A Krónika Markó Bélával, az RMDSZ elnökével is interjút szeretett volna készíteni. Rendkívül zsúfolt programjára hivatkozva a szövetség országos vezetője viszont szóvivőjén keresztül kérte az elnézést, mivel nem tud időt szakítani a lap olvasóira.
Magyarázatként a napi programját faxolta el, melyből – ahhoz, hogy Önök is megértsék, milyen önfeláldozó, intenzív és fáradtságos munkát végez mindannyiunk érdekében a szövetség országos vezetője – szemelvényeket közlünk.
7 óra, A változat: ha Elnök Úr jobb lábbal kel, az erdélyi és anyaországi magyar nyelvű sajtótermékeket szemlézi;
7 óra, B változat: ha Elnök Úr bal lábbal kel, csak bizonyos erdélyi és anyaországi magyar nyelvű sajtótermékeket szemléz;
8 óra: telekonferencia a szemlézett sajtótermékek főszerkesztőivel, értékes útmutatások, és a helytelenül gondolkodó újságírók kiosztása. Szükség esetén némelyiknek a menesztését kimondó ítélet aláírása;
8.25: telefonbeszélgetés egyeztetés céljából Emil Boc reciklált kormányfővel a napi közös teendőkről;
8.55: Elnök Úr és küldöttsége szirénázva elindulnak a székelyföldi szavazótáborukhoz;
11.05: sepsiszentgyörgyi villámlátogatás a városházán, ahol Elnök Úr felavatja az RMDSZ által román segédlettel leváltott MPP-s alpolgármester, Bálint József megüresedett irodáját;
12.15: Székely embernek székely terméket! címmel tart előadást a Kovásznafürdőn szervezett Romániai Magyar Üzletemberek Találkozóján;
13.40: tízperces hazalátogatás Kézdivásárhelyre, közben Gábor Áron rézágyújának a megkoszorúzása, irányelvek megszabása az RMDSZ székházában, és zakópróba a készruhagyárban
13.50: hazautazás Bukarestbe;
16 óra: negyedórás felvétel a Román Televízió magyar szerkesztőségében;
16.15: a felvétel megtekintése, bizonyos kérdések kiiktatása, újabbak beiktatása, a felvétel megismétlése. Szükség esetén akár kétszer is;
16.55: egyeztetés a Grivco Rt. székhelyén Viorel Hrebenciuckal, Marian Vanghelievel, Dan Voiculescuval és Dinu Patriciuval Traian Basescu államfő újabb felfüggesztése érdekében;
17.30: autonómiakiáltvány megfogalmazása az újabb, 2010-es időközi helyhatósági választásokra készülő székelyudvarhelyi polgárok részére;
18 óra: részvétel a Románia: egy és oszthatatlan című konferencián
19.15: tízperces munkalátogatás a Szenátusban; a kapuban a kondika aláírása, az első emeleten a fizetés átvétele, a gyűlésteremben tizennyolc törvénytervezet megszavazása, gratulációk fogadása a frakció irodájában, és ismét kondika aláírása a kapusszobában;
19.30: ötperces cotroceni-i megbeszélés Basescu államfővel a helyettes miniszterelnöki tisztség munkaköri leírásáról. Az elnök megnyugtatása, miszerint az RMDSZ a teljes mandátuma alatt kiáll mellette;
19.55: újabb találkozó a PSD küldöttségével, melynek témája egy legkésőbb január közepéig létrehozandó új közös kormány támogatási terve;
20.45: telefonbeszélgetés Gyurcsány Ferenccel, a volt miniszterelnök bátorítása;
21.15: fizikai-erőnléti edzés egy ferentari-i ökölvívó teremben Szepessy László kabinetfőnök társaságában;
22 óra: állófogadás az RMDSZ székházában, közben magánbeszélgetés Verestóy Attilával a jövő évi Ezüstfenyő-díjakról és a székelyföldi vágási kvótáról;
23.15: Elnök Úr részt vesz a Communitas Alapítvány idei utolsó gyűlésén, és jóváhagyja a költségvetési tartalékból kiosztandó támogatásokat;
23.58: Telefonon fogadja a pályázat február 12-én kihirdetendő nyerteseinek a köszönetét;
24.15: Elnök Úr családjához látogat.
