Drága Magyar Testvéreim!

Írásom címe egy remek dalból egy kis idézet, de mivel e válságos időkben az áldott demokrácia valóban egyre inkább kimutatja foga fehérjét, ezt láttam a legjobb címnek.

Azért ragadtam billentyűzetet, mert a válság miatt sokakban megrendült a demokráciába vetett hit, és ezt egy olyan hasznos eseménynek tekinthetjük, melyet nem szabad hagyni elsikkadni. A Jobbik zászlóégetése, a tüntetések is mind-mind ezt a célt szolgálták, de sajnos nem látszik az, hogy a demokrácia elutasítása tömegmozgalommá válna. Remélem, hogy sikerül elősegítenem ezt az ébredési folyamatot, melynek végén reményeim szerint hazánk felemelkedése áll.

Görögországot az iskolákban úgy mutatják be, mint a demokrácia bölcsőjét, a gimnáziumokban viszonylag részletesen tanítják az akkori szavazások mikéntjét, az államrendszert, a törvényeket, és sorolhatnám. Görögország egy dicső minta a világ számára, mert végtére is innen indult el az az eszme, amely megteremtette korunk szabadságon, egyenlőségen és testvériségen nyugvó rendszerének alapjait.

Eddig a hivatalos verzió, térjünk a lényegre. Görögország most nem minta, hanem rémkép, egy ország a szakadék szélén, a szakadék közelébe pedig senki nem akar úgy igazán odamenni, hogy segítsen a mindjárt lezuhanónak. Előrehozott választást tartottak nemrég a görögök, aminek meg is lett az eredménye. De csak százalékos eredmények lettek, és a demokrácia dicsősége, hogy már a harmadik kormányalakítási tárgyalássorozat is eredménytelenül zárult. A legújabb ötlet, hogy két évre ügyvezető kormányt neveznének ki Görögország élére, de már felmerült az új választás kiírása is.

Ez utóbbival kapcsolatban kérdem én: minek újra választást kiírni? Talán a görög nép rontotta el a szavazófülkékben a dolgokat? Nem lehet, hogy a kis százalékaik felett acsarkodó, tökéletesen kompromisszumképtelen, önző pártok nem tudnak dűlőre jutni? Kicsit olyan szaga van az egész ügynek, mint mikor az íreket másodszor is az urnák elé szólította a "tömegek véleményét maximálisan tiszteletben tartó, demokratikus" EU a lisszaboni szerződés ügyében.

Ilyen esetekben mutatkozik meg az, hogy a képviseleti demokrácia mennyire működésképtelen. De ami méginkább felfedi e rendszer igazi arcát, az az, amit a görög parlamentbe bejutó Arany Hajnal párttal művelnek. Nagyjából ugyanaz, mint ami a Jobbik bejutásakor lejátszódott.

Kezdődött azzal, hogy az összes "magyar" - és gondolom, az összes többi "civilizált, demokratikus, nyugati" - média legfontosabb mondanivalója az volt erről a pártról, hogy idegengyűlölő, kirekesztő, rasszista, újfasiszta, neonáci, antiszemita stb. A programjukról, elképzeléseikről is csak a bevett szokások szerint semmitmondó fröcsögések hangzottak el, hogy EU-ellenesek, meg idegengyűlölők, meg nácik. Jobbik 2.

És ami mindennek a teteje, az a most kezdődött, a szakértői kormány felállításáról szóló tárgyaláson történt, ugyanis erre az egyeztetésre minden megválasztott pártot meghívták, kivéve az Arany Hajnalt.
Nem mondom azt, hogy az Arany Hajnal a nagyjából 7%-os választási eredménye alapján a legszélesebb néptömegeket képviseli, de csaknem 800 000 szavazó tette le mellettük a voksát. Az Arany Hajnal kizárásával, kiutálásával ez a 800 000 ember a véleményével együtt gyakorlatilag le van sz*rva! Történik mindez a dicső demokrácia őshazájában, az egyenlőségpárti Európai Unióban.
Már elnézést, de hol van itt a népképviselet? Az egész görög választási bolhacirkusz során a népet szavaztatják újra talán, kormányalakításra nem képesek, aki pedig nem tetszik a "civilizáltaknak", azt a szavazóival együtt kitagadják mindenhonnan.

