Újsághír szerint Budapestre érkezett kb. kétszáz kékruhás izraeli katona. A hivatalos híradások fölöttébb sumákolnak a látogatás célját illetően.

Nem hivatalos forrásból olvastam olyat is, hogy Magyarország megszállása ezzel megkezdődött, de a hivatalos forrásból ennek az ellentétét is, hogy ezek a katonák az izraeli hadseregbe toboroznának önkénteseket, meg, hogy csak magánlátogatásra érkeztek ide.

Hogy mi az igazság?

Azt hiszem, a három nem zárja ki egymást!

Nézzünk a múltba. Dimont (1994), M.I.: Jews, God and History, (Revised and updated edition) Mentor Book c. könyvében a 400. oldaltól kezdődően elemzi a zsidó állam megteremtésének a körülményeit. Ugyanis Dimont az állam megteremtését forradalminak véli és a sikeres forradalom általa felállított hármas szakasza alapján elemzi azt. Eszerint a forradalmi változás végrehajtása általában három lépcsőben, szakaszban történik.

Az első szakasz az eszmeiségé, azaz ez az eszmei szakasz. Ezt értelmiségiek eszméi alapozzák meg. Izrael létrehozásában ezt a Haskala jelentette. Ennek során a cionisták kidolgozták az eljövendő állam elméleti alapjait, körvonalazták az állam sajátságait.

Ezt követte a második szakasz, az ú.n. politikai szakasz. ami a terület megszerzését, és betelepülését jelentette. Hogy ezt megtehessék, először földhöz kellett jutniuk. Ezért a zsidó tőke segítségével megkezdődött Palesztinában a területek fölvásárlása. Ennek hatására Palesztinában a sivatagos területek ára is felszökött, a cionista mozgalom mégis komoly összegek kifizetésével vásárolta meg a területet. A mozgalom pénzügyi hátterét zsidó, ill. zsidó származású bankárok, nagytőkések adták. Amikor 1948-ra a zsidó állam, Izrael létrejött, a zsidók már több millió dollárt fizettek ki a földterületért, ahol aztán 83 ezer telepes 233 falut hozott létre, és ahol egyben 5 millió fát is elültettek. Mindezt olyan területen, ahol 1880-ban mindössze 12 ezer zsidó élt, és a terület kopár sivatagos volt.

A második szakaszt tehát a zsidó nagytőke segítsége jellemezte, ami megvásárolta Palesztina több részét, és oda a kelet-európai zsidóság a századfordulót követően megkezdhette tömeges áttelepülését. Palesztina azonban angol fennhatóság alatt állott, ezért – különösen az I. világháborút követően – a zsidó származású értelmiségnek, diplomáciának és pénzügyi köröknek komoly mértékű tevékenységet kellett kifejteniük, hogy az angolok ellenszenvét lecsillapítsák. Ebben a szerepkörben a Rothschild báróknak, az angolok által immár lovaggá ütött nemeseknek komoly szerepük volt. Rothschild ultimátumot intézett az angolokhoz: he nem támogatják a palesztinai zsidó állam létrejöttét, megalapítását, akkor bankháza fejre állítja az angol gazdaságot.

Üzenetével nem a levegőbe beszélt, a Rothschild bankháznak erre meg is volt a gazdasági ereje, de a politikai lehetősége is. Kezdetben az angolok ellenállása miatt létrejött gondokon úgy akart Herzl túllépni, hogy más földrajzi helyet keresett a zsidó állam számára. A legesélyesebb jelöltje Afrikában Uganda volt. Ettől az ötlettől eredően viszont Herzl teljesen elveszítette a népszerűségét. Az első betelepülési hullám Palesztinába azonban jóval a mozgalom meghirdetése előtt, már 1881-ben megkezdődött. Évente mintegy 20 ezer zsidó hagyta el akkoriban a cári Oroszországot. 1891 után ez a szám évente 50 ezerre emelkedett, ám a menekültek zöme a Habsburg Monarchián keresztül menekülve Bécsben leragadt, és csak töredékük jutott Palesztinába. Már egyértelműen a cionista mozgalom szellemében jött létre a második betelepedési hullám, ami 1904-ben kezdődött el.

Az I. világháború harci cselekményei alapvetően átforgatták az európai nemzeti közösségeket. A világháborút követő kommunista forradalmakban a helyi zsidóság szerepe meghatározó volt, hiszen a munkáspártok, a szakszervezetek irányítói, vezetői zömmel a zsidó értelmiség soraiból kerültek ki. Így volt ez a németországi kommunista forradalommal is. A zsidóság helyzete ezért megint csak élesen megváltozott, a zsidóellenesség már erőteljes erőszakot sejttetett. Újabb Cionista Kongresszust 1919-ben Budapesten tartottak, ahol ezekkel a kérdésekkel is foglalkoztak. Izrael valódi megalakítása 1917-tel kezdődött el, miután Lord Lionel Walter Rothschild a második cionista kongresszuson jóváhagyatta a tervezetet, és fiára Náthán Rothschildre ruházta a kivitelezést.

