A "tanúk"
Kósa Gyula csoportosan (tehát a két kezével) hivatalos személy (azaz a megszálló vörösök emlékműve) ellen vétkezett: meg akart emlékezni a cigánybűnözés és az oroszok áldozataira. De nemcsak ezért kapta az egy évet, van neki nagyobb bűne is: fegyverrel harcolt a kommunisták ellen '56-ban, ráadásul most hazatelepedett, hogy segítsen a magyaroknak egy jobb jövőt építeni. Éppen most, amikor el lehet, és el is kellene menni, mert más szeretne a helyünkbe jönni. El is tiltották gyorsan a tüntetéseken való részvételtől, ráadásul pártfogói felügyeletet rendeltek el neki. Jól gondolja hát meg mindenki, mit cselekszik - üzeni az arcátlan ítélet.

Egy év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt "csoportosan elkövetett" hivatalos személy elleni erőszak büntettének vádjával a Pesti Központi Kerületi Bíróság szerdán nem jogerősen egy újabb szeptember 20-i megemlékezőt ("rendzavarót", ahogy a szemét MTI és MNO írja az 56-os szabadságharcosról), aki azon az estén a Szabadság téren a szovjet emlékműnél cipőket dobott a szörnyemlékmű felé.



A megvádolt

A bíróság a szabadságvesztés végrehajtását négy év próbaidőre felfüggesztette, elrendelte a "vádlott" pártfogói felügyeletét, valamint előírta, hogy a próbaidő időtartama alatt az Angliából hazatelepült harcos köteles magát távol tartani a gyülekezési törvény hatálya alá eső minden olyan tömegrendezvénytől, amelyen a résztvevők száma meghaladja az ötvenet.

Mint korábban beszámoltunk róla, Kósa Gyula vallomásában azt mondta, hogy összesen két és fél pár cipőt hajított el. Kitért arra, hogy 1956 októberében sorkatonai szolgálatát töltötte Budapesten, a forradalom idején csatlakozott a Széna téri felkelőkhöz, majd később emiatt Nyugatra volt kénytelen menekülni. Nagy-Britanniából az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után tért haza, hogy támogassa a kormánnyal szembeni ellenállást.

Az ítélet szerint az idős férfi a "bűncselekményt" mint társtettes követte el. Az ítéletet nem jogerős, mert a vádlott és védője fellebbezést jelentett be. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette.

A bíróság október 2-án szintén egy év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt hivatalos személy elleni erőszak bűntettének vádjával egy másik szeptember 20-i "rendzavarót" (az MTI-MNO szavaival), aki állítólag üvegpalackot dobott az Oktogonon a támadó ávósok felé.

(Kuruc.info - MTI - MNO korrigálva)

Alább található a képeket beküldő olvasónk írása.

Ma tárgyalta a PKKB első fokon Kósa Gyula 56-os szabadságharcos cipőhajigálását, amelyet az ügyészség úgy értékelt, mint "csoportosan elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntette".

Bár a bizonyítási eljárás csak a tanúk IQ-szintjéről (még Gaudi-Nagy Tamás kérdéseit sem értették meg) állított ki elmarasztaló bizonyítványt, és a csatolt videofelvételeken sem látszott semmi a vádlottra terhelő bizonyíték, a bíróságot ez nem zavarta abban, hogy megállapítsa Gyula bácsi bűnösségét, és 1 év (4 évre felfüggesztett) börtönbüntetésre, pártfogói felügyelet mellett az 50 főnél nagyobb részvétellel zajló tömegrendezvények látogatásától is eltiltsa.



Igazat mondanak


A bírónő tehát valószínűleg átaludta Gaudi-Nagy Tamás ragyogó perbeszédét, amelyben tételesen cáfolta a vád összes állítását.

Így hívják

Gyula bácsi rehabilitációjára tehát csak egy magasabb bírói fórumon kerül majd sor, így a kitüntetésére is várnunk kell egy darabig.

Az ítélethirdetés után a hallgatóság azonnal a Himnusz éneklésébe kezdett, az első sor alatt azonban a bíró és az ügyésznő fejvesztve távozott a tárgyalóteremből.

