A magyarországi történésztársadalom köreiben időnként a sajtó figyelmét is fölkeltő viták robbannak ki. Általában persze minden alkalommal a zsidóság áll az eszmecserék középpontjában. 2012-ben Gerő András nekirontott a fősodratot évtizedek óta erősítő Romsics Ignácnak, aki egyik könyvében le merte írni azt a tényt, hogy az 1919-es kommunista diktatúra vezérkarában elsöprő többséget alkottak a zsidó származású egyének. Most újabb vita szüremkedett át a médiába: a háttérben megint Gerő András állhat, akinek egyik famulusa, egy bizonyos Bolgár Dániel nekitámadt Ungváry Krisztiánnak, aki egy másik közismert tényt mondott ki: nevezetesen azt, hogy a zsidók 1945 előtt sokkal gazdagabbak voltak a magyaroknál.

Mérlegen Ungváry Krisztián - vagy inkább guillotine alatt
Ungváry Krisztián 2013-ban jelentette meg A Horthy-rendszer mérlege. Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus című könyvét, amely egyúttal akadémiai doktori értekezésének témája is. A mű egyik opponensének Bolgár Dánielt, az ELTE BTK Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszékének egyetemi tanársegédjét kérték föl. Ő azután az ultraliberális Magyar Narancs hasábjain éles bírálattal illette a szerzőt, aki annak rendje és módja szerint válaszolt a vádakra. (A lezajlott vita nyomon köthető itt, itt, itt és itt.)

A Gerő András baloldali cionista köréhez tartozó Bolgár Dániel nyilvánvalóan lehetetlen feladatra vállalkozott, de ugye a zsidó mitológia részeként kellene elfogadnunk, hogy „a zsidók nem gazdagabbak másoknál”, sőt „mindig üldözik őket”, így természetesen „nincsen zsidó (világ)uralom” sem. Ezért azután nem csoda, ha Bolgár Dániel meglehetősen zavarosan érvelt. Mint arra Ungváry Krisztián egyik vitacikkében rámutatott: „Nehéz eldönteni, hogy Bolgár valójában mit állít. Első cikkének címe: Mese a zsidó jólétről. Ebben burkoltan azt állította, hogy a zsidó jólét tézise fikció. Viszontválaszának első bekezdésében azonban maga is elismeri, hogy nem áll szándékában cáfolni a zsidók jóléti fölényét, csak a fölény mértékével kapcsolatos tudás megbízhatóságát szeretné ellenőrizni; majd viszontválasza végén közli, hogy tulajdonképpen semmilyen állítás nem fogalmazható meg arról, hogy a zsidók mennyivel voltak gazdagabbak, mint a nem zsidók.”

Egy másik Bolgár elvtárs
Mivel tehát Bolgár Dániel a vitában alulmaradni látszott, a régi jó recept szerint személyeskedésbe kezdett. Január 7-én a Magyar Szociológiai Társaság vitáján már plágiummal is megvádolta Ungváry Krisztiánt, és azt hangoztatta, hogy a tanulmánya nem tesz eleget az „elemi megbízhatóság követelményeinek” sem. Vádjait megismételte a Tilos Rádió Régen jobb volt című történelmi műsorának január 16-i adásában, ahová állítólag meghívást kapott Ungváry is, amit azonban állítólag nem fogadott el. A neves történész a Válasz.hu című weblapon január 22-én egy rövid közleményben határozottan tagadta, hogy plágiumot követett volna el. „A plágiumvád egy történész esetében a legsúlyosabb állítás, ami munkájával kapcsolatosan megfogalmazható. Természetesen ezt visszautasítom. Csupán Bolgár szóbeli közléséből tudom, hogy azzal vádol, hogy Kovács M. Mária és Bihari Péter munkáit plagizáltam. Nos, az a helyzet, hogy az egyik munkára nyolc, a másikra kilenc helyen hivatkozom művemben” – hangsúlyozta közleményében Ungváry.

