A pipogya, hazaáruló vagy gyáva szarházi magyar(országi) politikai (tolvaj)elittel szemben Észtország sokadszor bizonyítja, hogy egy aprócska állam is lehet erős és független. Miután egyharmadukat kiirtották és elüldözték, államukat kifosztott szegényházzá tették és erőszakkal betelepítették ruszkikkal a szovjet megszállás alatt, Észtoszág 17 év alatt közel nyugati életszínvonalat ért el. De főként renddel, tisztasággal, duzzadó nemzeti önbizalommal rendelkezik, ez sikereinek kulcsa.

Pedig az olajat és gázt Moszkvából kapják, pedig Ivánékkal szomszédosak, pedig a másfél milliós lakosság majd egyharmada betelepített és nem éppen lojális orosz (vagyis az észtek mindössze max egymillióan vannak). Viszont kirúgták, kitisztogatták a közéletből a komcsikat 1991 után egytől-egyig, nem érdeklik őket a zsidó fenyegetések, emlékművet avattak az észt SS-hadosztálynak, nem adósítja el és árusítja ki az észt elit a hazát, rendszeresen szembeszállnak az EU-val is, amikor a brüsszeli szabadkőműves központ, semmibe véve az észt nemzet 50 éves megszállását és irtását, a betelepített idegenek jogai miatt siránkozik álságosan (Észtország észt nyelvvizsgához és állampolgári ismeretekhez, az észt államra tett hűségeskühöz köti a jöttmentek állampolgárságát, így sok orosznak nincs is észt állampolgársága).

És, természetesen, ellentmondást nem tűrve vágták ki a népirtó szovjetek emlékművét tavaly Tallinnból, noha Moszkva előzetesen megfenyegette őket, majd zavargásokat szított az észt fővárosban élő betelepített Szerjózsák körében, végül internetes szájberháborút indított. Az észtek erre úgy reagáltak, hogy szétverték a ruszki-komcsi lázadást és még keményebben visszaszóltak Putyinéknak.

Hasznos és helyes politikai botrányt okozott az észt elnök a Finnugor Népek Világkongresszusán elmondott beszédével. Toomas Hendrik Ilves független hazáját, mint követendő példát állította az Oroszországban élő, megszállt finnugor törzsek elé.

Szavait bírálta az orosz alsóház külügyi bizottságának elnöke, aki már azt is kifogásolta, hogy az észt államfő angolul, és nem anyanyelvén tartotta beszédét, ahogyan azt a magyar és a finn államfő tette.(Mondjuk nekünk semmi közünk a finnugor népekhez, de azért szimpatikusak - a szerk.)

(Hír Tv korrigálva)