Elfelejtett '56-os hősi halottak

1956. október 23-a és november 10-e között a szovjet hadsereg csapatai, az ÁVH és a felfegyverzett kommunista kollaboránsok elleni heroikus küzdelemben, amit az egész haladó világ csodálattal figyelt, közel 3000 forradalmár halt hősi halált, 20 000 harcos sebesült meg, és sok ezer kényszerült elhagyni hazáját, az esztelen bosszúhadjárat elől menekülve.

A hősi halált halt forradalmárok sírjait a Kádár-rendszer éveiben 90%-ban felszámolták, csak a Kerepesi temető 21-es parcellájában sikerült néhány száz hősi halott sírját megmenteni.

A kádári bosszúállás és megtorlás éveiben, 1956 és 1963. között 22 000 embert zártak börtönbe, közel 300 forradalmárt végeztek ki bírói ítélettel és kapartak el jeltelen gödrökben a Rákoskeresztúri Köztemető 301-es parcellájában.

Ide temették a kommunisták egymás közötti marakodásának 5 ártatlan áldozatát is, akiket egy koncepciós per kapcsán összemostak a forradalommal.

1989-ben megtörtént a rendszerváltás(?), amikor minden párt 1956-ra hivatkozva igyekezett a hatalomba kerülni. A kommunistáknak kapóra jött, hogy a kivégzettek között volt 5 reformkommunista is, akiket a még élő társaik igyekeztek forradalmi hősként bemutatni, és ehhez minden segítséget megkaptak a még hatalomban lévő kommunistáktól.

Így született meg a 301-es parcella, melynek híre országosan és határainkon túl is, a posztkommunista és liberális média jóvoltából, gyorsan elterjedt.

Azóta is minden évben október 23-a közeledtével egyre többet hallunk a 301-es parcelláról, ahol az állam vezetői, hatalmas médianyilvánosság előtt méltatják 1956 jelentőségét és koszorúzzák a kivégzett hősök emlékművét. Ez nagyon helyes és örömteli esemény. Azonban kevesen gondolnak arra, azért tartják itt a megemlékezéseket az állam vezetői, kiemelt politikusok és pártemberek, mert itt van eltemetve az 5 kommunista is. Így a kivégzett antikommunista és szovjetellenes forradalmárral együtt és főleg, elsősorban így méltathatják az 5 ún. reformkommunista áldozatot is, akiket a rendszerváltáskor kikapartak az "ellenforradalmárok" közül, és létrehozták a 300-as parcellát, ahol hatalmas emlékművet emeltek. Az utóbbi években azonban igyekeznek a két parcellát összemosni, ravasz módon így eltüntetve a különbséget az antikommunista forradalmárok és a kommunista "reformerek" között.

Ugyanakkor a fegyveres harcok során hősi halált halt 3000 forradalmárról csak kevés szó esik. Sírjaikat a Kerepesi Temetőben csak a hozzátartozók és a még élő volt egykori fegyvertársak látogatják, a média alig emlékezik meg ezekről. Ki érti ezt?

Az '56-os Antibolsevista Szövetség tagjai ebben az évben is megemlékeznek a 21-es parcellánál a fegyveres harcok egykori hőseinek a még fellelhető sírjainál, és szeretnénk, ha minél több nemzeti érzésű fiatal és nemcsak fiatal keresné fel ezt a történelmi kegyhelyet, s egyre többen ismernék meg a forradalom hősi halottait.

Érdemes megjegyezni, hogy ezt a temetőt a kommunisták valóságos párttemetővé szerették volna alakítani, és a temetőben még 23 évvel a rendszerváltás (?) után is ott sorakoznak temetőszerte a reprezentatív kommunista, ÁVH-s és szovjet sírok, olyan feliratokkal is, melyeken az "ellenforradalmárok elleni harcok hőseit" dicsőítik. Ezért sokan hoznak magukkal fényképezőgépet, hogy e szégyent megörökítsék.

Reméljük, így lesz ez ebben az évben is!

Szalay Róbert történelemtanár