Alább olvasható a Mi Abonyunk cikke.
A mai napon a Magyar Gárda abonyi szervezete egyik tagjának temetésén a rendőrök nagy erőkkel képviseltették magukat. A végtisztességet egyenruhájukban adták meg volt társuknak a gárdisták. Szemtanúk elmondása szerint a szertartásról a temető belsejében, a sírhelytől mintegy ötven méterről videofelvételt készített a rendőrök egy csoportja, akik állításuk szerint nem a szertartást kamerázták.
Többen is szóváltásba keveredtek a rendfenntartó erőkkel, azt kérdezték tőlük, hogy ezentúl minden temetésen ott lesznek-e majd. A gyásznépet a szertartás végeztével igazoltatni kezdték a temetőkapuban az ott sorban felállt rendőrök. Többen nemtetszésüknek adtak hangot az eset kapcsán. Nem csupán egyenruhás gárdistákat kértek az okmányaik felmutatására, hanem szúrópróbaszerűen civilben lévő hölgyeket és urakat is igazoltattak. Lapunk úgy tudja, hogy többen is nemet mondtak a felszólításra és tovább haladtak. „Fokozott közúti intézkedés keretében kérem az okmányokat” – mondták a miértekre a rend őrei.
A Magyar Gárda tagjai a temetésen nem teljes egyenruhában vettek részt, felül kabátot viseltek az évszaknak megfelelően. Az esettel kapcsolatban szerettem volna megkérdezni Pintér Gábor őrsparancsnokot, de ő szabadságát tölti, mobiltelefonja ki volt kapcsolva. Kovács Norbert őrsparancsnok helyettes a mobiltelefonját nem vette fel. Az abonyi őrsön azt a tájékoztatást kaptam, hogy a helyettes nem tartózkodik bent, és keressem meg másnap reggel kérdéseimmel. A család az ügy kapcsán kegyeletsértés miatt feljelentést kíván tenni.
A Magyar Gárda részéről Csala András, a Magyar Gárda szakaszparancsnoka lapunknak adott interjújában elmondta, hogy: „Ez rosszabb volt, mintha elvertek volna vagy bevittek volna bennünket! Mélységesen fel voltunk háborodva. Szinte földbe gyökerezett a lábam, amikor megláttam a temetőkapuban a felsorakozott rendőröket. Nekünk ami legrosszabb és legfájóbb az az, hogy a család kérése volt, hogy mi is adjuk meg Lengvári Istvánnak a végtisztességet. A kegyeleti okot nem tartották tiszteletben, annak ellenére, hogy az egyik CÖT-tag szóban bejelentette az őrsparancsnok úrnak, hogy részt veszünk a temetésen, és lehetőség szerint tartsák tiszteletben a család kérését. Mi korrektül akartunk eljárni, de ez így nagyon- nagyon kínos volt. Vajon ezek után mi lesz a következő lépés?”
A fényképek készítőjének sem örültek a rendőrök. „Amennyiben ez nyilvános helyen megjelenik, nagyon nagy baj lesz!” – mondta parancsnokuk. Hát, most megjelenik, és valóban baj van, legalábbis én azt hiszem…
Lőrinczy Veronika