Mose Gánán
Nemrégen portálunk közkinccsé tette egy Mose Gánán nevű izraeli zsidó népünknek címzett, a világhálós naplójában kitett karácsonyi üdvözletét, amelynek legbájosabb jókívánsága: „Égjenek el a magyarok!”

 Mose Gánán „csak” költő, sumér és magyar versek héberre fordítója, esszéíró, irodalomtörténész és a német (!) irodalom izraeli szakértője, s ahol csak tudja, mocskolja, káromolja a magyarságot.

Enikő nevű olvasónk felfedezte, hogy az izraeli Mose Gánán a világhálón már többször is össze-vissza hazudozott, gyűlöletet terjesztett a magyarságról, ezért úgy döntött, hogy magánlevélben válaszol neki, méghozzá héberül.

Enikő első, rövid levele, amelyet annak nyomán írt, hogy Gánán egyik életrajzi visszaemlékezésében „felszabadításnak” nevezi Budapest szovjet megszállását. (A tegnapi gyászos évforduló miatt ez most különösen időszerű). Az alábbi levelet az ő válaszával együtt Gánán még ki merte tenni a blogjára:

Mose Gánán Úrnak Sálom!

Szeretnék valamit az Ön tudomására hozni: Nekünk, magyaroknak a szovjet megszállás leigázást, a függetlenségünk elvesztését jelentette, de semmiképpen nem felszabadítást, amint ezt Ön állítja.

Ön kizárólag a saját maga, vagy a zsidók nevében beszélhet.

Egy goj Budapestről

Enikő udvarias levelére olyan durva, megszólítás és elbúcsúzás nélküli héber nyelvű levelet írt az izraeli, amelyet minden magyarnak meg kell ismernie:

Köszönet a postai küldeményért.

Ön mikor született? Nyilvánvaló, hogy 1945 után. Az emberiség rosszra és jóra születik.

Én nem beszélek a magyarok nevében, akik ismét kitűzik ruházatukra a horogkeresztet és magasra emelik az Árpád-zászlót (sic), s akik megrongálják a szovjet katona szobrát (sic!) stb. Most, miután az oroszok elhagyták Magyarországot, a magyarok ismét szabadon tüntethetnek a tereken az oroszok, zsidók vagy mások ellen, miközben újra terjed az antiszemitizmus. Én nem a magyarok nevében beszélek. S természetesen nem beszélek a népek, gulágok, politikai elnyomás és minden más rossz atyjának, Sztálinnak a nevében sem.

Bizony, én annak a maroknyi zsidónak a nevében beszélek, akik Budapesten életben maradtak, s akiket a nácik már nem tudtak elküldeni a gázkamrákba, mint az apámat és az anyámat. Én a megmenekültek nevében beszélek, akik a Budapest felé közeledő Vörös Hadsereg jóvoltából maradtak életben, s akiket Eichmann ezért már nem tudott vasúton Auschwitzba küldeni. (Ez persze nem azt jelenti, hogy nem gyalogoltatta őket Budapestről az osztrák határig, s akik közül sokan meghaltak útközben.)

Ezért tehát én a magam nevében beszélek, amikor azt mondom, hogy Budapest orosz megszállása felszabadulás volt (Igen! Felszabadulás!). Engem a Vörös Hadsereg szabadított fel és meg a halálfélelemtől, az éhezéstől és a tetvektől. Kiszabadított a gettó falai közül, az óvóhelyről, ahová néhány hónapig be voltam zárva éhezés és állandó bombázás közepette.

Az oroszok jóvoltából térhettünk vissza az üres, kifosztott és fűtés nélküli lakásunkba. Január volt, esett a hó, de életben maradtunk. Ám ez nem sokat segített rajtam, mert az éhség nem csillapodott gyorsan. Amikor az Izraelbe vezető úton megérkeztünk az amerikai zónába, egy szemből jövő autóból a katonák fehér kenyereket dobáltak nekünk. De talán kijár a tisztelet annak az utcasarkon álló orosz katonának is, aki egyetlen fekete kenyeréből szeletelt és adott a körötte állóknak.

S hogy a magyarokat elnyomták az oroszok és velük szövetkezők? Nem sajnálom a magyarokat. Megérdemelték. Amúgy Európában a magyarok találták ki a zsidótörvényeket, hiszen már 1922-ben, vagy e körül bevezették. Ebben elsők voltak Európában. Persze van pró és kontra, de most ne bonyolódjunk bele az aprólékos történelmi elemzésbe.