Bolgár Dániel egy újabb cikkben foglalta össze azokat a súlyos „szakmai hibákat”, amelyek szerinte Ungváry könyvében fellelhetők. (Így például szerinte a közismert, sőt a balvégzetű szavak leírásáig elismertnek és filoszemitának számító történész rosszul számol, összekever, illetve rosszul értelmez adatokat, hibás következtetéseket von le, „futóbolond antiszemita statisztikusoktól” vesz át állítólag teljesen légből kapott információkat, konkrét tényeket illetően téved, stb.) Bolgár továbbá ismételten „lerántotta a leplet” vitapartnere állítólagos „csalásairól”. Felfedezte például, hogy Ungváry könyvének 124. oldalán a következőket írja: „Magyarország az ezer főre eső ügyvédek és orvosok számát tekintve európai listavezetőnek számított.” Ez a mondat, illetve a mögötte meghúzódó információ Bolgár Dániel szerint azonban nyilvánvalóan Kovács M. Mária: Liberalizmus, radikalizmus, antiszemitizmus (2001) című könyvének 73-75. oldalán található adatokból származik. Még a mondatok is hasonlítanak, ugyanis a témával kapcsolatban Kovács M. Mária tanulmányában az alábbiakat találjuk: „A húszas évek végére ez az európai összehasonlításban elszegényedett ország az egy főre eső ügyvédek és orvosok számának vonatkozásában az élre, első helyre ugrott.” Másutt Ungváry könyvében a következő mondat olvasható: „A húszas években az értelmiségi túlképzés tovább növekedett, sőt még a magas német értékeket is meghaladta.” Ugyanez Kovács Mária munkájában így szól: „A húszas években a diplomásoknak a népességhez mért aránya még a szellemi túltermeléséről híres Németországét is meghaladta.” Bolgár Dániel szerint „Ungváry tehát másol, pontosabban átfogalmazza a mondatokat, de nem hivatkozik”. „Ez a gyakorlat attól válik mulatságossá, hogy Ungváry nem mindig érti, amit átvesz” – szögezi le a karaktergyilkosság elkövetésén munkálkodó Gerő-kreatúra.

Gerő András számára tüske lehet, hogy az előző címkézéssel nem sikerült kilőnie egy kollégáját
Bolgár úgy véli, Ungváry egy másik könyvből, mégpedig Bihari Péter: Lövészárkok a hátországban (2008) című munkájából is vett át a forrás megjelölése nélkül információkat. Bihari tanulmányára ugyan Ungváry több alkalommal is hivatkozik, de például a 70. oldalon ezt nem teszi meg, ahol is az alábbiakat olvassuk: „1916-tól a zsidókérdés különböző aspektusaival foglalkozó cikkek elárasztották a folyóiratokat és a napi sajtót.” Bihari Péter könyvének 208. oldalán olvasható mondat így szól: „A zsidókérdés különböző aspektusaival foglalkozó cikkek 1916-tól fokozatosan elárasztották a folyóiratokat, majd 1917-től a napisajtót is.” „Ebben élen jártak a katolikus lapok” – írja Ungváry, míg Bihari munkájában a kérdéssel kapcsolatban az alábbi mondatot találjuk: „A műfajban legaktívabban a katolikus lapok vettek részt”. Ezen kívül Ungváry azt írja, hogy „1915-től a katolikus lapok már egyre többet foglalkoztak a zsidókérdéssel”, míg Bihari könyvében az áll, hogy a „katolikus lapok és havi folyóiratok már 1915 elejétől […] egyre többet és egyre durvábban foglalkoztak a zsidókkal.”

