Virgil Imre Magureanu Asztalos
A legnagyobb példányszámú, szociáldemokrata mezbe bújt volt kommunisták román napilapja az Adevarul interjút közöl Virgil Magureanuval, a román titkosszolgálat (SRI) 1989 utáni alapítójával, az intézmény múltjáról. Magureanu több meglepő kijelentést is tett, főként a SRI kezdeti működésével, illetve a rivális erőszakszervezetek, a belügyminisztérium, illetve a hadsereg ellenérdekeltségével kapcsolatban. Ami viszont minket, magyarokat illet, kemény meglepetésben lesz részünk: a kommunizmus bukása utáni román titkosszolgálat alapítója ugyanis Asztalos Imre, egy Szatmár-megyei magyar.

Nem, kedves olvasóink, nem összeesküvés-elmélet, hanem tény, Virgil Magureanu ezen a néven született. Az interjú nemcsak ezért lehet érdekes, hanem hű képet fest a kommunizmustól épphogy megszabaduló államok belső struktúrájáról és arról is, hogy mindenhol (de legalábbis Romániában és Magyarországon biztosan), létezett egy másodvonalbeli komcsi gárda, aki a hatalom megszerzésére törekedett, semmilyen árat nem sajnálva ezért. Nálunk taxisblokád, Erdélyben a marosvásárhelyi fekete március, a románoknak bányászjárás, nekünk gazdasági kizsákmányolás. A kommunizmus sötét szelleme még sokáig rányomja a bélyegét mindennapjainkra.

„A forradalmat követő három évben Románia gyakorlatilag nem rendelkezett titkosszolgálattal” – vallja be az egykori igazgató. A posztra Ion Iliescu, az 1989-es romániai fordulatot levezénylő politikus választotta ki, nem szakmai, hanem bizalmi alapon. Túl azon, hogy mindketten hithű kommunisták voltak, Magureanu részt vett a Ceausescu házaspár rögtönzött perén, ahol rövid úton kivégezték a Kondukátort és feleségét. "A munkatársak toborzásánál persze a legkevésbé sem volt szempont a múltbéli tevékenység, elég volt, ha valakire nem volt rábizonyítható bűnelkövetés vagy visszaélés a hatalommal, máris alkalmaztuk" - mondja. Emiatt kezdetben tehát a volt Securitate tisztjeivel dolgoztak, akikről Magureanu szerint csak ekkor derült ki, milyen rendkívül alulképzettek voltak. Nehézséget jelentett a hadsereg és a belügyminisztérium konkurens szemlélete is. Az 1989-es decemberi fordulatot követően a volt biztonsági szervek tárgyi vagyonának nagy részére rátette a kezét a hadsereg, később a belügyminisztérium elvette azt is, amit a hadsereg meghagyott. Még a SRI vezetői is saját lerobbant kocsikkal voltak kénytelenek közlekedni. Festi meg a román állam nemzetbiztonsági körülményeinek akkori képét a volt igazgató. Óhatatlanul is felmerül a kérdés: miért nem lépett hazánk akkor, Erdély visszaszerzésének ügyében?

A történelmi környezet rövid ismertetése: 1989-ben, a románok megdöntik a sztálinista Ceausecu-diktatúrát. A forradalom kirobbantója döntő mértékben Tőkés László, temesvári lelkész. A véres eseményekbe torkolló, majd' két hétig tartó forradalmi események után, az addig elképzelhetetlen elszigeteltségben élő nép körében keletkezett anarchisztikus helyzetben, a Ceausescu által peresztrojka-szimpatiájuk miatt félreállított és megfigyelt másodvonalbeli komcsik veszik át az ország irányítását, Ion Iliescuval az élen. A kommunista állam egykori titkosszolgálata, a majdhogynem tökéletes orwelli világot kiépítő és azt működtető Securitatet (magyarul: biztonság) feloszlatják, illetve részben ők maguk menekülnek és szívódnak fel, tartva a jogos népharagtól. Az állam gyakorlatilag nemzetbiztonsági szervek nélkül marad, ezt a feladatot a nép körében népszerű hadsereg és a belügyminisztérium látja el. Nemsokkal a véres decemberi események után ébredni kezd a román értelmiség, aki észreveszi, hogy a véráldozatuk dacára ismét a komcsik készülnek a nyakukba ülni. Iliescu és bolsevik bandája észleli ezt és jól tudja, titkosszolgálatok nélkül nem fogja tudni hatalmát megőrizni. Kellett hát egy ember és az indok. A jelek szerint mindkettő a magyarokhoz kapcsolható. Az indok: a marosvásárhelyi magyarellenes pogrom. Az ember: Virgil Magureanu, aki Asztalos Imre néven született. Hisz maga Magureanu ismeri be: a SRI (a román titkosszolgálat új neve) 1990-es megalapítása után, legalább két évre volt szükség ahhoz, hogy képzett tisztekkel töltsék fel az állományt. Feladataiknak egy általános színvonalú ellátását alig 1993-ra voltak képesek elvégezni. Azaz, magyar szemmel nézve, lett volna három évünk, hogy azt építsünk ki Erdélyben amit akarunk, az ő tudtuk nélkül.
1989. december 27-én az Iliescu által sebtiben összekovácsolt Nemzeti Megmentési Front – ami tulajdonképp nyugodtan nevezhető Bolsevik Megmentési Frontnak – megválasztotta ügyvivői testületét, ahol, idézzük a volt titokirányítót: „mindenki kapott valami funkciót, aki azelőtt is dolgozott a hatalmi struktúrák valamelyikében”. Mivel Magureanut nem választják be sehova, saját elmondása szerint hazamegy. Másnap Iliescu így fogadja: „Hova tűntél? Hol voltál? Majd közli velem, hogy én leszek az ő nemzetbiztonsági tanácsadója”. Így született meg a román titkosszolgálat első – kétszemélyes – intézménye.

