Olvasóink bizonyára emlékeznek még a portálunk által felfedezett és bemutatott esetre: Szent Koronánkból próbált gúnyt űzni három osztrák "humorista" a követségen - a nagykövet a nyikhajok kidobása helyett még be is kapcsolódott a magyarellenes gyalázkodásba

Ha esetleg valaki nem látta volna, álljon itt még egyszer a videó:

Cikkünk nyomán a Jobbik és a Magyarok Világszövetsége a nagykövet visszahívását követelte, de "bármilyen meglepő", Martonyi elvtársék ezt sem úgy látják, mint az ország normálisabbik része.

Fenti kapcsolódó anyagunkban található egy levél is, melyet egy kedves olvasónk írt a külügyminisztérium vezetőjének, ezt emlékeink felfrissítése céljából újraközöljük:

Tisztelt Martonyi Úr!

Megdöbbenve értesültünk több millió magyar honfitársammal együtt, hogy három osztrák humorista, név szerint Florian Scheuba, Thomas Maurer, Robert Palfrader Magyarország bécsi nagykövetségén Szalay-Bobrovniczky Vince úr jelenlétében és közreműködésével gúnyt űzött a Magyar Szent Koronából, annak másolatát többek között lehülyézve, szándékosan földre dobva, szájkosárnak használva, majd pedig egymásnak labdaként dobálva.

Miközben a három osztrák illető fent leírt - és képekkel mellékletben illusztrált módon – gúnyolódott a Magyar Szent koronával, Szalay-Bobrovniczky Vince, ahelyett, hogy rendreutasította volna őket, vigyorogva asszisztált nemzeti jelképünk gyalázásához.

Valószínűleg eddig elkerülte az Önök figyelmét, hogy 2013. július 1-től nemzeti jelképeink (Himnusz, a nemzeti lobogó és a Szent Korona) megsértése bűncselekmény, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.

Mivel nagykövetségünk hazánk felségterülete, álláspontunk szerint a három humorista elkövette az említett bűncselekményt, Szalay-Bobrovniczky Vince pedig hazánkat képviselő nagykövetként (!) bűnrészesként és bűnsegédként vigyorogva és aktívan részt vett ebben a bűncselekményben.

Kérjük szíves válaszukat – kívánnak-e bármit tenni ez ügyben, kezdve a feljelentéstől Szalay-Bobrovniczky Vince azonnali visszahívásáig, és Ön személy szerint felelősnek érzi-e magát a történtekért.

Végül, de nem utolsósorban, várjuk válaszát arra vonatkozóan, hogy - divatos szóhasználattal élve - szándékukban áll-e legalább olyan buzgalommal elhatárolódni Szalay-Bobrovniczky Vince tettétől, mint teszik azt a zsidó jelképek megsértésekor.

Dr. N. A.

Nos, a napokban megérkezett rá a válasz:

Erre ugyan nehéz bármit is reagálni, olvasónk mégis szavakba öntötte nekik gondolatait:

Tisztelt Hölgyem!

106/sajtó ikt.sz. levelüket megkaptam - engedelmével mailben reagálnék rá.

Azt kaptam, amire számítottam - lényeget kerülő, választ a kérdésekre nem adó, semmitmondó - engedelmével - mellébeszélést.

Túl azon, hogy az első mondata teljes mértékben értelmezhetetlen, egyik konkrét kérdésemre se adott választ.

Az általam kifogásolt mondatából az sem derül ki, hogy a Szent Korona másolatával való gúnyolódást vigyorogva, kínos heherészéssel végigasszisztáló Szalay úr (engedelmével mellőzöm a nagykövet kifejezést) mikor járt el helyesen. Akkor, mikor vigyorgott, vagy akkor, mikor a gúnyolódásra heherészni kezdett?

Az pedig pláne mélyen felháborít, hogy még egy gyenge "elhatárolódásra" se futotta Önöktől, míg a hazánkban élő zsidóság érzékenységét érintő vélt vagy valós sérelmek esetén azonnal megszólal a kórusuk.

Szégyen, hogy annyit sem voltak képesek leírni az osztrák félnek, hogy fogják vissza magukat, mert a két nép közti hagyományos rokonszenvnek ezzel nem használnak egy cseppet sem.

Szégyen az is, hogy Önök helyett egy Bécsben élő nemzetközi jogász tett feljelentést ebben az ügyben.

Üdvözlettel,

Dr. N. A.