Bolgár Dániel – és a mögötte álló militáns cionista értelmiségi kör - dühét még tovább fokozhatta, hogy Ungváry könyvében le merte írni: a századforduló idején, a Kárpátalját elözönlő zsidó uzsorások és gátlástalan szélhámosok karmai közé került parasztok megmentése érdekében indított akció miniszteri biztosa, Egan Ede „1901. szeptember 20-án uzsorások által megbízott bérgyilkos áldozata lett”. Bolgár Dániel szerint viszont „Ungváry az antiszemita irodalom verzióját közölte Egan haláláról”, és mint írja, még csak annyit sem tett meg – amit például az Ungváry részéről az ügyben forrásként használt tanulmány, Gyurácz Ferenc: Nemzeti gondolat és szociálpolitika (1998) című, a Valóságban megjelent tanulmányában megtett –, hogy közölte volna: „a hivatalos vizsgálat balesetet állapított meg”. „Gyurácz cikke ugyan gyanakszik arra, hogy emberölés történhetett, de két ízben is óv attól, hogy azt bárki bizonyosnak tekintse” – jelöli ki helyes történészi álláspont kereteit a „toleráns” Bolgár Dániel.

A gójok számára tiltott olvasmány
De hogy milyen erkölcsi színvonalon áll, és milyen érdekeket szolgál ez a Bolgár Dániel nevű fiatal történész (aki jellemző módon Gerő András doktorandusza), arra nézve álljon itt a Kárpátalja szerencsétlen népének megmentése érdekében indított állami akcióról kifejtett véleménye: „Egan Ede miniszteri biztos személyében megjelent egy kárpátaljai járásban és beavatkozott a piaci viszonyokba a ruszin parasztok mellett részben a helyi nagybirtokkal szemben, részben viszont azokkal szemben, akiket hol uzsorásként, hol zsidóként, hol galíciánerként, hol kazárként emlegettek.” Vagyis a döbbenetes mértékű uzsora és a galíciai bevándorlók más fondorlatos csalásai révén végső elkeseredésbe, nyomorba kergetett, kivándorlásra, öngyilkosságra kényszerített kárpátaljai magyar és ruszin parasztok megmentése érdekében indított állami nagyszabású segélyakció Bolgár Dániel szerint „beavatkozás volt a piaci viszonyokba”! És ez az ember fogja tanítani az eljövendő történészeket és középiskolai tanárokat!

Bolgár Dániel, illetve a mögötte álló zsidó értelmiségi kör Ungváry Krisztián ellen intézett támadásának hátterében természetesen az áll, hogy a történész egy súlyos tabut tört meg. Szigorúan tilos kimondani ugyanis, hogy az antiszemitizmusnak, a két háború között született zsidótörvényeknek, sőt, az úgynevezett holokausztnak előzményei és okai is voltak. Nekünk, örökös alávetettségre ítélt gójoknak ugyanis azt kellene hinnünk, az antiszemitizmus kizárólag az „irigységből”, a „tudatlanságból”, a „fanatizmusból”, netán az indokolatlan „gyűlölködésből” fakad. Ezzel szemben Ungváry Krisztián könyvéből az derül ki, hogy az úgynevezett antiszemitizmus, a zsidótörvények, sőt a holokauszt egyik legfontosabb oka éppen az a tény, hogy a zsidóság – számarányához képest – a nemzeti vagyon elképesztően nagy hányada fölött rendelkezett. Ungváry a Bolgár Dánielhez intézett egyik vitacikkében a következőket írja: „Kovács Alajos a KSH statisztikai adataiból azt mutatta ki, hogy a magyar ipari vállalatok majdnem fele van zsidó vallású személyek tulajdonában. (Mielőtt Bolgár erre is azt mondaná, hogy ezt a hasára ütve állította, le kell szögeznem, hogy tételesen, iparáganként mutatta ki a zsidó tulajdonosok számát) – írja Ungváry, majd hozzáfűzi: „Ez az állítás, azzal fűszerezve, amit a nem gyártulajdonos zsidók vagyoni viszonyairól tudhatunk, már önmagában elég ahhoz, hogy valószínűsíteni lehessen a zsidók többszörös felülreprezentáltságát, illetve azt, hogy az 5 százalékot kitevő magyar zsidóság a nemzeti vagyon mintegy 20-25 százalékát is birtokolhatta.”

