Modern korunkban, amikor az emberek nagy többsége, főleg a fiatalok lassan leszoknak az olvasásról, a tájékozódásnak, a világnézet kialakulásának, illetve kialakításának feladatát az elektronikus média, főleg a tévé veszi át.

Ezért vártam nagy érdeklődéssel a Megszállás, felszabadulás, megszállás c. műsort, mert az elmúlt évtizedekben ezekről az eseményekről csak meghamisított, a valóságtól elrugaszkodott „tényeket” /?/ lehetett ismertetni.

Úgy gondoltam, hogy a választófülkék forradalma után egy elfogulatlan történész egyenlő mércével fogja ismertetni és értékelni a 30 perces műsor keretében az 1944. március 19-cel kezdődő egyéves német megszállást, a 8 hónapig tartó „felszabadító” /?/ harcokat és a 46 évig tartó szovjet megszállást.

Azonban már az első percben csalódnom kellett, mert a pártatlan és elfogulatlan történész helyett a posztkommunisták és kozmopolita liberális történelemhamisítók műhelyéből, az ún. 56-os Dokumentációs és Kutatóintézet által kinevelt és futtatott ifjú titán adta meg a műsor alapgondolatát. Nem mértem stopperórával, de nagyságrendileg, hozzávetőlegesen az alábbiakban alakult a 30 perces műsor?

15-20 percig az egyéves német megszállás borzalmait fejtegették. A zsidóság deportálását, az ország kifosztását, a felrobbantott hidakat, a harcok anyagi veszteségeit stb. Egy szó sem esett arról, hogy egy háborúban –sajnos – az anyagi veszteségek elkerülhetetlenek. A hidakat minden visszavonuló hadsereg felrobbantja maga mögött, és az ellenség által hasznosítható gépeket, felszereléseket, értékeket igyekeznek visszavonni és biztonságba helyezni. Így került ki Németországba a vasúti gördülőanyag, a dunai hajópark, nagyon sok gép és nyersanyag, a műkincsek , a Nemzeti bank aranytartaléka, a Szent Korona stb. Ezek döntő többsége a háború után hazakerült, és alapja lett az ország újjáépítésének, a jó forint megteremtésének. Gondolni sem merek arra, ha mindez a „felszabadító” szovjetek kezébe kerül, mi lett volna a sorsa...

8-10 perc jutott a „felszabadítás” tárgyalására. Ezen belül is legtöbb időt a zsidóság szenvedéseinek, a zsidóüldözés borzalmainak szentelték. Elhangzott az a képtelen számadat is, hogy a nyilasok 15 000 zsidót lőttek a Dunába. Ez olyan képtelenség, amit csak a legelvakultabb, a valóságtól elszakadt „történész” /?/ állíthat. Azt a mellékes tényt meg sem említették, hogy Szálasi Ferenc egyetlen szavába került volna, és a gettóban és a védett házakban összegyűjtött zsidókat könnyen elszállíthatták volna. Wallenberg sem tudta volna mentőakcióját megvalósítani, ha nem működik együtt a hungarista kormánnyal. Valószínű, hogy ez is közrejátszott a szovjetek általi elrablásában.

Az valóban tény, hogy a zsidóság felszabadulásként élte meg a magyarországi harcok végét, de a lakosság döntő többségének számára az ország elfoglalása idegen, barbár megszállást jelentett.

Végezetül alig 1-2 perc jutott a 46 évig tartó szovjet megszállás ismertetésére. Itt is főleg a szocializmus építésének eredményeit emelték ki. Mellékesen, a hitelesség látszatáért, megemlítve a meggyalázott asszonyokat és a fogságba hurcolt civileket, de szót sem ejtettek a 46 év borzalmairól. A kitelepítésekről, a kivégzettek ezreiről, a koncepciós perekről, a bebörtönzöttek, az internáltak és elhurcoltak százezreiről. Meg sem említették a mérhetetlen elnyomás ellen kirobbant 1956-os forradalmat és annak véres leverését, a megszállásnak köszönhető, nyugattól való évtizedes elmaradásunkat gazdasági, erkölcsi, szociális kulturális téren.

Tehát a közelmúltban sugárzott történelmi tévéműsor semmiben nem különbözött az előző évtizedek történelmi értékelésénél. Hasonlókat csak a kommunisták uralma alatti évtizedekben hallhattunk, láthattunk, olvashattunk.

Mikor szűnik meg a történelemhamisítás, ami féligazságokkal, hazugságokkal és csúsztatásokkal vezeti félre a jóhiszemű embereket és főleg a diákságot?

Szalay Róbert történelemtanár