Lionel halála után (1915) Náthán az angol külügyminisztert Arthur Balfourt utasította a zsidó hazának a birodalom keretein belül, Palesztinában történő megteremtésére. Rothschild nyomására a Népszövetség a Balfourt-diktátumot 1922-ben elfogadta, beiktatta. A palesztinai zsidó állam valóságos létrejöttét végül is a trianoni békeszerződésektől számíthatjuk.

A trianoni békediktátumokban kiemelt szerepet játszottak a nyugati pénzvilág, elsősorban a nemzetközi pénzkölcsönző bankok mögött álló társadalmi csoportok, dinasztiák. ők pedig keményen kiálltak a zsidó állam létrejötte mellett, és súlyosan büntették azokat, akik a zsidó értelmiség által vezetett kommunista forradalmakat megbuktatták, leverték. Így pl. Németországot, és különösen Magyarországot

Az állam létrejöttét követte a harmadik szakasz, ami a hatalmi szakaszt jelentheti. Dimont szerint ebben a szerepkör először megint csak a politikusoké lett, akik a cionista evangéliumot elterjesztették a zsidók között. A már betelepült államot meg kellett szervezni, az angol államigazgatás alatt létre kellett hozni a saját államigazgatásukat, megszervezni az oktatást, a honvédelmet, a diplomáciát.

Miután létrehozták az új államot, akkor következtek a hivatalok, a hivatalnokok, akik aztán megfelelően irányították is az állami életet, működtették a társadalmat. Az állam azonban ekkor még nem volt önálló, még az angol fennhatóság alá tartozott, ezért a ‘hivatalnokok’ rejtetten építették ki a jövendő önálló állam intézményeit, elsősorban annak a jövőbeli haderejét, ami aztán 1948-ban sikerrel védte meg a környezet katonai nyomásától az önállóvá kikiáltott államot.

A hatalmi szakaszhoz kellett a háttérben, titokban megszervezett haderő, aminek a palesztinok ma is képtelenek ellenállni. A történelmet a továbbiakban már ismerjük.

Elkerülhetetlenül fölmerül bennem a gondolat: csak nem ehhez toboroz az izraeli hadsereg Magyarországon is katonákat? Az eszmei szakasz, ugyanis, Magyarországon már lezajlottnak tekinthető. A szellemiséget meghatározó politikai és hírközlő értelmiség hovatartozása és magatartása egy pillanatnyi kétséget sem hagy már, ez megtörtént. Folyik a propaganda és nem a keresztény szellemiség érdekében.

A politikai szakasz aktívan folyamatban van.

Folyik a föld felvásárlása, folyik a ‘bennszülöttek’ lezüllesztése, kórházak lesöprése – talán azért, hogy a felsőbbrendű emberek számára legyen ott kórház, aminek még csak a közelébe sem mehetnek a megvetett bennszülött. Következne a hatalmi szakasz? Egy millió ázsiai bevándorlóval?

Deja vue! Nem tudok szabadulni a gondolattól.

Akarjuk-e, hogy így legyen? Én ugyanis nem akarom. Látom, mi folyik ott, Palesztinában.

Cser Ferenc
Nemenyi.net



Részletesebben lásd Cser Ferenc: Benjámin c. könyve 6. Fejezetében. Letölthető a nemenyi.net könyvtárállományából. Dimont (1994), p.: 413.

Hancock (1995) Graham: The Sign and the Seal. Mandarin, London (Eredetileg: W Heinemann, Lonodn, p.: 398 hivatkozik David Rothschild londoni bankár állítására, miszerint ő Jézus közvetlen leszármazottja, akinek isteni feladata lesz a Harmadik Templom fölépítése és oda a Szövetség Ládájának a visszaszállítása.

Carr (1958) William Guy: Pawns in the Game, Angriff Press, Hollywood, California., pp.: 87-88. Dimont (1994), p.: 413. Lásd Watt lábjegyzetét a Hitler (1972) Adolf: Mein Kampf XE "Mein Kampf" , Radius Book/Hutchinson, London, pp.: 52-53 oldalakon.

Carr (1958), p.: 104. Carr (1958), pp.: 100-101. Velük a Banktőke c. fejezetben foglalkozom, lásd Benjamin, a 389. oldaltól. A trianoni békediktátumok Magyarországra vonatkozó büntető adatait lásd részletesebben Ambrosy Anna munkájában, Ambrosy (2002), pp.: 38-43. Itt Dimont szavait idéztem, ami szerint a cionizmus mégis csak több, mint egyszerű mozgalom, hiszen az ‘evangélium’ leginkább dogmagyűjtemény értelemben fogható fel. Dimont (1994), p.: 406.