משה גנן המשורר והאסאיי מירושלים: שיישרפו כל ההונגרים

Héberül is tudó Enikő nevű olvasónk a világhálón bóklászva bukkant rá egy Mose Gánán nevű izraeli zsidó naplójára (ITT), amelyben annak írója rendszeresen mocskolja a magyar népet. Gánán egyébként Budapesten született 1931-ben, s az általa gyűlölt magyaroknak köszönhetően a budapesti gettóban élte meg a háború végét. A világégés után nem lett ávós kínzólegény Budapesten, mint itt maradt fajtestvérei, hanem kiment Palesztinába, ahol magyarok helyett palesztinokat gyilkolt. (Kiérkezése után beállt a Pálmáh nevű földalatti zsidó terrorszervezetbe...)

Mose Gánán költő, sumér és magyar költők héberre fordítója, esszéíró, irodalomtörténész és a német (!) irodalom szakértője. (S itt hívjuk fel Hiller István figyelmét: Gánán, ez a véresszájú magyargyűlölő is megérdemelné a Pro Cultura Hungarica-emlékplakettet, amellyel korábban már kitüntette a szintén magyargyűlölő Naftali Kraust és a Vörös Hadsereg veterán tolmácsaként a magyarok nyomorgatásában részt vett Jehudá Láhávot.) Gánán amúgy kötözni való vén bolond, aki 79 éves létére a világhálós naplójára majdhogynem a bár-micvó korában (13 éves) készült fényképét tette ki.

Mose Gánán ahol csak tudja, mocskolja, káromolja a magyarságot. S mivel nem egy egyszerű emberről, mondjuk a tel-avivi Kármel piac kofájáról van szó, hanem ismert közéleti személyről, jónak láttuk feltárni az általa alkalmazott praktikát, a többi gyűlölködő zsidóra is jellemző hazudozást.

Enikő nevű olvasónk – aki héber nyelven is figyelemmel kíséri a magyarsággal kapcsolatos világhálós megnyilatkozásokat – felfedezte, hogy ez a Mose Gánán nevű kajmán az interneten már többször is össze-vissza hazudozott a magyarságról, s ezért úgy döntött, hogy magánlevélben válaszol neki, héberül.

Enikő első levelére olyan durva levelet írt a zsidó, amelyet minden magyarnak meg kell ismernie. Olvasónk újabb levelet írt neki, remélve, hogy az elszégyelli magát, tisztességesebb hangnemre vált és abbahagyja a magyarság szidalmazását. De nem így történt, sőt a reakció hangneme és stílusa még durvább lett. Enikő ezután lefordította az izraeli héber leveleit magyarra – a neki írtakkal együtt – és elküldte két ismert zsidó hírportálnak, hogy közöljék le, ismertessék meg azoknak tartalmát az olvasókkal. Mondanunk sem kell, hogy válaszra sem méltatták. Ezután fordult a Kuruc.infóhoz.

Alább rövid felvezetőkkel leközöljük Enikő Mose Gánánnak írt két levelét, a hölgy első levelére adott választ és a kajmán válasz helyett írt szövegét, amelyet a sajátjai számára tett ki az internetes naplójára:

Enikő első, rövid levele, amelyet annak nyomán írt, hogy Gánán egyik életrajzi visszaemlékezésében „felszabadításnak” nevezi Magyarország szovjet megszállását. Ezt a levelet az ő válaszával együtt Gánán még kitette a blogjára⁽²⁾:

Mose Gánán Úrnak Sálom!

Szeretnék valamit az Ön tudomására hozni: Nekünk, magyaroknak a szovjet megszállás leigázást, a függetlenségünk elvesztését jelentette, de semmiképpen nem felszabadítást, amint ezt Ön állítja.

Ön kizárólag a saját maga, vagy a zsidók nevében beszélhet.

Egy goj Budapestről

Mose Gánán még aznap megírta a következő választ Enikőnek:

Köszönet a postai küldeményért.

Ön mikor született? Nyilvánvaló, hogy 1945 után. Az emberiség rosszra és jóra születik.