Perge Ottó – Kuruc.info

Frissítés: 2013-ban a Die Welt is Ungváry torkának ugrott, burkoltan antiszemitázva a történészt

A német lapnak adott interjújában ugyanis a magyar antiszemitizmust racionálisnak minősítette, ha zsidóbarátként határozottan jogtalansága mellett is kardoskodot. Később így folytatódik az említett beszélgetés:

– Ön nagyon plasztikusan írja le, hogyan vettek fel elszegényedett parasztok tömegesen minimális hiteleket uzsorásoktól heti 10 százalékos kamatra, és hogyan vonszolták őket bíróság elé fizetésképtelenség miatt és tették nincstelenné mohó ügyvédek. Az uzsorások és az ügyvédek mind zsidók voltak, az áldozatok többnyire magyarok. Áldozatként nem kellett az embernek szükségszerűen antiszemitává válnia?
– Ilyen körülmények között nagyon nehéz volt nem rasszistává lenni. Ennek bizonyos képzettségi szint lett volna az előfeltétele, amellyel ezek az emberek nem rendelkeztek. Sajnos a természetes reflex az, hogy az embereket a külső attribútumok szerint ítélik meg, és zsidónak élték meg azt, aki a hitelt adta, még akkor is, ha esetleg nem is volt az. Az átlagember számára túlságosan nagy kihívás volt – és ma is az –, hogy e mögé a kategorizálás mögé nézzen.

Thomas Schmid akár az egész polkorrekt világ nevében is beszélhetne
Hiába a szépítés, a zsidómentegetés, a Die Welt szerkesztőbizottságának tagja, Thomas Schmid nem kímélte Ungváryt, cikk formájában kritizálta, a német lap pedig végtelenül korrekt módon - hiszen mocskos antiszemitáról van szó! - a történész válaszának nem adott megjelenési lehetőséget. Érdemes idézni pár gondolatot az iromány magyar fordításából is:

Nemcsak a zsidókra, de főleg rájuk vonatkozóan van egy régi sztereotípia: az áldozatok maguk tehetnek róla, hogy azok. Ungváry Krisztián nem osztja ezt a nézetet. Az interjúban azonban nem szentel elég figyelmet annak, hogy kizárja ezt az értelmezést. Hiszen a zsidóknak nem kellett volna annyira győzedelmeskedni, nem kellett volna annyira az előtérbe állítani magukat, hiszen viselkedhettek volna kevésbé feltűnően, akkor tán nem lett volna semmi bajuk – Ungváry ezt nem mondja, de úgy tűnik, mintha ez a második félmondat lenne az, amit lenyel. Ungváry ezt nem így gondolja, már csak azért sem, mert ehhez túl okos. De nem is zárja ki ezt a feltételezést.

Tehát Ungváry nem mond rosszat a zsidókra, de nem is tiltakozik hét mérföldnyi távolságból kézzel-lábbal kapálózva minden lehetséges "náci" értelmezés ellen, nem rágja szájba eléggé filoszemitává minden megállapítását. Kétséges lehet egyáltalán a bűnössége?

És az efféle, vélt vagy valós gondolatbűnözésre is lecsapó európai sajtómunkások és álértelmiségiek a "szatirikus" Charlie Hebdo szólásszabadsága miatt aggódnak.

(Kuruc.info)

2. frissítés: ELTE-s történészhallgató bolgári tapasztalatai

Tisztelt Szerkesztőség!

Mint az ELTE történészhallgatója, névtelenül szeretnék megjegyzést fűzni Bolgár Dániel kilétével kapcsolatban.

Nálunk tanít mint PhD-s, aki óráin zsidó származásával kérkedik. Hallgatótársaim mesélték, hogy rosszabb jegyet kaptak, mert nem polkorrekt módon írtak a zsidókról.

Egyébként félév végén mindig romkocsmákban vitatja meg a jegyeket egy hivatalos óra keretein belül a hallgatókkal.

Mint oktató, gyakran környékezi meg a hallgatólányokat.

Üdvözlettel,
Egy névtelen hallgató