De aki tudja, hallgassa meg a vele készült interjút a Lánchíd Rádión csütörtökön este 11-kor, ahol Marosi Antal beszélget vele! Érdemes rászánni az időt, és tanulni tőle, bárcsak sokan lennénk olyanok, mint ő, nem itt tartanánk!

Szebb Jövőt!

SJ

Ez pedig a Szent Korona Rádió beszámolója.

A vádbeszédben kifejtették, hogy a vádlott szerintük csoportosan, társtettesként hivatalos személy elleni erőszakot követett el. Az erőszak abban nyilvánult meg, hogy „a cipő eldobásához erőt kellett kifejteni”. Csoportosan, hiszen egy tömeg részeként követte el tettét, mégpedig rendőrök ellen. Enyhítő körülményként megemlítették a vádlott idős életkorát, súlyosbító körülményként pedig azt, hogy már volt ellene eljárás erőszakos cselekmény miatt (hogy az mi volt pontosan, nem fejtették ki.) A vád képviselője felfüggesztett börtönt kért, pártfogó kirendelését, valamint a gyülekezési törvény hatálya alá eső 50 fő feletti rendezvényekről való eltiltást.

Gaudi védőbeszédét azzal kezdte, hogy az elmúlt évben hatályon kívül is helyezték az Emléktörvényt, (amely kötelezővé tette a szovjet katonákat hősöknek tekinteni), és ma Magyarországon teljesen egészséges érzületnek tekinthető, hogy az emberek, mint a vádlott is, ellenérzéssel viseltetnek a szovjet katonai emlékmű iránt. Kósa úrnak nem a rendőrökkel van problémája, hanem magával az emlékművel, hiszen 9-10 évesen szörnyű tapasztalatokat élt át a Vörös Hadsereggel kapcsolatban. Ő 1956 szellemét képviseli, ennek megfelelően jelent meg a bejelentett tüntetésen, ahol cipő elhelyezésével szerette volna véleményét kifejezni.






Gaudi szerint a vád nem sorolta fel az összes enyhítő körülményt, legfontosabb, hogy a vádlott 1956-ban tevékenyen részt vett a forradalomban, Széna téri felkelőről van szó, és ez az emlékmű a magyar szabadságról elnevezett téren épp annak a Vörös Hadseregnek állít emléket, akik végigfosztogatták, erőszakoskodták az országot, akik ellen ő hősként harcolt. Ez kifejezetten enyhítő körülménynek tekinthető, hiszen ő ez ellen az emlékmű ellen fejezte ki véleményét.

A vád adós maradt ezenkívül azzal, hogy nem tárta fel, a rendőrség intézkedése jogszerű volt-e szeptember 20-án. Nagyon sok bizonyíték van az ellenkezőjére, hiszen ez bejelentett tüntetés volt, ahol a vádlott jogszerűen tartózkodott, és így, mint résztvevő, védelmet élvez. A magatartása, akár egyedül, akár állítólagos társaival elkövetett tette nem minősül bűncselekménynek, hiszen már maga a rendőrsorfal felállítása szakmai hiányosságnak tekinthető, mivel a cipők elhelyezését is engedélyezték előzetesen. A törvény rendelkezik arról, hogy a tüntetés biztosítását, a programok megvalósítását biztosítani kell. Ezzel szemben a vádlott azt látta, hogy ez nem történt meg, az emlékművet megközelíteni nem lehet a kettős kordon miatt, nem lehet elhelyezni a cipőket, így dobással szerette volna odahelyezni.

Mi lehetett a célja rendőrsorfal felállításának? Az oszlatás érdekében fejlődött fel az állomány, már gázálarccal érkeztek, ez azt jelenti, hogy biztosak voltak abban, hogy oszlatni fognak. A törvény rendelkezik arról, hogy az oszlatást felszólításnak kell megelőznie, és időt, illetve helyet kell biztosítani a helyszín elhagyására. Ez nem történt meg, és bevetésre került egy, az eddigieknél sokkal erősebb, gyötrőbb hatóanyagú gáz, amely több száz embernél rosszullétet okozott, és a tér azon pontjára is eljuttatták, ahol a rendbontás legkisebb gyanúja sem merült fel, békésen véleményt nyilvánító, jogszerűen ott tartózkodó emberekre alkalmazták.