Én nem beszélek a magyarok nevében, akik ismét kitűzik ruházatukra a horogkeresztet és magasra emelik az Árpád-zászlót (sic), s akik megrongálják a szovjet katona szobrát (sic!) stb. Most, miután az oroszok elhagyták Magyarországot, a magyarok ismét szabadon tüntethetnek a tereken az oroszok, zsidók vagy mások ellen, miközben újra terjed az antiszemitizmus. Én nem a magyarok nevében beszélek. S természetesen nem beszélek a népek, gulágok, politikai elnyomás és minden más rossz atyjának, Sztálinnak a nevében sem.

Bizony, én annak a maroknyi zsidónak a nevében beszélek, akik Budapesten életben maradtak, s akiket a nácik már nem tudtak elküldeni a gázkamrákba, mint az apámat és az anyámat. Én a megmenekültek nevében beszélek, akik a Budapest felé közeledő Vörös Hadsereg jóvoltából maradtak életben, s akiket Eichmann ezért már nem tudott vasúton Auschwitzba küldeni. (Ez persze nem azt jelenti, hogy nem gyalogoltatta őket Budapestről az osztrák határig, s akik közül sokan meghaltak útközben.)

Ezért tehát én a magam nevében beszélek, amikor azt mondom, hogy Budapest orosz megszállása felszabadulás volt (Igen! Felszabadulás!). Engem a Vörös Hadsereg szabadított fel és meg a halálfélelemtől, az éhezéstől és a tetvektől. Kiszabadított a gettó falai közül, az óvóhelyről, ahová néhány hónapig be voltam zárva éhezés és állandó bombázás közepette.

Az oroszok jóvoltából térhettünk vissza az üres, kifosztott és fűtés nélküli lakásunkba. Január volt, esett a hó, de életben maradtunk. Ám ez nem sokat segített rajtam, mert az éhség nem csillapodott gyorsan. Amikor az Izraelbe vezető úton megérkeztünk az amerikai zónába, egy szemből jövő autóból a katonák fehér kenyereket dobáltak nekünk. De talán kijár a tisztelet annak az utcasarkon álló orosz katonának is, aki egyetlen fekete kenyeréből szeletelt és adott a körötte állóknak.

S hogy a magyarokat elnyomták az oroszok és velük szövetkezők? Nem sajnálom a magyarokat. Megérdemelték. Amúgy Európában a magyarok találták ki a zsidótörvényeket, hiszen már 1922-ben, vagy e körül bevezették. Ebben elsők voltak Európában. Persze van pró és kontra, de most ne bonyolódjunk bele az aprólékos történelmi elemzésbe.

A magyarok szerencsétlenek, vakok és kiúttalanok voltak abban politikai, történelmi helyzetben, amelybe 1938-ban, 1940-ben, vagy valamikor ebben az időszakban kerültek. Ennek ellenére, s mindent összevetve a magyarok gyilkosok voltak. A nácikkal összehasonlítva talán kis gyilkosok voltak, de a náciknál nem kisebb élvezettel és igyekezettel öltek és raboltak.

Megérdemelték mindazt, ami történt velük a háborúban. Egyszer ellátogattam a budavári Történeti Múzeumba, ahol kirakták azokat a fényképeket, amelyeken az látható, hogyan gyújtották fel a magyar katonák a falvakat Oroszországban.

Azt kívánom, hogy a magyarok égjenek meg. Nekem nem kell irgalommal viseltetnem velük szemben. Legyen egészséges.

Enikő a magyarok elégetését kívánó, aljas levélre higgadtan, történelmi tényeket felemlítve és a kötelező udvariasság alapvető szabályait betartva válaszolt⁽³⁾:

Gánán Úrnak Sálom!

Mindössze szerettem volna közölni Önnel: A szovjet megszállás a magyar nép számára nem felszabadítás, hanem egy ázsiai horda általi leigázás volt. Válaszában Ön egyértelműen leszögezte, hogy a világhálós naplójában közzétett elbeszélésében nem a magyar nép nevében beszélt felszabadításról, s ezzel a közlésével valóban megnyugtatott. Ám a fent említett kérésem és történelmi megjegyzéseim Önt még nem jogosítják föl arra, hogy egy egész népet gyalázzon és elégetésre szánjon – beleértve engemet is.

