Ez a néhány fénykép szinte a jelképe lehetne hazánk csendes, de már 2007 óta egyáltalán nem is titkolt megszállásának és felvásárlásának.

A Boráros téren alvó szerencsétlen hajléktalannak valószínűleg egykor családja, lakása és munkahelye lehetett. Azóta mindezek semmivé lettek. Talán egy válás, esetleg a munkahelyének elvesztése, de lehet, hogy a gátlástalan bankoktól felvett hitelének bedőlése okozhatta sorsának rosszabbra fordulását. Számára már nem maradt más, csak a mindennapi túlélésért, a puszta fiziológiai létének fenntartásáért folytatott küzdelem a változás legkisebb reménye nélkül.

Ennek az alapjaiban már régóta rogyadozó rendszernek nem a lakosság totális kifosztása és folyamatos megsarcolása a legnagyobb bűne, hanem az, hogy elvették az embereknek az önmagukba, és legfőképpen a jövőbe vetett hitét. Az, hogy az életbe kilépő képzett és életerős fiatalok ezrei és tízezrei külföldre menekülnek a kilátástalan vegetálás elől, mert ott még talán emberhez méltó életet élhetnek. Ez a jelenség párt- és kormányfüggetlen. Alapvetően rendszerfüggő.

Az ország csendes megszállásának folyamata az utolsó években felgyorsult, most kezd csak igazán szembetűnővé válni. A kezdete évtizedekkel, ha nem másfél évszázaddal korábbra nyúlik vissza. A legtöbb döntéshozó pozícióban már régóta az új megszállók, vagy azok csahosai ülnek. Uralják a gazdasági és pénzügyi életet, a sajtót és a közigazgatást, az "igazságszolgáltatást" és "rendvédelmet" stb.

A képek azért beszédesek, mert a kamatgyarmat fővárosában alvó hajléktalan bennszülött hátterében egy mára már sajnos nem is szokatlan, az adófizetők pénzéből is bőven támogatott rendezvény plakátja látható.

(Olvasónktól)