A magyarok szerencsétlenek, vakok és kiúttalanok voltak abban politikai, történelmi helyzetben, amelybe 1938-ban, 1940-ben, vagy valamikor ebben az időszakban kerültek. Ennek ellenére, s mindent összevetve a magyarok gyilkosok voltak. A nácikkal összehasonlítva talán kis gyilkosok voltak, de a náciknál nem kisebb élvezettel és igyekezettel öltek és raboltak.

Megérdemelték mindazt, ami történt velük a háborúban. Egyszer ellátogattam a budavári Történeti Múzeumba, ahol kirakták azokat a fényképeket, amelyeken az látható, hogyan gyújtották fel a magyar katonák a falvakat Oroszországban.

Azt kívánom, hogy a magyarok égjenek meg. Nekem nem kell irgalommal viseltetnem velük szemben. Legyen egészséges.

Gánán valószínűleg arra számított, hogy az ő alpári stílusú, fajgyűlölködő válaszleveléhez hasonló levelet kap. Enikő azonban higgadtan, az izraeli irodalomtörténész szándékos történelmi ferdítéseit, hazugságait, tévedéseit tényekkel alátámasztva kijavította és a magyarok elégetését kívánó megjegyzése miatt még erkölcsileg is helyretéve írta meg újabb héber nyelvű levelét. Olvasónk ezzel azt remélte, hogy a zsidó elszégyenli magát, tisztességesebb hangnemre vált és abbahagyja a magyarság szidalmazását:

Gánán Úrnak Sálom!

Mindössze azt szerettem volna közölni Önnel: A szovjet megszállás a magyar nép számára nem felszabadítás, hanem egy ázsiai horda általi leigázás volt. Válaszában Ön egyértelműen leszögezte, hogy a világhálós naplójában közzétett elbeszélésében nem a magyar nép nevében beszélt felszabadításról, s ezzel a közlésével valóban megnyugtatott. Ám a fent említett kérésem és történelmi megjegyzéseim Önt még nem jogosítják föl arra, hogy egy egész népet gyalázzon és elégetésre szánjon – beleértve engemet is.

S most pedig térjünk át levelének részleteire:

A mai napig nem láttam Budapest utcáin, de egész Magyarországon sem olyan embereket, akik „ruházatukra ismét kitűzik a horogkeresztet”. Ki mondta Önnek ezt az ostobaságot? A horogkereszt ugyanis egyértelműen német jelkép (És néhány galileai zsinagóga mozaikpadlójának építészeti motívuma a bizánci korszakból.) Erről ennyit.

Ami pedig az „Árpád-zászlót” , vagy pontosabban a piros-fehér Árpád-sávos zászlót illeti, az az Árpád-ház ősi jelképe. A Dávid-csillagot például a Gázai övezetben gyermekeket gyilkolászók is a ruházatukra öltik.

A „szovjet katona szobrát” a legnagyobb szívfájdalmunkra nem döntötték le, csak eltávolították róla a vörös csillagot és leöntötték fekete festékkel. Nos, Ön siratja a budapesti szovjet katona szobrát... Felteszem Önnek az igen egyszerű kérdést: Vajon Izrael Állama hajlandó lenne-e felállítani, mondjuk az ismeretlen Waffen SS-katona szobrát Tel-Aviv Dizengoff nevű terén? Mert ha nem, akkor mi jogon várják el Önök tőlünk azt, hogy szeressük az üldözőinket? Vajon a zsidók örülnének nap mint nap látni egy ilyen szobrot Tel-Avivban? Biztos vagyok benne, hogy nem.

A budapesti gettóban, a különböző védett házakban és a magyar főváros egyéb helyein nem csak „maroknyi zsidó” maradt életben – amint azt Ön állítja -, hanem zsidó források szerint is legalább 120 -150 ezer lélek. Mégis mit gondol, honnan van manapság Budapesten 120 ezer zsidó a második világháború utáni és az 1956-os forradalom idején történt nagy kivándorlás után is?

Ezek a zsidók nem „a Budapest felé közeledő Vörös Hadsereg” jóvoltából, hanem leginkább Horthy Miklós kormányzónak köszönhetően maradtak életben. Annak a Horthy Miklósnak köszönhetően, aki katonai egységeket vezényelt a budapesti gettó védelmére már 1944 nyarán, amikor a Vörös Hadsereg még nagyon messze volt Budapesttől. A nemes lelkű magyar népnek köszönhető tehát az, hogy megmaradt a budapesti gettó. Tulajdonképpen a budapesti volt az egyetlen olyan gettó a németek által katonailag megszállt országokban, amelyet nem számoltak fel. S ezért a magyar népnek köszönet jár, nem pedig gyalázkodás, káromlás, szitok, hazudozás és történelemhamisítás.