Az, hogy a régi kommunisták, új demokraták mennyire féltek a román ellenzékiektől, azt Magureanu beismeréséből tudhatjuk meg. „Megfigyeltük Doina Corneat, Mircea Dinescut, Andrei Plesut (román antikommunista ellenzékiként ismert értelmiségiek). Nem tettünk más velük, csak megfigyeltük őket.” Azonban olvassuk csak tovább, miket mond az ex-igazgató, s tegyük hozzá: nem biztos, hogy lényeges eltérések vannak az eseményeket illetően, az átmenettel küszködő magyar és román titkosszolgálatok között. „Mivel nem tudtuk előéletük büntetlenségét ellenőrizni, gyakorlatilag minden volt Securitate-tagot alkalmaztunk. (…) Nem alkalmazhattunk embereket az utcáról szedve össze őket, olyan alapon, hogy ki követeli hangosabban a demokráciát”. Tegyük hozzá: Magyarországon sem más a helyzet.
A nép hallani sem akart újabb Securitateról, de még a politikai vezetésben helyet foglaló demokratikus érzelmű értelmiségiekben is undort keltett már maga az ötlet is. Sokan mondják mai napig Romániában, úgy románok, mint erdélyi magyarok, hogy az 1990-es marosvásárhelyi magyarellenes pogrom a volt kommunista titkosszolgálat emberei által lett megrendezve, ezzel szolgáltatva indokot a SRI megalapítására, bizonyítván egyúttal, hogy az államot nemcsak belső, hanem külső (Magyarország „revizionista” törekvései) veszélyek is fenyegetik. Az interjúban mindeddig nyugodtnak mondható Magureanu, az újságíró ezen kérdésére kiakad: „Azokat az eseményeket előre megszervezték. Bizonyítja ezt az is, hogy már egy héttel előtte jelen voltak a nagyobb tévétársaságok kamerái, mert tudták, hogy lesz valami. Ez egy arra irányuló kísérlet volt, hogy robbanásközeli hangulatot teremtsenek Erdélyben, a végső cél pedig Erdély elszakítása Romániától”.

Nos, a történelemírás azóta már milliószor megcáfolta Magureanu szavait, Sütő András megveretésének egyik főszereplője Maros megye korábbi főszekusa, Scrieciu tábornok. Ez már önmagában is elég bizonyíték arra nézve, hogy a bolsevik román vezetés szervezte meg a pogromot, hogy bizonyítsa a SRI megalapításának jogosságát.
„Az akkori években elkövettünk egy megbocsáthatatlan bűnt. Hagytuk, hogy Tőkés László, a román nemzeti egység legnagyobb ellensége, hőssé váljon” Igaz, a következő mondat pedig hemzseg az ellentmondásoktól, idézzük „A temesvári forradalom hőse, az ártatlan románok életét követelő forradalom szimbóluma ez a románok esküdt ellensége”. Elnézést a mondat magyartalanságáért, de így hűebben tükrözi az ellentmondást. Arról, hogy a SRI beleavatkozott a marosvásárhelyi eseményekbe, hogy ezzel igazolja létrejöttének jogosságát, Magureanu ennyit mond: „Pletykák, rosszindulatú rágalmak ezek. Én, amikor kinyitottam az újságot, hogy lássam kik vádolnak ezzel, csak volt szekusokat találtam köztük”. Vajon ki(k)re gondolhatott?

A lap egy rövid életrajzot is közöl: Mǎgureanu 1941-ben, egy, az erdélyi Szatmár megyében lévő kis faluban látta meg a napvilágot Asztalos Imre néven. 20 évesen szervezte be a Securitate, majd a hírszerzésnél kapott megbízatást. A Ceauşescu-rendszer „néma ellenzékéhez” tartozott, de már ez is elég volt ahhoz, hogy egy kényszerlakhelyet jelöljenek ki neki vidéken. A „néma ellenzék” tulajdonképp a sztálinista rezsimet egy puhább, kommunista diktatúrára felváltani óhajtókat takarta. 1989-ben tagja volt a Ceauşescu házaspárt elítélő „rendkívüli bírósági testületnek”, majd Ion Iliescu elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója lett. 1990-ben, a SRI létrehozásakor a szervezet igazgatója lett, posztjáról 1997-ben önként távozott. Jelenleg egyetemi tanár a Bukaresti Egyetemen.

(Adevarul nyomán Friessner József, Nagyszeben - Kuruc.info)