Ezen a téren, amely a magyarság szakrális helye, ahol az elszakított területekre emlékező 4 szobor állt, ma a megszállókra emlékező emlékmű áll. Kérdés, hogy jogszerű volt-e az emlékmű megvédése, illetve az oszlatás.

Ha a cipő eldobását erőszaknak tekinti a bíróság, akkor ez alapján egy fűszál elhajítása is történhet erőszakkal. Ezek a cipők milyen hatással bírtak volna a rendőri sorfalra? Könnyű félcipők voltak, nem bakancsok, a bemutatott felvételek nem követik végig a dobás ívét. Néhány bevitt találat szükséges lenne a vádhoz, ám erről sem a vádlott, sem a rendőrök, sem a tanú nem számol be. Ezek a cipők komoly védőfelszerelés ellen semmilyen hatással nem bírnak. A vádlott idős kora miatt egyébként is gyenge fizikummal rendelkezik, így a cipő erőszakos eldobásának feltételezése megalapozatlan. Az első dobás nagyon gyenge volt, a többi pedig nagyon magas, magasan a rendőrök feje felett kellett elhaladnia. Fenyegetésről nem volt szó. Gaudi-Nagy Tamás szerint a Magyar Köztársaság rendőrsége ezek szerint nem áll a helyzet magaslatán, ha ők ezt fenyegetésnek vették.

A vád megkérdezhette volna a rendőri vezetőt erről, de a két rendőrtanú már meg is adta rá előzőleg a választ, hogy Kósa Gyula cselekménye nem akadályozta a munkavégzésüket, amit a vád képviselője is megerősít (a két rendőrtanú ékes példája „magyar”rendőrségünknek: az egyik kb. 165 cm magas, 45 kilós szőke nő, a másik kb. 170 cm magas, vaskosabb, sánta járású, látszólag meghatározhatatlan nemű rendőrnő volt).

A rendőrök „munkájának” akadályozása mellett lényeges kérdés volt az „intézkedésre kényszerítés” tényállása. Gaudi szerint ez a vádpont sem áll meg, hiszen a vádlott magatartása nem változtatott az intézkedés menetén. T. Emília rendőrtanú is elmondta, hogy Kósa Gyula magatartása miatt nem kellett visszavonulniuk a pozíciójukból, tehát a „vádlott” miatt nem kellett a rendőri intézkedésen módosítani. A rendőrök bántalmazása pedig végképp nem történt.

Nem állapítható meg a bűnösség, hiszen hiányoznak az alapvető tényállási elemek. Talán egyedül a csoportosság az, ami megállapítható, bár az is kétséges, mivel hiányzik a szándékegység az elkövetők között, Kósa Gyula egyedül, másra nem figyelve hajtotta végre a cipők eldobását.

A bírói döntésben Gaudi-Nagy Tamás megdöbbentőnek titulálta a pártfogó kirendelését, a rendezvényekről való eltiltást. Az ügyészség átlépett egy határt, olyan intézkedést indítványoz, amelynek nem vezethető le a törvényessége. Ez az ellen irányul, hogy két alapvető jogát ne gyakorolhassa. Ebben az országban az állampolgárok alapvető jogait magasabb szinten szabályozzák. Egy 56-os hős vonatkozásában pártfogót kirendelni, azért, hogy hagyja már abba azt, hogy tüntetésekre járkál, felháborító. A 2006-os őszi események után Kósa Gyula azért tért haza Angliából, hogy itt élve alkotmányos jogával tiltakozzon. Nem lehet kiirtani Kósa Gyula vádlott lelkéből 56 szellemét.