Mellesleg, az én keresztény (az Önök durva és rasszista beszédében „goj”) nagyanyám és nagynéném is átélte a bombázásokat abban az időben, ők is megtetvesedve, éhesen hagyták el az óvóhelyet és kifosztva találták a családi otthont a budapesti Teréz körúton.

Kétségtelen, hogy a magyar hadsereg okozott veszteségeket a Szovjetunió lakosságának az általa megszállt területeken a háború idején. A magyar hadsereg parancsnoksága egész biztosan azt állította, hogy a partizánok elleni tevékenység keretében tették azt, amit tettek. Az izraeli hadsereg naponta rombolja le a palesztinok házait, gyilkol gyermekeket, asszonyokat és csecsemőket. Az izraeli hadsereg parancsnoksága és a szolgálatában álló propagandagépezet azt állítja, hogy mindez a palesztin terror elleni küzdelem keretében történik... Akkor miről is van itt szó? Ám a Gázai övezetben elkövetett gyermekgyilkosságok ellenére sem érzem feljogosítva magamat, sőt még a palesztinoknak sem ajánlom azt mondani, hogy égjen el minden zsidó.

S még egy fontos dologra szeretném Önt emlékeztetni: Nekünk, magyaroknak is van rendezetlen számlánk a zsidókkal. Nem minden zsidóval, hanem csak azokkal az aljas gazemberekkel, akik 1919-ben csatlakoztak a zsidó Kun Béla, Korvin Ottó, Szamuely Tibor és zsidó társaik gyilkos osztagaihoz, s amelyek az aránylag rövid uralmuk idején félelmet keltettek a keresztény lakosság körében. Valaki talán kért már bocsánatot a magyarságtól azokért a súlyos bűntettekért, amelyeket ezek a zsidók elkövettek? Annak a „magyar” Tanácsköztársaságnak az idején, amelynek 29 kormánytagja közül 19 zsidó volt. Közlöm Önnel, hogy ezért eddig senki nem kért bocsánatot.

Nekünk, magyaroknak még mindig rendezetlen a számlánk a zsidókkal, a zsidó Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Piros László, Péter Gábor aljas tettei miatt, és az összes kínzó és gyilkos zsidó cselekedetei miatt (a „kis gyilkosok” miatt is, amint Ön írja). Azok miatt a zsidók miatt, akik tömegesen csatlakoztak a politikai rendőrség soraiba és kiszolgálták a megszálló szovjeteket. Vajon kért már a zsidók közül valaki ezért bocsánatot, vagy legalább elhatárolódott ezektől a súlyos cselekményektől? Ismét azt közlöm Önnel, hogy eddig senki nem kért bocsánatot.

S ezúttal kizárólag a múlt bűneiről beszéltem és nem a jelenről. S amint azt az ókori zsidó vallási bölcsek mondták: „Bölcs ember az utalásból is ért”.

Ennek ellenére, és a szülői házban kapott neveltetésemnek köszönhetően én sosem mondom Önnek, Uram, hogy égjen el minden zsidó... Nem Uram, én nem vagyok hajlandó lesüllyedni erre az erkölcsi szintre.

Békességet kívánva:

Enikő Budapestről

Enikő fenti levelére Mose Gánán már nem válaszolt és nem is tette ki a blogjára. Őszintén szólva, nem is nagyon válaszolhatott rá, hiszen a fiatal hölgy történelmileg és erkölcsileg alaposan a helyére tette. Viszont a naplóját figyelemmel kísérőknek adnia kellett valamilyen magyarázatot, s így aztán a 2009. december 16-án megejtett bejegyzésében azt írta, hogy Enikő levele „annyira antiszemita, hogy az nem méltó a válaszra” Tipikus zsidó magatartás: Megfogják történelmileg, rámutatnak erkölcsi alantasságára, s erre egyedüli érvként leantiszemitázza a levélírót.

Íme Gánán naplóbejegyzése, amelyet Enikő fenti levelére reagálva írt:

Újabb levél érkezett tőle (Mármint Enikőtől – a szerk.). A levél nem méltó a válaszra. Antiszemita (mármint a levél írója – a szerk.) a javából, abból a fajtából, amilyent mindig is ismertünk Magyarországon. Szerinte Magyarország mindenek felett áll, de valójában nem más, mint egy kis csatlósa a náciknak.