S most pedig térjünk át a levelének részleteire:

A mai napig nem láttam Budapest utcáin, de egész Magyarországon sem olyan embereket, akik „ruházatukra ismét kitűzik a horogkeresztet”. Ki mondta Önnek ezt az ostobaságot? A horogkereszt ugyanis egyértelműen német jelkép (És néhány galileai zsinagóga mozaikpadlójának építészeti motívuma a bizánci korszakból.) Erről ennyit.

Ami pedig az „Árpád-zászlót” illeti, vagy pontosabban a piros-fehér Árpád-sávos zászlót, az az Árpád-ház ősi jelképe. A Dávid-csillagot például a Gázai övezetben gyermekeket gyilkolászók is a ruházatukra öltik.

A „szovjet katona szobrát” a legnagyobb szívfájdalmunkra nem döntötték le, csak eltávolították róla a vörös csillagot és leöntötték fekete festékkel. Nos, Ön siratja a budapesti szovjet katona szobrát... Felteszem Önnek az igen egyszerű kérdést: Vajon Izrael Állama hajlandó lenne-e felállítani, mondjuk az ismeretlen Waffen SS-katona szobrát Tel-Aviv Dizengoff nevű terén? Mert ha nem, akkor mi jogon várják el Önök tőlünk azt, hogy szeressük az üldözőinket? Vajon a zsidók örülnének nap mint nap látni egy ilyen szobrot Tel-Avivban? Biztos vagyok benne, hogy nem.

A budapesti gettóban, a különböző védett házakban és a magyar főváros egyéb helyein nem csak „maroknyi zsidó” maradt életben – amint azt Ön állítja -, hanem zsidó források szerint is legalább 120 -150 ezer lélek. Mégis mit gondol, honnan van manapság Budapesten 120 ezer zsidó a második világháború utáni és az 1956-os forradalom idején történt nagy kivándorlások után is?

Ezek a zsidók nem „a Budapest felé közeledő Vörös Hadsereg” jóvoltából, hanem leginkább Horthy Miklós kormányzónak köszönhetően maradtak életben. Annak a Horthy Miklósnak köszönhetően, aki katonai egységeket vezényelt a budapesti gettó védelmére már 1944 nyarán, amikor a Vörös Hadsereg még nagyon messze volt Budapesttől. A nemes lelkű magyar népnek köszönhető tehát az, hogy megmaradt a budapesti gettó. Tulajdonképpen a budapesti volt az egyetlen olyan gettó a németek által katonailag megszállt országokban, amelyet nem számoltak fel. S ezért a magyar népnek köszönet jár, nem pedig gyalázkodás, káromlás, szitok, hazudozás és történelemhamisítás.

Mellesleg, az én keresztény (az Önök durva és rasszista beszédében „goj”) nagyanyám és nagynéném is átélte a bombázásokat abban az időben, ők is megtetvesedve, éhesen hagyták el az óvóhelyet és kifosztva találták a családi otthont a budapesti Teréz körúton.

Kétségtelen, hogy a magyar hadsereg okozott veszteségeket a Szovjetunió lakosságának az általa megszállt területeken a háború idején. A magyar hadsereg parancsnoksága egész biztosan azt állította, hogy a partizánok elleni tevékenység keretében tették azt, amit tettek. Az izraeli hadsereg naponta rombolja le a palesztinok házait, gyilkol gyermekeket, asszonyokat és csecsemőket. Az izraeli hadsereg parancsnoksága és a szolgálatában álló propagandagépezet azt állítja, hogy mindez a palesztin terror elleni küzdelem keretében történik... Akkor miről is van itt szó? Ám a Gázai övezetben elkövetett gyermekgyilkosságok ellenére sem érzem feljogosítva magamat, sőt még a palesztinoknak sem ajánlom azt mondani, hogy égjen el minden zsidó.