Nem cujka a székely köményes!
Közel egy hónap telt el cotroceni-i látogatása óta, és önt azóta is folyamatosan támadások érik – párton belül, párton kívül – amiatt, hogy december 1-jén, a magyarság gyásznapján Bukarestbe rohant, emelte poharát, majd Traian Basescu államfővel koccintott az egységes, oszthatatlan, nemzeti román államra.
– És arról megfeledkezünk, hogy ezelőtt egy pár évvel az RMDSZ korifeusai Kelemen Atillával az élen éppen Budapesten koccintottak Adrian Nastaséval?! Ugye, hogy még a Krónika is hajlamos ezt elfelejteni?!
– Ezt senki nem felejti, csakhogy az ember elcsodálkozik, hogy most immár ön is, Szász úr…
– Ide figyeljen, tisztelt újságíró úr: nem mindegy, hogy az ember cujkával koccint, mint ahogy Kelemen Atilla tette a Kempinskiben Pesten, vagy otthonról hozott székely köményest töltet a poharába, mint én.
– De attól a december elsejei koccintás csak koccintás marad…
– Kikérem magamnak! Én nem koccintani mentem Bukarestbe! Sőt, azt is megsúgom önnek, hogy nem koccintottam.
– Hát akkor?
– Én azért utaztam oda, hogy jól megaszondjam Basesecunak, hogy Traján barátom, ide figyelj, nekünk, székelyeknek márpedig autonómia meg önálló Székelyföld kell, itt és most, különben egy pecsétre se számíts a második fordulóban, és többet hezzánk be ne tedd a lábad!
– Tényleg? Ez aztán bátorság az ön részéről…
– Na látja! Ha Markó, Borbély és Verestóy összedugják a micsodájukat, együttvéve nincs ennyi vér a pucájukba!
– De én még mindig nem értem, miért kellett önnek koccintania.
– Hát, hogy mindezt én így a több száz meghívott, meg a tévékamerák és a külföldi diplomaták előtt hangosan elmondjam a cotroceni-i palotában, egy kis bátorítóra volt szükségem. Most érti, hogy miért kellett nekem az a fránya székely köményes: nem koccintani, hanem egy kis merszet nyerni.
– Na de koccintott vagy nem koccintott?
– Neeeem.
– Tényleg? Hogyan kerülte el?
– Mire odaért az elnök, én az utolsó korty köményest is megittam! Mind a másfél litert, érti?!
– És a székely köményestől megjött a mersze, és mindazt, amit az imént felsorolt, hogy autonómia meg önálló Székelyföld, odadörgölte Basescunak?
– Hát… Izé… Szóval az igazság az, hogy amikor az államfő kezet nyújtott, és megkérdezte, hogy mi járatban errefele, Jenőkém, hisz nem is hittem volna, hogy te hívás nélkül is jössz a Cotrocenibe, én már a sokadik gyűszűnyi pálinkán túl voltam…
– …és jól beolvasott neki!
– Nem. A tizenkettedik kupica után teljesen elfelejtettem, mit akartam mondani.
– De hát ott volt még a két oldalán a két MPP-s polgármestere, ők nem emlékeztették?
– Ők szegények örültek, hogy meg tudnak támasztani, és ki tudnak cipelni a palota udvarára egyet rókázni.
– Hát… Ez nem vet túl jó fényt önre és a Magyar Polgári Pártra.
– Ön tévedésben van, riporter úr. Ha nem is mondtam meg a több ezer egybesereglett románnak és külföldinek a magamét, ha nem is szorítottam sarokba Traján barátomat, vagy ha el is mulasztottam kikiáltani a Székelyföld függetlenségét, azért mégiscsak hányással fejeztem ki az erdélyi magyarság érzelmeit december elseje alkalmával!
– És ezt Traian Basescu önnek elnézte?
– Én nem tudom, hogy ő merre nézett, mert már egyformán kancsin láttuk a világot. Csak arra emlékszem, hogy két izomagyú testőrére bízott, s onnantól arrafelé elállt a hányingerem, de megtelt a Secuiana gatyám.
(Krónika)