Véres etnikai tisztogatásba kezdtek 1944 őszén és 1945 tavaszán Tito partizánjai a Délvidéken. Szinte nem volt olyan település, ahol ne végeztek volna ki ártatlan embereket. Tito utasítására a jugoszláv hadsereg bevonulása után mindenkit lelőttek, aki együttműködött a magyar hatalommal, és bárki a bűnösök listájára kerülhetett, ha a szomszédja, vagy akárki más azt állította róla, hogy "bűnös". A partizánok vérengzésének a feltételezések szerint hozzávetőlegesen húszezer magyar áldozata van.




Bajmokon egyetlen éjszaka alatt több száz magyart végeztek ki. Vészbíróságot alakítottak fel, és összeírták a "bűnösöket": 540 név szerepelt a listán. Közülük 252 embert este 11 órakor kihajtottak a falu szélére, és kivégezték őket.

A rögtönítélő bíróság egyik tagja ajánlotta fel földjét a tömegsíroknak. A három gödröt helybeli cigányokkal ásatták ki.

"Traktorral világítottak. Felállították a gépfegyvereket, és egyszerűen belelőtték az embereket a gödörbe. Volt, aki élve esett bele, mert össze voltak kötözve" – elevenítette fel a megrázó esetet Szakács József, a bajmoki emlékbizottság elnöke.

A holttestekre csak vékony földréteget szórtak.

Az ugyancsak bajmoki Molnár Viktória arról beszélt az M1-nek: volt olyan, akinek a keze volt kint a sírból. "A keze kint volt, s a kalap, a cipő, mind ott lent volt. Volt olyan, aki lentről, a sírból kiabált: segítség, segítség! A férjem hallotta."

A népbizottságok katonai utasítást kaptak, hogy a tömegsírok feletti területet meg kell művelni, vagy építeni kell rá valamilyen épületet. Bajmokon is megpróbálták bevetni a kérdéses területet, de a lovak évtizedekig nem akartak rámenni a földre – mesélik a bajmokiak.

1994 óta halottak napján a hozzátartozók a három akácfánál, a tömegsírok helyszínén emlékeznek az ártatlanul kivégzettekre.



Az 1944/45-ös vérengzések szabadkai áldozatainak emlékére felállított új, a Vergődő madár című korábbi bronzszoborhoz hasonló alkotás avatása Szabadkán, a Zentai úti temetőben 2014. november 2-án. A hamvaiból feltámadó főnixmadarat – más vélemények szerint turult – ábrázoló 350-400 kilogrammos korábbi bronzszobrot máig ismeretlen tettesek lopták el egy éve. A szobor annak a 852, Szabadkáról és környékéről elhurcolt főleg magyar, horvát és német embernek állított emléket, akit 1944 őszén a temetőben végeztek ki. Az új szobor az ellopott alkotás helyére került

Névsorok alapján pusztítottak

A szabadkai téglagyár gödrében a feltételezések szerint ezer ember holtteste porlad.

Dr. Bogner István nyugalmazott egyetemi tanár nem találkozhatott édesapjával, mert, bár kivégzése előtt megszületett, nem engedték édesanyjának, hogy bevigye őt hozzá a fogdába. Bogner István édesapját 1945 áprilisában lőtték agyon. A megtorlás a partizánok bevonulása után egy héttel, 1944. október 17-én kezdődött. Az előkészületek napokig eltartottak.

Bogner István szerint – aki a szabadkai Kegyeleti Bizottság elnöke – ezen előkészületek során gyűjthették be a névsorokat vagy a szabadkaiak, vagy a partizánok emberei. Mert voltak névsorok, nem vaktában gyűjtötték össze az embereket.

A partizán nők dalolva temették be a tömegsírokat

Mint elbeszélte, napokig kínozták őket, majd az éj leple alatt kivitték őket a téglagyár gödrébe. Velük ásatták ki az árkokat is, amelyekbe aztán belelőtték őket.

Másnap partizánlányok lapáttal a vállukon, dalolva érkeztek, és betemették a holttestekkel teli árkokat. "Harmonikáztak és ittak a részeg partizánok. A nők, lányok még kegyetlenebbek voltak, mint a férfiak – ezt is mesélték a hozzátartozók, akikhez valamilyen úton-módon eljutottak a hírek" – beszélt a részletekről Bogner István.

Keressétek a tatát!

Másnap éjfélkor ismét fegyverropogást hallottak a környéken lakók. Voltak, akik később kimerészkedtek a kivégzések helyszínére.

"A nagymamám, meg két-három gyerek, akivel kiment, lecsúszott a gödörbe és mondta: keressétek a tatát, keressétek a tatát! Annyit mondott, hogy talán a cipőjét megtalálták, kívül. Kivolt a földből. Le volt öntve mésszel" – mondja a szabadkai Takács Ilona.

A délvidéki magyarság évtizedekig még csak beszélni sem mert a történtekről.

(Híradó nyomán)