S még egy fontos dologra szeretném Önt emlékeztetni: Nekünk, magyaroknak is van rendezetlen számlánk a zsidókkal. Nem minden zsidóval, hanem csak azokkal az aljas gazemberekkel, akik 1919-ben csatlakoztak a zsidó Kun Béla, Korvin Ottó, Szamuely Tibor és zsidó társaik gyilkos osztagaihoz, s amelyek az aránylag rövid uralmuk idején félelmet keltettek a keresztény lakosság körében. Valaki talán kért már bocsánatot a magyarságtól azokért a súlyos bűntettekért, amelyeket ezek a zsidók elkövettek? Annak a „magyar” Tanácsköztársaságnak az idején, amelynek 29 kormánytagja közül 19 zsidó volt. Közlöm Önnel, hogy ezért eddig senki nem kért bocsánatot.

Nekünk, magyaroknak még mindig rendezetlen a számlánk a zsidókkal, a zsidó Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Piros László, Péter Gábor aljas tettei miatt, és az összes kínzó és gyilkos zsidó cselekedetei miatt (a „kis gyilkosok” miatt is, amint Ön írja). Azok miatt a zsidók miatt, akik tömegesen csatlakoztak a politikai rendőrség soraiba és kiszolgálták a megszálló szovjeteket. Vajon kért már a zsidók közül valaki ezért bocsánatot, vagy legalább elhatárolódott ezektől a súlyos cselekményektől? Ismét azt közlöm Önnel, hogy eddig senki nem kért bocsánatot.

S ezúttal kizárólag a múlt bűneiről beszéltem és nem a jelenről. S amint azt az ókori zsidó vallási bölcsek mondták: „Bölcs ember az utalásból is ért”.

Ennek ellenére, és a szülői házban kapott neveltetésemnek köszönhetően én sosem mondom Önnek, Uram, hogy égjen el minden zsidó... Nem Uram, én nem vagyok hajlandó lesüllyedni erre az erkölcsi szintre.

Békességet kívánva:

Enikő Budapestről

Enikő fenti levelére Mose Gánán már nem válaszolt. Őszintén szólva, nem is nagyon válaszolhatott rá, hiszen a fiatal hölgy történelmileg és erkölcsileg alaposan helyére tette a kajmánt. Viszont a naplóját figyelemmel kísérőknek adnia kellett valamilyen magyarázatot, s így aztán a 2009. december 16-án megejtett bejegyzésében azt írta, hogy Enikő levele annyira antiszemita, hogy „nem méltó a válaszra”. Arra persze vigyázott, hogy olvasói ne tudják meg, pontosan mi áll Enikő levelében. Így aztán a hölgy levelének tartalmát illetően össze-vissza hazudozik.

Mose Gánán bejegyzésének egy-két hazugsága:

a. Enikő válaszlevelében megemlítette, hogy Horthy Miklós 1944 nyarán katonai egységeket vezényelt a budapesti gettó védelmére. Igen, ez így volt. A kormányzó úr 1944. július legelején magához kérette Koszorús Ferenc vezérkari ezredest és parancsot adott neki: hozza Budapestre a főváros környékén állomásozó katonai alakulatokat és akadályozza meg azt, hogy a csendőrség vidéki egységei (ha jól emlékszem, a szegedi) segítségével a németek deportálják a gettó 250 ezer (!) lakóját.

1944. július 5-6-án Koszorús ezredes végrehajtotta a parancsot. A németek által katonailag megszállt országokban csak Budapesten fordult elő az, hogy egy megszállt állam a reguláris katonaságával kelt a zsidók védelmére.

Koszorús Ferenc ezredesnek emléktáblája van a Budapest, VII. Dohány utca 1. szám alatt, amelyet a zsidók időnként meg szoktak koszorúzni... S az olvasó alább meggyőződhet arról is, hogy az izraeli zsidó miként űz gúnyt ebből a történelmi tényből.

b. Enikő nem azt írta, hogy „túl sok zsidó maradt életben”, hanem azt, hogy zsidó források szerint is legalább 120-150 ezer, és nem „maroknyi”, amint azt a jeruzsálemi magyargyűlölő írja.

c. Enikő nem azt írta, hogy a zsidók a felelősek Magyarország első világháborús vereségéért (habár erről is lehetne vitatkozni), hanem azt, hogy a háború után, 1919-ben Kun Béla és társai gyilkolásztak.

