Semmiképpen sem a zsidó pofátlanság, hanem "a gazdasági recesszió és az emberi butaság" miatt erősödik Magyarországon az antiszemitizmus Markovics Zsolt szegedi főrabbi szerint. A szappanos tréfa kapcsán Markovics nem átallotta azt hazudni, hogy "az Auschwitzban legyilkolt zsidókból szappant főztek", nem zavartatva magát attól a ténytől, hogy már évtizedekkel korábban elismerték a holokausztiparosok, hogy a szappanfőzős mese ugyanolyan hazugság, mint a lámpaernyős. (A gázkamramítosz egyelőre még tartja magát.)
Az igazmondó főrabbi
– Tizenhárom éve vezetem a zsidó vallásközösséget Szegeden, ami alatt a mostani esetet leszámítva durva atrocitás nem ért minket a városban – mondta a helyi lapnak Markovics Zsolt.
A szegedi főrabbi elmondta: az elmúlt időszakban Szegeden vallási hovatartozásuk miatt mindössze egyszer kaptak egy névtelen trágár telefonüzenetet, és egyszer festett fel valaki horogkeresztet a Gutenberg utca 20. szám alatti hitközség falára. – Bombariadónk nem volt, és a zsidó temetőt sem dúlta fel senki, így Szegedet valóban elfogadó és befogadó városnak tekinthetjük.
– Ami most történt, az nem Szeged véleménye. A szappanok ráhúzása a zsinagóga kerítésére teljesen tudatos, sértő, provokatív cselekedet volt, hiszen az Auschwitzban legyilkolt zsidókból szappant főztek. A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság mindent megtesz az ügyben, naponta kapok tájékoztatást tőlük a nyomozásról – "magyarázta" Markovics Zsolt.
Íme a bizonyíték!
A főrabbi szerint a budapesti zsidókat éri a legtöbb atrocitás hazánkban, mégis csak egy, ráadásul tavalyi esetet tudott felhozni ennek alátámasztására: akkor a fővárosi Bethlen téri zsinagógából ment haza péntek este egyik hittársuk, akit állítólag megállítottak, lezsidóztak, és megpofoztak.
– Egyre erősödik az antiszemitizmus Magyarországon, amit a több éve tartó recessziónak tudok be, amelynek során a polgári középosztály szinte teljesen elszegényedett, eltűnt Magyarországról. A történelem számos példát hoz arra, hogy gazdasági válságok alatt elindul egy bűnbakkeresés, amelynek egyik jó alanya mindig is a zsidóság volt. Másfelől az emberi butaság határtalan, sokan egyáltalán nem ismerik a zsidó hagyományokat, és elhisznek összeesküvés-elméleteket. Sokan azt gondolják, hogy a zsidók mind gazdagok, kiszipolyozzák a magyart, és világuralomra törnek. Magyarországon 100 ezer zsidó él, ami a lakosság egy százaléka. Hogyan tudna egy százalék uralkodni a többi felett? – hozta elő a már unalomig ismert álnaiv kérdést a főrabbi.
Markovics Zsoltot elszomorította, hogy a mostani esetről megjelent internetes híradások kommentelői számos – ahogy fogalmazott – "igencsak udvariatlan hozzászólást engedtek meg maguknak". – Jövőre lesz a holokauszt hetvenedik évfordulója, már előre félek, hogy mi fog történni akkor – aggodalmaskodott a főrabbi
A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság egyébként elképesztő módon az ügyben továbbra is "közösség tagja elleni erőszak bűntettének gyanúja miatt" nyomoz ismeretlen tettes ellen.
De hogy is volt a bizonyos szappanfőzés?
Álljon itt ismét egy korábban már idézett részlet Karsai László egyik írásából:
(...) Hiányos, olykor ellentmondásos hírek is érkeztek, például arról, hogy villamosszékben végeztek ki embereket, vagy olyan képtelen rémhírek is elterjedtek, hogy szappant, gépolajat gyártanak a nácik a holttestekből. A szappan-rémhír terjesztésében Stephen Wise főrabbi is részt vett, 1942 őszén egyik nyilatkozatában tényként tálalta ezt a képtelenséget. Igen elterjedt rémhírről volt szó, a treblinkai haláltábor egyik túlélője emlékirataiban megörökítette, hogy a siedlcei vasútállomáson a lengyelek gúnyosan azt kiabálták a vagonok körül: „Zsidók, szappant főznek belőletek!”Garai András is csak Auschwitzban értette meg, hogy Ilonka nagynénje, aki 1942-ben menekült haza, Magyarországra Olaszországból, igazat mondott, amikor: „…állandóan siránkozott, hogy ő tudja: a zsidókat Sziléziában a gázba fojtják, elégetik és szappant csinálnak belőlük.” A pécsi zsidó rokonok pszichiáter professzorhoz vitték a nagynénit, aki megállapította, hogy a páciens egészséges, csak ritka fajta rögeszméje van: „paranoia vera”. Annak, hogy nagyon sok ember, zsidók és nem zsidók is elhitték: a nácik képesek szappant főzni a meggyilkolt zsidókból, lehetséges „racionális” magyarázatot adni. Józan ésszel nehéz elhinni, hogy pusztán azért ölnék meg a zsidókat, mert zsidók. Legalább valami hasznot csak akarhatnak a gyilkosok, vélhették sokan. A szappan-mítosz makacs továbbélését mutatja, hogy mind Jeruzsálemben, mind Budapesten, a Magyar Zsidó Múzeumban 1999-ben még mutogattak olyan szappan-darabot, amelyet állítólag emberzsírból készítettek.” Egyébként nem a holokauszttagadók, hanem más történészek, pl. a Népszabadság hasábjain 1999 májusában „Mítosz és Valóság” című cikkében Ungváry Krisztián is cáfolta a szappanfőzés mítoszát.Könyvem írásakor még nem tudtam, hogy egy ízben végeztek a nácik kísérletet, amelynek során emberi zsírból szappant próbáltak főzni, de soha nem „termeltek” nagyobb mennyiségben ilyen szappant. Ami az emberi bőrből készült lámpaernyőt illeti, a rémhír forrása a buchenwaldi koncentrációs tábor. (Folytatás - és az eredeti szöveg - itt)
Nagyjából ugyanezt találjuk a "nácibarátsággal" aligha vádolható Wikipédián (részletek, a teljes cikk itt), azzal az érdekes adalékkal, hogy már az első világháború előtt is ezzel vádolták a német katonákat, a második alatt pedig már azelőtt elterjedt a mítosz, hogy egyáltalán végeztek volna ilyen kísérleteket (ugyanez a helyzet a hatmilliós "áldozati számmal", melyet már évekkel a háború vége előtt "előre tudtak"):
Az emberi zsírból főzött szappan részben egy, a második világháború idején elterjedt városi legenda, részben egy megtörtént német kísérlet. A legenda szerint a németek az elgázosított zsidók tetemét szappan és más használati tárgyak készítésére használták fel. Noha a német katonák holttestéből főzött szappan már az első világháború alatt is az antant háborús propagandájának része volt, a történet igazán a Holokauszt kapcsán terjedt el.
