Az amerikai KISS együttes „magyar származású” (értsd: zsidó – a szerk.) vezetője Londonban válaszolt a Blikk kérdéseire.

– A '88-as és a '97-es Kiss-koncerten kívül járt már Magyarországon?

Simmons: Nem, és május 28-án is csak a Kiss-koncert miatt jövök Budapestre. A szüleim csalódtak a magyarokban, amikor a fasizmus a felszínre tört. Anyukámat marhavagonba tették, és csak azért úszta meg a gázkamrát, mert ügyes fodrász volt, és ő nyírta a koncentrációs tábor parancsnokságának feleségeit. Ezek a náci nők kértek neki kegyelmet.

– Ön Izraelben született négy évvel a háború után. Ha szülei ennyire viszolyogtak a hazájuktól, miért tanították meg magyarul?

Simmons: Nem tanítottak meg, hanem akkor még mindig magyarul tudtak a legjobban, így aztán hozzám is így beszéltek. Gyakorlatilag nekem is ez az anyanyelvem, és édesanyámmal a mai napig szoktam magyarul beszélni, de ő sem kíváncsi Magyarországra. Nincs bennünk harag, csupán nem akarunk vakargatni egy olyan sebet, ami sosem fog teljesen begyógyulni.

– Chaim Witz néven született, majd Amerikában felvette édesanyja családi nevét, a Kleint, végül Gene Simmons lett. Miért pont Gene Simmons?

Simmons: A Chaimot az amerikaiak nem tudták kimondani, a második keresztnevemet, az Eugént viszont igen. A Klein nem tűnt jó művésznévnek, én pedig olyan nevet akartam, ami tükrözi zsidó származásomat.

– Szólíthatom Jenő bácsinak?

Simmons: Ha lehet, inkább ne, mert így nem érzem magam megszólítva. Nem vagyok Jenő bácsi! (nevet)

– Elárulná, hogy mielőtt 1957-ben Izraelből Amerikába emigráltak, az édesapja miért hagyta el önöket?

Simmons: Mert a férfiak el szokták hagyni az asszonyaikat. Nem volt konkrét oka, egyszerűen elege lett. Persze tartottuk a kapcsolatot. Tíz éve hunyt el.

– Hogy lett önből olyan férfi, aki nem hagyja el a barátnőjét?

Simmons: Mert Shannon Tweed a barátnőm, és nem a feleségem, arról nem is beszélve, hogy a legritkább típushoz tartozik: modern és toleráns. Eltűri az alkalmi viszonyaimat, én pedig büszke vagyok rá, hogy a társa lehetek immár 27 éve.

– És 37 éve a Kiss vezetője. Sokan a mai napig nem tudják eldönteni, hogy ez a maszkos megjelenés mennyiben tekinthető mókának.

Simmons: Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Számomra a rockkoncert afféle hadgyakorlat, és a természeti népeknél férfiak harci díszéhez a mai napig hozzátartozik az arc festése. Ezt a szokást akartuk meghonosítani a rockzenében. Bár volt egy maszkmentes időszakunk, szerintem sikerrel jártunk. Remélem, a magyar rajongók is kifestik az arcukat a nagy találkozásra.