Hát ezért nem közölte Mose Gánán a magyar hölgy második levelét. Jellegzetesen zsidó módszer: Megsértenek, sarat dobálnak másokra, majd amikor a megalázott ember igyekszik védekezni, betömik a száját, elzárják előle a megszólalás csatornáit. Ezt művelik Magyarországon is a médiákat uraló gyűlölőink.

Most pedig lássuk teljességében Gánánnak azt a pökhendi, a keresztényeket mélyen lenéző bejegyzését, amelyet Enikő második levelére írt ⁽⁴⁾:

Újabb levél érkezett tőle (Enikőtől – a szerk.). A levél nem méltó a válaszra. Antiszemita (mármint a levél írója – a szerk.) a javából, abból a fajtából, amilyent mindig is ismertünk Magyarországon. Szerinte Magyarország mindenek felett áll, de valójában nem más, mint egy kis csatlósa a náciknak.

Véleménye szerint (mármint Enikő véleménye szerint – a szerk.) az oroszok piszkos ázsiai banda, amely elfoglalta a szerencsétlen, teljesen ártatlan Magyarországot, amely az Oroszországban falvakat felperzselő, hős hadseregével 1944-ben a zsidóinak védelmével volt elfoglalva.

Szerinte (Enikő szerint – a szerk.) a zsidók közül ezért maradt túl sok életben. S mindezért nem is szégyenli magát, hanem tovább folytatja a rágalmak és a gyűlölet terjesztését a zsidók ellen. Szerinte a zsidók felelősek mindenért, még Magyarország első világháborús vereségéért is, és ki tudja, még miért nem.

A zsidóknak és szenvedéseiknek egyetlen szót sem hajlandó szentelni, mert őt ez egyáltalán nem érdekli. Természetesen csak a magyarok szenvedtek, teljesen ártatlanul, sőt mi több, a háború idején még bombázták is őket. S amint mondtam, teljesen ártatlanul.

S amin igazán meglepődtem az, hogy honnan van a jó hébersége. Talán a magyar nagykövet lánya, aki itt tanult Izraelben? Ezért aztán sosem tudhatjuk, hogy mikor melengetünk kígyót a keblünkön.

Számomra az egyetlen elégtétel az, hogy az olvasóim valószínűleg meglátták a villámpostacímét. (Enikőét, a sikszéét, akiről zsidó szokás szerint úgy szól, mintha a kutyája lenne – a szerk.)Valamilyen ok miatt engem választott ki leveleinek célpontjává, de azt azért nem szerette volna, hogy a címét közzétegyem. Azt akarta, hogy a levelezésünk maradjon magánlevelezés. S most azért panaszkodik, hogy eddig hét levélíró – méghozzá rossz magyarsággal !!! nézze meg az ember – megtámadta villámpostalevelekkel.

Ha egyáltalán lehet elégtétel ebben az ügyben, akkor nekem ez az elégtétel. (S köszönöm mindenkinek, akik írtak neki.)

Júszef el-Kudszi – Kuruc.info

Nos, közben mi is megtudtuk a magyargyűlölő, mások zaklatását megköszönő kajmán elérhetőségeit:

Levelezési címe: Moshe Ganan – Tsiyyonut Str. 5/11. Jerusalem, Kiryat Yovel. Israel

Fax: 00 972 577941723

Tel.: 00 972 772 004366

Villámposta: mganan csiga zahav.net.il

Az idézett szövegek héber eredetije, amit azért közlünk, hogy a portálunkra rátaláló zsidókat is kiverje a víz:

2.: 

05/12/2009 05:52:49

[מכתב פתע לתיבת הדואר]: מאת: אניקו פנצ'לי

דואר אלקטרוני: ...