Utolsó szó jogán Kósa Gyula elmondta: még mindig hallja a vörös terror borzalmas sikolyait magában, az asszonyokét, akiket a szovjet katonák megerőszakoltak, a férfiakét, akik a védelmükre keltek, és megölték őket, a leölt állatok utolsó visításait. Az ő kutyáját is megölték. Neki ezek az emlékek maradtak a „felszabadító hősökről”. Az emlékművet nemzetgyalázó szégyenfoltnak tartja, és attól függetlenül, hogy most elítélik-e, vagy nem, véleményét fenntartja. Nem dühös a rendőrökre, szokott velük beszélgetni. Mindig megkérdezi tőlük, hogy meddig „szolgálják és védik” még ezt az illegitim, kizsákmányoló kormányt. Legtöbbször azt a választ kapja, hogy „legyetek 800.000-en, és akkor félreállunk, tegyétek a dolgotokat!!!” A hatalom el akarja kerülni, hogy a rendőrök és a magyarok egy véleményre kerüljenek. Kósa Gyula elmondta, hogy hisz abban, hogy rendeződik az ország helyzete, és egy nemzeti kormány felvirágoztatja az országot. A szovjet emlékművel nem az a baja, hogy az elesett katonákra emlékeztet, hanem az a véleménye, hogy '56 egyes-egyedül csak a nemzetközi pénzhatalomnak hozott hasznot. Vigyék el az emlékművet, ahova való, ki az országunkból, a saját földjükön levő temetőbe, emlékezzenek ott a halottaikra, ne itt. 56-ról azt mondta, fiatalok voltak, igenis félelemmel mentek a harcba, de a felháborodottság sokkal nagyobb volt annál, hogy ezzel foglalkozzanak. A pártokról elmondta, hogy csak a megosztás miatt vannak. Nincs rájuk szükség. A magyar nép csak egy nemzeti kormánnyal érheti el a felemelkedést!

A bírói ítélet első fokon egy év négy évre felfüggesztett börtön, pártfogó kirendelése, és a gyülekezési törvény alá tartozó, 50 főnél nagyobb rendezvények látogatásának tiltása.

A bíró azzal indokolta az ítéletet, hogy nem módosít a tényálláson az, hogy a cipők eltalálták-e a rendőröket vagy nem, az erőszak megvalósult. A bíróság nem fogadta el a védelem érvelését, mert szerintük ez ahhoz vezet, hogy ha vastagabb öltözetbe, nagyobb védőfelszerelésbe öltöztetik a rendőröket, akkor nagyobb támadásnak lehet őket kitenni, akár egy „betondarabbal” is meg lehet dobálni őket. A bíróság szerint megvalósult az intézkedés akadályozása is.

A bíróság elzárkózott a teljes szeptember 20-i nap vizsgálatától, hogy mi történt a cipődobálás előtt és után. A rendőrsorfal a bíróság szerint azért állt fel, hogy a dobáló személyek ellen védekezzenek, a jogszerűség vizsgálatától a bíróság itt eltekintett. A tüntetés biztosítását jogszerűnek ítélte.

A bíróság szerint a cipődobálás a rendőrök ellen, az ő irányukba történt.

Mivel a rendőrségi felvételeken jól látható, hogy a „vádlott” folyamatosan beszél a többi tüntetővel, a csoportosság vádja is megalapozott.

A bíróság szerint mivel a „vádlottnak” látnia kellett, hogy az adott helyzetben nincs lehetősége a cipők elhelyezésére, ezért ehhez joga sem volt. (!)

A bírói döntés szerint az ítélet célja egyrészt „speciális megelőzés”, vagyis a „vádlott” visszatartása hasonló cselekmények elkövetésétől, másrészt „általános megelőzés”, vagyis mivel az utóbbi időben elszaporodtak az ilyen jellegű cselekmények, vissza kell tartani a társadalmat ettől a folyamattól.

A bíró kijelentette, hogy az ítélethozatalnál figyelembe vették a „vádlott” idős korát, ezért a minimális tételt szabták ki.

Gaudi-Nagy Tamás természetesen fellebbez.

Kapcsolódó: Holnap folytatódik a meghurcolt 56-os pere a Pesti Központi Kerületi Bíróságon