„…s ki mindeneket összetart,
annál vagyon a szó értelme.”

2012 májusában, húsvét után ötven nappal, újra elzarándokoltunk a csíksomlyói búcsúba. A 43 lészpedi gyermek, leányka, menyecske és öregecske nem az egyedüli moldvai csángó csoport volt. Velük egyetemben érkeztek meg a pusztinai asszonyok, Nyisztor Ilona vezetésével, a gajdári ifjak és öregek, Mihály Szende és Papp Enikő Kinga tanító nénik irányításával, a diószéni asszonyok Lovász Mátyás és Szász Erzsébet szervezésében, a lujzikalagori csoport Szász Csilla tanító néni és Király Lajos segítségével, a somoskaiak Benke Paulina társaságában. Így jutottunk el a katolikusok, mondhatnám a világ magyarjainak legnagyobb vallásos megnyilvánulására.

A moldvai csángómagyarok csoportjának autóbuszait a Caritas (Hotel Salvator) parkolója fogadta be, Miklós Tünde képviseletében az ő engedélyüket és vendégszeretetüket élveztük. A kisbuszoknak és kisautóknak Gergely István (Tiszti) adott helyet a Fodor Ház udvarán. Szintén a Fodor Ház lelkes kolléganője, Lőrincz Gabriella szerezte meg a polgármesteri hivataltól a behajtási engedélyeket, köszönjük szépen, Isten fizesse!

Péntek éjszaka, szombatra virradólag indultak el a moldvai magyarok, hogy részesei legyenek a csíksomlyói Mária kegyszobrának tiszteletén. A csobotfalvi templomnál gyülekeztek szombaton reggel, majd onnan együtt, szervezetten indultak föl a nyeregbe, amolyan lassú „mennybemenetel” hangulattal, hisz amikor az ember nagy erőfeszítések után fölbukkan a tetőn és a szeme elé tárul a keresztény magyarok sokaságának látványa, akkor „feljön a bőre” és elönti az a kellemes érzés, ami páratlan, és amitől érzi az ember, hogy összetartozunk. Délután a csángó misén vettek részt a moldvai csángók, majd nyugodni tértek, mert hajnali négykor indultak a kálvárián ki, megjárni a keresztútját. Ezt mindig a pusztinaiak vezényelik le, őket követi a zarándokok lelkes és kitartó tömege.

A moldvai magyarságnak vallási identitása a legerősebb, és ezt össze kell kapcsolni Csíksomlyó fogalmával, az ott megtapasztalható magyarságtudat érzésével. A moldvai magyarság az elsők között érkezett a csíksomlyói pünkösdi búcsúra és az utolsók közt jöttünk el onnan, remélve, hogy sikerült elnyernünk a Szűzanya kegyelmét az elkövetkező időszakra.

Jövőre újra ott találkozunk!

Márton Attila
lészpedi tanító bácsi