Beszélgetés Gőbl Gáborral, a Hungarica és Romantikus Erőszak zenekarok menedzserével a felvidéki eseményekről

- Hogyan is kezdődött az egész? Miért tiltották be a koncerteket?

- Mint egységes magyar nemzetben gondolkodó, történelmi múltunk iránt elkötelezett zenész és koncertszervező, több, mint öt hete arra gondoltam, hogy törvényes keretek között egy jelentős létszámot mozgató hazafias koncertet szervezek Dunaszerdahelyre az 1938-as etnikai alapon megállapított igazságos területrendezés 70. évfordulójára.
Az időpont történetesen egybeesett a DAC - Slovan Pozsony bajnoki rangadó napjával. A városban sajnos nincs a célra megfelelő koncertterem, ezért a közeli nagyudvarnoki községi elöljáróval kötöttünk minden részletre kiterjedő szerződést. Az első tárgyalásunk során pontosan elmondtam, hogy kik vagyunk, milyen zenét játszunk, adtam hangzóanyagot a polgármesternek és kértem, hogy keressen rá az interneten is a bandákra, mielőtt kimondja a végső igent a bulira. Egyetlen kérése az volt, hogy 21.30-ra legyen vége a fellépéseknek.
Ezt mi természetesen elfogadtuk és 18 órás kezdésben egyeztünk meg.
Két nappal később meg is történt, majd elkészítette a szerződést, amit szignáltunk, így hirdethetővé vált a koncert. Október 30-án aztán váratlanul, minden előzmény nélkül felmondta a szerződést, mert a szlovák nemzetbiztonsági hivatal megfenyegette.
Megmagyarázták neki, ha kiadja a kultúrházat a Hungaricát és a Romantikus Erőszakot felléptetni kívánó EloKoncertnek, akkor a 96/1991-es törvény alapján államellenes izgatásban való bűnrészességgel fogja megvádolni az ügyészség. Egyébként a helyi szervezőnek is többször rájártak a nyakára rendesen.

- Igaz a hír, amely szerint a szlovák "határ"rendőrségnél Ön volt az egyik keresett, kiemelten nemkívánatos célszemély?

- Több ismerősöm jelezte, hogy az igazoltatásuk során látták, amint a körözés alatt álló személyek fényképei mellett az én nevem áll az első helyen. 1989-ben Fülekre szerveztem életem első "csehszlovákiai" koncertjét, azóta legalább 30 alkalommal szerveztem koncertet az északi gúnyhatáron túl. Köztük olyanokat is, mint az 1993-as pozsonyi IRON MAIDEN buli. Soha nem volt semmilyen problémám még a szlovák hatóságokkal, azon túl, hogy egyszer feljelentést tettem, amikor egy őrzött parkolóból ellopták a gépkocsimat.

- Hogy sikerült a szombati meccs előtt a Turul-emlékmű felavatása?

- Erről sajnos nem tudok szemtanúként beszámolni, mert miután Vámosszabadinál (csonka honi közigazgatáshoz tartozik) a magyar-szlovák "határőrizeti szervek" nem engedtek át a Dunahídon, visszafordultam és két órai autózást követően a Pozsony melletti Köpcsénynél léptem be szomszédainkhoz. Ausztria felől ugyanis nem ellenőriztek.

- Azt hallottuk, hogy Sziva Balázs a tetoválásai miatt két lábon járó önkényuralmi jelképnek minősül Szlovákiában...

- Nem, Balázsnak nagyon míves, művészi magyar szimbólumok vannak a testén. Ez az eljárás is minden jogalapot nélkülözött. Hat órán keresztül tartották a RomErt őrizetben. A révkomáromi rendőrségen a gitárosuk egyik tetoválását látva meg is bilincselték a zenészt. Ezt a nevetséges ürügyet produkálták annak érdekében, hogy még csak véletlenül se érjenek Dunaszerdahelyre. Ezúton köszönöm a zenekar nevében is a Nemzeti Jogvédő Alapítvány ügyeletét ellátó Dr. Csere Péter ügyvéd úrnak a hathatós segítségét, aki jelen volt a semmit el nem követő zenészeink kihallgatásánál.

- Mit tud a sérültekről?

- Legkevesebb 50 sérültről tudok. A közeli SZTK-ban láttak el a helyi mentősök egy tucat magyar szurkolót, a kórházban pedig 8-at. Ebből 3 volt komolyabb, nem mintha bármelyik magyar fejre mért gumibot- vagy viperaütés komolytalan lenne... Sok magyar sérült nem is kért elsősegélyt vagy egyéb kezelést. Jelenleg 2-en vannak még kórházban. Szabó Zoltán budapesti srácot eszméletvesztéses agyrázkódással kezelik a helyi kórházban, míg a mentőhelikopterrel Pozsonyba szállított Lengyel Krisztián állapota továbbra is nagyon súlyos. És nem azért, mert ahogyan a szlovák hatóságok és a hazai balliberális média állítja, illuminált állapotban leesett a tribünről, hanem azért, mert a tót kommandósok agyba-főbe verték, és megtaposták ezt a szerencsétlen 50 kilós magyar fiatalembert. Az arcára mért viperaütéstől szilánkosra tört az arccsontja, a fején, a hátán zúzódások. A légzése is leállt, és életveszélyes állapotban tették a mentőhelikopterbe. Ami szerencsére, vagy éppen a "gondos tót előrelátásnak" köszönhetően készenlétben állt. A vele történtekről egy, az attakot szerencsésebben megúszó dunaszerdahelyi barátja számolt be nekem. A vele készített beszélgetést a holnapi szlovák követség előtti tiltakozás alkalmával le fogjuk játszani.

- Mit szól Gyárfás Tamás reggeli riportjához, amit a jelenlévő sportújságírókkal készített a Nap-keltében?

- Nem is minősítem, mert minősíthetetlen, ahogyan mesteri módon elkeni és bagatellizálja a történéseket. Magyar szurkolók mérkőzés előtti kődobálásáról polemizál, miközben a dobáló Slovan fanatikusairól mutatott képeket adják be. Pázmány Péter, dunaszerdahelyi polgármestertől tudom, ő pedig rendőrhatósági tájékoztatásból, hogy a mérkőzés előtt egyetlen magyar szurkolót sem vettek őrizetbe. Nyilván nem is volt miért. A mérkőzés első félidejében történtek után 16 magyarországi hazafit állítottak elő, de 19 óráig mindenkit elengedtek, ugyanis velük szemben sem tudtak - ezúttal még csak koholt gyanúsításokat - sem felhozni. Ezek után joggal vetődik fel a kérdés, kik zavarogtak és miért? A válasz egyértelmű! A szlovák rendőrség, magyargyűlöletből, és példastatuálásból, éppen ugyanúgy, mint tették az 1992 szeptemberében Pozsonyban.

- Mikor lesz Hungarica- és Romantikus Erőszak-koncert a Felvidéken?

- Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz! Márciusban újra kezdjük!

(Barikád)