Az amerikai Nemzeti Rák Intézet folyóiratában hétfőn megjelent tanulmány szerint a holokauszt túlélői mindenfajta ráktípus szempontjából nagyobb veszélyben vannak azoknál, akik még a második világháború kitörése előtt külföldre emigráltak. Az összefüggés pontosabb vizsgálata érdekében még az egyedi eseteket tanulmányozó kutatásokra is szükség lenne, de a folyóirat szerkesztői már így is elég meggyőzőnek tartják az eredményeket.

Vicces hír, nem igaz? A szükségesnek ítélt külön kutatásokat akár mellőzhetik is, hisz – szerintük – ennyi is elég, hogy tudományos tétel legyen belőle: a holoiparosok nagyobb veszélynek vannak kitéve a rák szempontjából. Ezt követik majd az olyan „történészi” és rendkívül „hiteles” tanulmányok, hogy a „nácik szándékosan bombázták, uránt etettek a zsidókkal, hogy rákossá tegyék őket”. Ennek megcáfolása majd bűnténynek fog számítani és hamarosan bevezetik, hogy a gójoknak kötelező fizetni minden rákos zsidónak a gyógykezelését. Első körben. Aztán a vége az lesz, hogy kötelezővé teszik, hogy fölös szerveinket adjuk nekik. Szép új jövő…

A tanulmányban összesen 300 000, Európában született izraeli zsidónál vizsgálták a különféle daganattípusok előfordulásának arányát. Mivel egyedi adatok nem álltak rendelkezésre azzal kapcsolatban, hogy ki élte át közvetlenül is a holokausztot, (Hoppá! Akkor az eddig kőbe vésettnek tekintett hatmilliót mi alapján számolták ki? Ugyanazok adatok alapján kideríthető lenne, hogy ki az, aki „túlélte” a holodogmát. Azért vicces, nem? Behívják a vén Ichakot rákszűrésre, aztán nem tudja elmondani, hogy volt-e táborban vagy sem, szökött-e meg kemencéből vagy sem, de tény: zsidó és emigrált.) a csoportokat az emigráció dátumai alapján osztották ketté. (Ez azért elég egyértelmű eljárási módszer, miért kellett ezt az eredeti cikkben is így kiemelni? ) Az elemzés azt mutatta, hogy akik közvetve vagy közvetlenül is ki voltak téve a holokauszt fenyegetésének és az azzal járó megpróbáltatásoknak, azoknál az összes daganattípus jelentősebb arányban fordult elő a másik csoporttal összehasonlítva. A leggyakrabban az emlő- és a vastagbélrák fordult elő, és minél fiatalabb korban ért valakit a trauma, annál magasabbnak mutatkozott a rákos betegségek előfordulási gyakorisága – olvasható az Eurekalert beszámolójában.

Összességében azonban mégiscsak jó hír ez. Matematikailag szólva, már nincs sok hátra, hogy az utolsó holotúlélő is eltűnjön közülünk, s végre ne kelljen annyi kárpótlást fizetnünk. Kérdés, vajon tényleg véget ér a modern kori Európa legundorítóbb iparágának története az utolsó gázkamra-szökevény eltávozásával?

(Origó nyomán, Geyer)