תוכן המסר:

למר משה גנן שלום,

דבר אחד הייתי רוצה להודיעך: לנו, לעם ההונגרי הכיבוש הסובייטי היה שיעבוד ואובדן העצמאות שלנו ובשום פנים ואופן לא היה שיחרור, כדבריך.

אתה יכול לדבר בשמך או בשם היהודים.

גוי אחד מבודפשט

תשובה: תודה על דבר הדואר.

מתי נולדת? בלא כל ספק אחר 1945.

האנושות נולדה רעה וטובה. אני אינני מדבר בשם ההונגרים, שעונדים שוב צלבי קרס על בגדיהם ונושאים ברמה את דגל ארפד, שהרסו את פסל החייל הסוביטי וכו' עכשיו שהרוסים עזבו את הונגריה: עכשיו שהם מפגינים באופן חופשי בכיכרות נגד הרוסים או היהודים או מה והאנטישמיות שוב פושטת. אינני מדבר בשמם. אינני מדבר כמובן גם לא בשם סטאלין, אבי העמים והגולאגים והדיכוי הפוליטי, הטוטליטריאניזם וכל רעה חולה אחרת עליה את מלינה.

אכן, אני מדבר בשם קומץ היהודיים שנותרו בחיים בבודפסט- שאותם הנאצים לא הספיקו לשלוח לתאי הגאזים כמו את אבי ואמי. אני מדבר בשם הניצולים, שניצלו בזכות הצבא האדום שהתקרב לבודפסט כך שאייכמן לא היה יכול לשולח אותם יותר ברכבות לאושביץ ( מה שלא אומר שלא נטל יוזמה והצעידם ברגל מבודפסט לגבול האוסטרי ורבים מתו בדרך). אני מדבר אם כן רק בשמי, שכיבוש בודפסט בידי הרוסים שיחרר (כן! שיחרר!) אותי מפחדי המות, מהרעב, הכינם, שחרר אותי מבין חומות הגיטו שם הייתי סגור במשך חדשים אחדים בין חומות, במקלט, תוך הפצצות ורעב. בזכותם יכולנו לשוב לדירתנו ( הריקה והשדודה והקרה - היה ינואר ושלג בלא הסקה וכו', - אבל חיים). זה לא עזר לי הרבה - הרעב לא נשבר כל כך מהר.- כשהגענו בדרך ארצה לאזור האמריקאי החיילים ברכב שבא ממול זרקו לנו ככרות לחם לבן - כן, אבל אולי גם החייל הרוסי הבודד שעמד בפינת הרחוב ופרס מהלחם השחור (היחיד שהיה עימו) למי שעמד סביבו - גם הוא ראוי לאיזו הוקרה.

ההונגרים דוכאו בידי המשטר הרוסי וגרורותיו? אני אינני מצטער עליהם. מגיע להם. אגב, הם המציאו באירופה את החוקים נגד היהודים כבר ב-1922, או בסמוך. היו באירופה הראשונים בכך. יש פרו וקונטרה - אבל לא ניכנס כאן לניתוח היסטורי מדוקדק. ההונגרים היו גם כן מסכנים, עיוורים, חסרי מוצא במצב הפוליטי-צבאי שהם עמדו מולו ב-1938 או 1940 או מה. בכל זאת ובסך הכל היו רוצחים - אולי רוצחים קטנים, בהשוואה לנאצים, אבל הרגו ושדדו בלא פחות חשק ושקדנות. כל מה שקרה להם במלחמה הגיע להם. אני ביקרתי במזואיון ההיסטורי ב var-. הם תלו שם תמונות לתיאבון איך הם שרפו כפרים ברוסיה. שיישרפו - לי אין חובת רחמים עליהם, ושתהיי בריאה .

- אגב, לא בדיוק הבנתי על מה התגובה .

