Június 16-án emlékeztek meg Nagy Imrének és négy társának kivégzéséről és 23 év előtti újratemetéséről. A Parlament közelében felállított Nagy Imre-szobornál délelőtt Orbán Viktor és a kormány koszorúzott, délután Gyurcsány Ferenc és hívei tartottak megemlékező gyűlést.
Gyurcsány szónoklata valóságos kampánybeszéd volt, melyben a 2014. évi választásokra 2/3-os győzelmet vizionált a baloldalnak. Most nem akarok kitérni a nagy hordószónok stílusára, mert a durvaságokkal és trágárságokkal színezett, gyomrot forgató hazugságait egy évtizedig voltunk kénytelenek elszenvedni és most sincs ez másképpen a televízió jóvoltából.
Tehát hallgathattuk a sok sületlenséget és láthattuk a hallgatóságot, akik birka módon bólogattak, áhítattal lelkesedtek a szóözön hallatán és gyűlölettől izzó szemekkel hörögtek, amikor a szónok kiejtette Orbán Viktor és a kormány nevét. Mert Gyurcsány kijelentette, (nem szó szerinti idézet) „Orbán Viktornak és kormányának nincs erkölcsi alapja koszorúzni Nagy Imre szobránál és, ha a szobor élne, elfordítaná a fejét a méltatlan koszorúzóktól.”
Kivételesen most az egyszer igazat adok Gyurcsány Ferencnek! Valóban. Mi keresni valója van egy magát jobboldalinak mondó kormánynak és miniszterelnökének egy hithű kommunista szobránál, aki a forradalomnak halálos ellensége volt? Aki öt napon keresztül az ÁVH-sokkal, a felfegyverzett antifasiszta partizánokkal (?) és a behívott szovjetekkel csak lövette az „ellenforradalmi banditákat” és amikor ennek ellenére győzött a forradalom, a szovjetekkel megegyezve „elismerték a forradalom jogos követeléseit”, de ezzel egy időben azonnal elkezdték a forradalom szabotálását. És amikor 19 szovjet gépesített páncélos hadosztály megkezdte hazánk megszállását, lefegyverezték a magyar hadsereget és hatástalan szólamokkal, (kilépés a Varsói Szerződésből, függetlenség kimondása stb.) altatták el az emberek éberségét.
A forradalom leverése után a két kommunista csoport (reformerek, ortodoxok, marakodásából az ortodoxok kerültek ki győztesen és kommunista módon számoltak le ellenfeleikkel. Kapóra jött Kádáréknak, hogy ezeknek a (reformer) kommunistáknak a nevét össze lehetett mosni a forradalommal, amihez a reformereknek semmi, de semmi közük nem volt. Kivégzésük nem volt más, mint a kommunisták egymás közötti marakodásának szomorú epizódja.
Csak az életben hagyott ún. reformkommunistáknak és kozmopolita, liberális társaiknak köszönhető, hogy 1989 után, ügyes manipulációval és szemérmetlen történelemhamisítással a forradalmat elszabotáló, hithű kommunistákból mártírt sikerült faragni - egyelőre.
Valóban, mit keresett itt egy - állítólag - nemzeti kormány és miniszterelnöke?
Továbbá igazat adok Gyurcsány Ferencnek, amikor azonosította magát és lihegő társait a kommunista mártírokkal. Valóban egy táborba tartoznak.
Végre valaki kimondta az igazságot!
Érdemes lenne elgondolkozni Orbán Viktornak, kormányának és a parlamenti többségnek, hogy október 23-án hol fognak megemlékezni a forradalomról és hol fognak koszorúzni. A köztemető 301-es és a kerepesi temető 21-es parcellájában az ismert és ismeretlen forradalmárok emlékére, vagy továbbra is a kommunistákból forradalmárrá kozmetikázott, hamisított reformerek emlékműveinél?
Egy öreg 56-os antikommunista