem sok remény van arra, hogy visszakapják a pénzüket. A Baumag-ügy szálai az államigazgatásban a lehető legmagasabbra nyúlnak. Az ügy lényege az, hogy történt-e pénzmosás vagy nem, s hova tűnt a rengeteg kisbefektető pénze?

- Büntetőeljárásokat is indítottak Ön ellen a Baumag-ügy kapcsán.

- Van hamis vád miatt egy büntetőügy ellenem. Ennek az előzménye, hogy a sérelmemre elkövetett bűncselekmény miatt folyamatban volt egy büntetőeljárás, amelynek a gyanúsítottja, K. Lajos azt állította, hogy az ő rokona a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának elnöke. A közvetlen szem és fültanúk azt adták írásba, hogy ez a személy, K. Lajos előttük különböző helyeken azt állította, hogy megkereste rokonát, a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának elnökét, aki az ő kérésére intézkedett az ellene az V. kerületi rendőrkapitányságon folyamatban lévő büntetőeljárásban. Annak érdekében, hogy ezeket a tanúnyilatkozatokat fel lehessen használni – tekintettel arra, hogy a közvetlen szem- és fültanúk közölték velem, hogy azzal a feltétellel adják ezt át nekem, hogy a nevüket illetően ügyvédi titoktartás köt engem, viszont a nyilatkozatuk tartalmát bárhol és bármikor nyilvánosságra hozhatom. Mondták ezt azzal a kiegészítéssel, hogy ha sikerül védett tanúkká minősíteni őket Magyarországon, akkor vállalják a nevüket itthon, ha nem, akkor az Európai Unióban, Strasbourgban, vagy bármelyik EU-s bizottság előtt hajlandóak ezt névvel is megerősíteni.

Annak érdekében, hogy a nyilatkozatok felhasználhatóak legyenek, korábban megkerestem Budaházy Györgyöt, Turner Gábort (Szent Korona Rádió vezetője) és Szabó József Baumag-károsultat, s megkértem őket, hogy jöjjenek el velem egy megbeszélt időpontban egy megbeszélt helyre, ahol találkoztak azokkal a személyekkel, akik a fentieket a büntetőjogi következmények tudatában állították. Ez a találkozó meg is történt, a tanúk a nyilatkozataikat felolvasták előttük és szóban megerősítették, hogy minden úgy van, ahogy leírva szerepel. Így három, a nevüket is vállaló közvetett tanúm van, akik meg tudják erősíteni a tanúk létezését (az írásos nyilatkozatok fénymásolatai a tanúk neveivel és lakcímével szerkesztőségünk birtokába is kerültek – a szerk.). A bizonyító dokumentumok, tehát a közvetett tanúk névvel vállalt nyilatkozatai idén márciusban el lettek küldve Baka Andrásnak, a Legfelsőbb Bíróság elnökének, aki a legnagyobb megdöbbenésemre nemhogy vizsgálatot nem folytatott le, hanem a Legfelsőbb Bíróságon a beadványunkat villámgyorsan irattárba helyezték.

- Úgy tudom, hogy Kónya Lajos és Kónya István tagadják azt is, hogy egyáltalán egymás rokonai lennének.

- Idézek a beadványomból: A bizonyítékok között olyanok is szerepelnek, amelyek lényegi kérdésekben cáfolják a Kónya Lajos és dr. Kónya István bíró úr tanúvallomásában elmondottakat. Egyéb bizonyítékokkal azt is tudom bizonyítani, hogy büntetőeljárásban a Központi Nyomozó Főügyészségen, amit dr. Keresztes Imre vezet (aki a Budaházy Györgyék elleni nyomozást, letartóztatást is vezeti) rendelkezett azokkal a terhelő bizonyítékokkal, amelyek alapján mindkét személyt, tehát Kónya Lajost és dr. Kónya Istvánt is meg kellett volna gyanúsítania a hamis tanúzás bűntettével. Ő nem tette meg, hanem leadta áttétel címén a Budapesti Nyomozó Ügyészségnek, amely viszont elképesztő dolgot csinált: az áttételt elrendelő végzést figyelmen kívül hagyta, s azzal küldték nekem vissza, hogy megtagadják a nyomozást, mivel az alapügyben eljáró hatóság, tehát a Központi Nyomozó Főügyészség nem tett hamis tanúzás miatt büntető feljelentést náluk.

Egyértelmű, hogy meg kell vizsgálni, hogy történhetett-e itt ügyészségi manipuláció, egyszerűen azért, mert ha egy büntetőeljárásnak nem az a célja, hogy a valóságnak megfelelő tényállást kiderítse, sőt a bizonyítékok alapján tudja, hogy az érintettek a hamis tanúzás bűntettét elkövették, s ennek ellenére nem vizsgálja meg a bizonyítékokat, ott bizony felmerülhet a visszaélés megalapozott gyanúja. Így függ össze a két dolog, hiszen Budaházy György a büntetőjogi nyilatkozata miatt az egyik közvetlen tanú a Baumag-ügyben. Budaházy ellen pedig az a Központi Nyomozó Ügyészség emelt vádat, s folytatta le az eljárást, amelyre nézve terhelő lehet az ő közvetett tanúnyilatkozata. A kör bezárult.

- Elképzelhető, hogy az eddig a függetlenségükre oly’ büszke bíróságok és ügyészségek kiemelt politikai vagy gazdasági ügyekben mégsem függetlenek?

- Egy dolog biztos. A 2006 őszi eseményekkel kapcsolatban most napvilágra került úgynevezett „eligazításos” dolgot nagyon nehéz lesz kimagyarázni. Hogy miért kellett 140 embert letartóztatni, s 90 százalékban első fokon elítélni, amit másodfokon megváltoztattak. S ha ezekben az ügyekben történtek olyan jogsérelmek, amelyek nem felelnek meg a jogállamiságnak, akkor miért lenne kizárható, hogy akár Budaházy György vagy mások esetében történtek olyan bizonyítékok beszerzései, amelyek törvénytelenek, vagy akár „kreált” bizonyítékok.

Eddig ugyanis fogalmilag kizárt volt, hogy bárki megkérdőjelezze a magyar igazságszolgáltatás függetlenségét, azt, hogy egy bíró vagy egy ügyész is követhet el gondatlanul vagy szándékosan bizonyos kiemelt politikai vagy gazdasági ügyekben olyan jellegű visszaéléseket, amelyek megalapozott gyanút adnának arra, hogy ellene büntető felelősségre vonás induljon meg. Eddig ez ebben az országban kizárt volt. Mint ahogy a jelenlegi főbíró, Baka András is azt mondta, hogy itt semmiféle korrupció vagy akár még a látszata sincs és nem is lehet. Hát, a 2006 őszi történések a bíróságokon azt indokolják, hogy meg kell vizsgálni. De, ha azt meg kell vizsgálni, akkor meg kell vizsgálni Budaházy György esetében is azt, hogy Sukorónak és a Baumag ügyeknek vannak-e és ha igen, milyen közvetett és közvetlen összefüggései az ő letartóztatásával.

(Megjelent a Magyar Jelen legfrissebb számában)