3.: 

Subject: תשובה מהונגריה
To: mganan@zahav.net.il

למר גנן שלום רב

בסך הכל רציתי להודיעך דבר אחד גרידא: הכיבוש הסובייטי לעם ההונגרי אינו שחרור, אלא שעבוד מצד אספסוף אסייתי. בתשובתך ענית לי באופן ברור וחד-משמעי שבסיפורך שפירסמת בבלוג שלך אינך מדבר בשם ההונגרים, ובזה ממש הרגעת אותי. ברם, בקשתי והערותיי ההסטוריות אינן מקנות לך זכות להשמיץ עם שלם, כולל אותי, ולשלוח את כולם להישרפות

ועתה נעבור לפרטי מכתבך:

עד כה לא ראיתי בחוצות בודפשט וברחבי הונגריה אנשים ש'עונדים שוב צלבי קרס על בגדיהם'. מי אמר לך את השטות הזאת? צלב הקרס הוא סמל גרמני מובהק, (ופרט קישוט על רצפות של כמה בתי-כנסת בגליל מהתקופה הביזנטית) זה הכל

באשר ל'דגל ארפד', או ליתר דיוק, דגל פסי האדום-לבן, הוא סמל עתיק-יומין של השושלת בית-ארפד. ענוד הסמל מגן-דוד גם על בגדיהם של רוצחי הילדים ברצועת עזה

פסלו של החייל הסובייטי לא נהרס, לדאבון לבנו, אלא רק הוסר מעליו הכוכב האדום, ונשפך עליו צבע שחור. ובכן, אתה מבכה את פסל החייל הסובייטי בבודפשט... אני שואלת אותך שאלה קטנה ופשוטה: האם מדינת ישראל היתה מעמידה את פסלו של חייל ה- וואפן ס.ס האלמוני בכיכר דיזנגוף שבתל-אביב? ואם לא, אז למה אתם רוצים מאיתנו שנאהב את הצוררים שלנו? האם היהודים היו שמחים לראות יום-יום פסל כזה בתל-אביב? אני בטוחה שלא

בגטו בודפשט, בבתים המוגנים למיניהם, ובמקומות אחרים בבירת הונגריה נותרו בחיים לא 'קומץ יהודים', כדבריך, אלא אפילו לפי המקורות היהודיים לפחות 120-150 אלף נפשות. מה אתה חושב מניין 120 אלף היהודים היום בבודפשט אחרי ההגירה הגדולה בסיום מלחמת העולם השנייה, ובימי מהפכת 1956? היהודים האלה נותרו בחיים לא 'בזכות הצבא האדום שהתקרב לבודפשט', אלא בעיקר בזכות המושל מיקלוש הורטי שלפקודתו הוצבו יחידות צבא הונגריות להגנת גטו בודפשט כבר בימי הקיץ של 1944עת שהצבא האדום היה רחוק מאד מבודפשט. ובזכות העם ההונגרי, אציל-הנפש, גטו בודפשט נותר על תלו, ובעצם זה היה הגטו היחיד שלא חוסל בכל הארצות שהיו תחת כיבוש של הצבא הגרמני. ולכן, לעם ההונגרי מגיעה תודה, ולא השמצות, קללות, דברי שקר וזיוף הסטוריה. אגב, גם סבתי ודודתי הנוצריות (גויות בלשונכם הבוטה והגזענית) הופצצו בימי המלחמה ההיא, וגם הן יצאו מהמקלט מכונמות ורעבות ומצאו את דירת המשפחה שדודה בשדרות טרז שבודפשט

אין ספק שהצבא ההונגרי גרם לאבידות לתושבי ברית-המועצות בשטחים אותם כבש בימי המלחמה. מפקדת הצבא ההונגרי בטח טען אז שהם פעלו במסגרת הפעילות נגד הפרטיזנים. צה'ל יום-יום הורס בתים של הפלסטנים, רוצח ילדים, נשים וטף בשטחים הכבושים. מפקדת הצבא הישראלי ושופרות התעמולה שלו טוענים שכל זה מתרחש במסגרת המאבק בטרור הפלסטיני... אז על מה אנחנו מדברים? ולמרות רצח הילדים ברצועת עזה, למשל, איני רשאי להגיד, ולא הייתי מציע את זה גם לפלסטינים, שיישרפו כל היהודים