A Danzigi Anatómiai Intézetben valóban kísérleteztek a második világháború végén a németek emberi zsírból való szappan-előállítással, de a tömeggyártási fázisig nem jutottak el. A legenda nagyrészt ezektől a kísérletektől függetlenül keletkezett és terjedt.
Az első világháború alatt, 1917 áprilisában a The Times azt állította, hogy a németek megfőzik halott katonáik testét, és szappant és egyéb termékeket készítenek belőle. 1925-ben Austen Chamberlain akkori brit külügyi államtitkár elismerte, hogy a „tetemgyár” története hazugság volt.
A történet a második világháború kitörése után újra felbukkant, jóval azelőtt, hogy ténylegesen történtek volna ilyen kísérletek. A korabeli viccek és pletykák, illetve a brit hadifoglyok visszaemlékezései azt mutatják, hogy a történetnek széles körben hitelt adtak; ebben az is közrejátszott, hogy a német szappanok „RIF” („Reichsstelle für Industrielle Fettversorgung”, Birodalmi Iparizsírellátó Központ) felirattal készültek, amibe sokan a „Reines Jüdisches Fett” (valódi zsidózsír) szöveget magyarázták bele.
A sokk, amit a náci haláltáborok napvilágra kerülése okozott, a szappan-legendának is szárnyakat adott. Alig született olyan írás a Holokausztról, ami ne említette volna. Enciklopédiákba és iskoláskönyvekbe került be; a zsidó túlélők rituálisan német szappanokat temettek el; kiállításokon mutogatták őket, mint a náci rémtettek szimbólumát.
A mainstream történészek (például Walter Laqueur, Gitta Sereny, Deborah Lipstadt, Yehuda Bauer, Shmuel Krakowski) a zsidó holttestekből való tömeges szappangyártást legendának tartották.
Kurt Vonnegut Az ötös számú vágóhíd című könyvében is említés történik a szappanról:
„A terítéke mellé mindenkinek egy borotvakészüléket, egy mosdókesztyűt, egy csomag borotvapengét, egy tábla csokoládét, két szivart, egy szappant, tíz cigarettát, egy doboz gyufát, egy ceruzát és egy gyertyát tettek. Csak a gyertyák és a szappanok készültek Németországban. Volt köztük valami kísérteties, opálos fényű hasonlatosság. Az angolok persze még csak nem is sejthették, hogy azok a gyertyák és szappanok a kiolvasztott zsidók és cigányok, és buzik, és kommunisták, és egyéb államellenes elemek zsírjából készültek. Így megy ez.”
Erről a RIF feliratú szappanról van szó
Mindennek ellenére ma is ezzel a hazugsággal várják a Dohány utcai zsinagóga látogatóit az ottani agymosás során:
Sőt az erdélyi Máramarosszigeten még szappanemlékmű is van:
Melyet nem akárki látogatott meg, hanem a nagy - és ugyancsak igazmondásáról híres - Elie Wiesel:
Következtetés: aki úgy gondolja, hogy nem azokat kellene lecsukni, akik a fenti és az ezekhez hasonló hazugságokat kétségbe vonják, hanem azokat, akik ezeket aljas célokkal, hátsó szándékokkal terjesztik, tudván tudva, hogy nem igazak, az egy utolsó szemét holokauszttagadó náci, aki megérdemli, hogy börtönben rohadjon.
Frissítés: kiderült, hogy a pécsi zsidó temetőben is van "szappansír". Ez igazán csodálatos... És persze sokat elmond a holokauszt vallásról: tudják, hogy hazugság, mégis ápolják és látogatják, mert oly szépen alátámasztja az ő hihetetlen és teljesen egyedülálló üldözöttségüket és szenvedéstörténetüket, hogy meg kell a szívnek szakadni...
(Kuruc.info - Délmagyar korrigálva)
Kapcsolódó:
- Ismét a kettős mérce: szappan a zsinagóga kerítésén kontra ürülék az apostolok tányérján
- Tessenek ezt is szépen elhinni: "Itt nyugszik néhány zsidó szappan"