Véleménye szerint (mármint Enikő véleménye szerint – a szerk.) az oroszok piszkos ázsiai banda, amely elfoglalta a szerencsétlen, teljesen ártatlan Magyarországot, amely az Oroszországban falvakat felperzselő, hős hadseregével 1944-ben a zsidóinak védelmével volt elfoglalva.

Szerinte (Enikő szerint – a szerk.) a zsidók közül ezért maradtak túl sokan életben. S mindezért nem is szégyenli magát, hanem tovább folytatja a rágalmak és a gyűlölet terjesztését a zsidók ellen. Szerinte a zsidók felelősek mindenért, még Magyarország első világháborús vereségéért is, és ki tudja, még miért nem.

A zsidóknak és szenvedéseiknek egyetlen szót sem hajlandó szentelni, mert őt ez egyáltalán nem érdekli. Természetesen csak a magyarok szenvedtek, teljesen ártatlanul, sőt mi több, a háború idején még bombázták is őket. S amint mondtam, teljesen ártatlanul.

S amin igazán meglepődtem az, hogy honnan van a jó hébersége. Talán a magyar nagykövet lánya, aki itt tanult Izraelben? Ezért aztán sosem tudhatjuk, hogy mikor melengetünk kígyót a keblünkön.

Számomra az egyetlen elégtétel az, hogy az olvasóim valószínűleg meglátták a villámpostacímét. Valamilyen ok miatt engem választott ki leveleinek célpontjává, de azt azért nem szerette volna, hogy a címét közzétegyem. Azt akarta, hogy a levelezésünk maradjon magánlevelezés. S most azért panaszkodik, hogy eddig hét levélíró – méghozzá rossz magyarsággal !!! nézze meg az ember – megtámadta villámpostalevelekkel.

Ha egyáltalán lehet elégtétel ebben az ügyben, akkor nekem ez az elégtétel. (S köszönöm mindenkinek, akik írtak neki.)

Mose Gánán csak azután tette ki blogjára Enikő második levelét, miután a Kuruc.infó leközölte a kettőjük közötti levelezés héber és magyar változatát.

De nem sokáig volt kinn Enikő válasza, mert Mose Gánán 2010. január 2-án isteni látomás nyomán levette és helyére a következő bejegyzést írta:

Sajnálom, letöröltem a hosszú és zavaros válaszlevelet, amelynek írója Enikő, alias Hering József, akinek nincs helye ezen a helyen, ő és a hozzá hasonlók pusztuljanak ki a földről.

(Hosszúnak és zavarosnak mondja Enikő-Hering József válaszát, amelyről korábban azt állította: „S amin igazán meglepődtem az, hogy honnan van a jó hébersége”.)

Hering József megjegyzése:

Mose Gánán úr (akinek családneve magyarul „kertészt” jelent) az Enikő nevű levélírót előbb a Magyar Köztársaság tel-avivi nagykövete lányának véli, majd egy merész nemváltással szerény személyemre esett a választása. Sőt, egy ószövetségi átokkal (2 Mózes 9,15) az összes magyar elégetésének áhítása után az én pusztulásomat is fölvette a kívánságlistájára. A meglehetősen beteg lelkületről árulkodó „jókívánságokra”, akárcsak Enikő, én sem akarok reagálni, mert nem kívánok Mose Gánán erkölcsi szintjére lesüllyedni.

Gánán tehát nekem tulajdonítja az Enikő aláírással kelt leveleket. Elolvastam azoknak magyar és héber változatát egyaránt és teljes mértékben egyetértek velük, azonosulok tartalmukkal. A sumér költemények héberre fordítója – akinek valamikor rövid ideig hallgatója voltam a Jeruzsálemi Héber Egyetemen – tehát nem tévedett nagyot, amikor rám gondolt.

Hosszú évekig éltem a Gánánhoz hasonló fajvédők között Izraelben, s írásos bizonyítékaim is vannak a részükről ellenem és mások ellen megnyilvánult rasszista magatartásukról, viselkedésükről. Izraelben én nem bűnöztem, nem loptam, nem csaltam és nem voltam fajvédő, mint Gánán. Enikő levelét én még egyebekkel is ki tudnám egészíteni, de nem teszem és nem kívánom senkinek az elégetését, kipusztulását.

Gánán az izraeli rasszisták világi ágazatát képviselő egyén, mert vannak olyanok, a vallásosak, akik a Tórára, a Talmudra vagy éppen a Sulhán Áruhra alapozva és hivatkozva gyűlölnek mindenkit, aki nem zsidó. Sajnálom az ilyen beállítottságú embereket, mert ezek csak gyűlölni és gyűlölködni tudnak az életben.

Mikó Áron – Hering József – Kuruc.info