ועוד דבר חשוב רציתי להזכירך: גם לנו, להונגרים, עדיין יש חשבון פתוח עם היהודים. לא עם כל היהודים, אלא רק עם אלה המנוולים שהצטרפו ב-1919 ליחידות החיסול של בילה קון, אוטו קורווין, טיבור סמואלי וחבריהם היהידים שהטילו אימים על האוכלוסיה ההונגרית בזמן שלטונם הקצר יחסית. האם מישהו ביקש סליחה מההונגרות על הפשעים החמורים שביצעו היהודים בימי רפובליקת המועצות 'ההונגרית' שמתוך עשרים ותשעת חברי ממשלתה תשעה-עשר היו יהודים? אני אומרת לך שאף אחד לא ביקש סליחה

עדיין יש לנו, להונגרים, חשבון פתוח עם היהודים גם בגלל מעשיהם הנבזים של מתיאש רקושי, ארנו גרו, מיהאי פרקש, לסלו פירוש, פיטר גבור וכל היהודים המענים והרוצחים - קטנים וגדולים, כלשונך - שהצטרפו בהמוניהם לשורות המשטרה הפוליטית ופעלו בשירות הכובש הסובייטי. האם מישהו ביקש סליחה מקרב היהודים, או לפחות הביע הסתייגות מהפשעיהם החמורים? אני אומרת לך שוב שאף אחד לא ביקש סליחה

ובשלב הזה דיברתי כאן רק על העבר, ולא על ההווה, ובכך די לחכימא ברמיזא

ובכל זאת, ולהודות לחינוך שקיבלתי בבית, אני אף פעם לא אגיד לך, אדוני, שאין לי חובת רחמים על היהודים. ולעולם לא אגיד שהיהודים יישרפו... לא אדוני, איני מוכנה לרדת לרמה המוסרית הזאת

בברכת שלום

אניקו פנצ'לי
מבודפשט

נ.ב: פירסמת את כתובת הדוא'ל שלי וללא הסכמתי למרות שמכתבי נכתב אך ורק לך אישית. והודות לפירסום כתובתי עד-כה קיבלתי שבעה מכתבי נאצה בעברית ובהונגרית קלוקלת

4.:
הגיע ממנה מכתב חדש. אין הוא ראוי לתגובה. אנטישמית כהוגן מהסוג הידוע מאז בהונגריה. הונגריה מעל לכל (גרורה קטנשלהנאצים היא.) הרוסים בעיניה כנופיה אסיאתית נאלחה שכבשו את הונגריה המסכנה, החפה מכל חטא, שעסקה ב1944 בהגנה על יהודיה על ידי הצבא הגיבור, שורף הכפרים ברוסיה. לכן לדעתה גם נשארו מהם יותר מדי. בכל זה לא מתביישת, מוסיפה להפיץ שטנה ושנאה נגד היהודים האשמים בכל, כולל בתבוסת הונגריה במלחמת העולם הראשונה ומה לא. ליהודים ולסבלם אין היא מוכנה להקדיש מילה, זה ממש ממש לא מעניינה, סבלו כמובן רק ההונגרים על לא עוול בכפם, ועוד גם הפציצו אותם, כאמור על לא עוול בכפם, במלחמה.

המפליא אותי מנין העברית הטובה בפיה. אולי היתה בת שגריר הונגריה בארץ והתחנכה פה? לעולם לא תדע מתי אתה מגגדל בחיקך נחש.
הגמול היחיד שלי הוא כי כנראה קוראיי כאן קראו וראו את כתובת המייל שלה (אני לא רואה איפה פרסמתי אותה, אבל ניחא). היא בחרה בי משום מה כקרבן מכתביה - לא רצתה שכתובתה תפורסם - רצתה שהתכתבותנו תישאר פרטית. היא מתלוננת כי שבעה - ועוד בהונגרית בלתי דקדוקית!!! תארו לכם - התנפלו עליה וכתבו לה מייל.
אם יש לי פצוי - בכך הוא. (ותודה לכל אלה שכתבו לה).