A demokrácia tudtommal arról szól, hogy akárhány párt is indul egy választáson, mindegyiknek egyenlő esélyei vannak arra, hogy országát jó útra terelje, vagy azon tartsa. Az egyenlő esélyekhez hozzátartozik az is, hogy akkor is együtt kell dolgoznia két pártnak, ha azok ki nem állhatják egymást. Önkényes kirekesztésnek elvileg nincs helye, de a gyakorlat ennek épp az ellenkezőjét mutatja. Sajnos.

És ami kis hazánkban is talán nyitogatja némelyek szemét, az a következő: a Jobbik ismét tömegtüntetést szervezett a módszerváltás óta kormányon lévő két legnagyobb párt eddigi politikája ellen. Tökéletes alkalom a fősodratú média számára, hogy ismét ne a lényegről beszéljünk, hanem lehetőleg meghívjuk a Jobbik vezetőit egy politikai vitaműsorba, hogy aztán 530572198377529. alkalommal megkérdezzük tőlük, hogy "ha elutasítják az EU-t akkor minek ülnek a parlamentjében", "miért veszik ott fel a hatalmas fizetéseiket", "elhatárolódnak-e a náciaktól, meg a gárdistásoktól", és "miből gondolják, hogy Magyarország egyáltalán életképes lenne az EU-n kívül". Most is egy hasonló dolog történt, Vona Gábort meghívták eme demonstráció okán az MTV-be, ahol ismét feltették neki a szokott, ostoba, ámbár sokatmondó kérdéseket.

A videóban nagyjából 1:30-tól kérdezi a műsorvezető azt, hogy a Jobbik miért viszi ki az embereket az utcára politizálni, ennek ugyanis a parlamentben lenne a helye!

Sajnos nem csak ez a senkiházi tette már fel ezt a kérdést a Jobbikkal, a nemzeti érzelműek megmozdulásaival, a 2006-os eseményekkel kapcsolatban, hanem bizony sok ellenérdekelt cionista, filoszemita politikusbűnöző is. Érdekes élmény viszont végiggondolni az ebből a kérdésből eredeztethető gondolatmenetet.

Ezzel ugyanis a kérdező az iránt érdeklődik, hogy mit keres a politika egyáltalán az emberek, a néptömegek körében! Mit keres náluk a döntéshozatal? Ugyanis ha valaki a parlamentbe akarja "zárni" a politikát, akkor - lássuk be - egy szűk, zárt kör kezében akar látni mindenféle döntéshozatali lehetőséget. Ez a gyakorlat pedig nem éppen az imádott demokratikus rendszerre, hanem az önkényuralmi rendszerekre jellemző. Érdekes, ugye? A demokrácia arról szól, hogy a nép uralkodik, de ennek csak egyetlen megnyilvánulása van, a népszavazás, választás, ahol - bár ezt nem mondják - csak a nagyon rossz, és a rettentően rossz közül választhat. Előtte, utána kuss a neve a népnek, semmilyen beleszólási lehetősége nincs senkinek, sőt az utcára ki ne merje vinni a jogos követeléseit, mert az elfogadhatatlan!

Biztosak vagyunk benne, hogy a mi kezünkben a hatalom? Ne legyünk naivak, ne legyünk hülyék... Nem az a gond, hogy nem nálunk van az összes hatalom, hanem hogy semmibe nincs beleszólásunk!
Persze most lehet mondani, hogy azért vannak népszavazások, például leszavazhattuk a vizitdíjat is, és egyebek, de ha megfigyeljük, ezek mind olyan marginális ügyek, melyekben egyszerűen hagynak minket választani. Nem kell sok ész ahhoz, hogy rájöjjünk, ez része a színjátéknak, a beetetésnek, hogy azt higgyük, számít a véleményünk. Pedig nem.

Na jó, de ha nem demokrácia, akkor mi? - teszik fel sokak a kérdést.

Én erre azt tudom mondani, hogy a természet törvényei nem abból állnak, hogy minden szépet és jót kézhez kapunk ingyen. Mindenért meg kell küzdenünk, vagy legalább is meg kell dolgoznunk, ennek a kérdésnek a megválaszolásáért is. Egy ilyen húsbavágóan fontos kérdésben nem elég az a két válaszlehetőség, amelyet az egyik válasz mellett elfogult körök elénk tesznek. Logikus, hogy a demokrácia fenntartói nem fogják nekünk azt mondani, hogy "hát, igen, van ennél sokkal jobb, élhetőbb rendszer is".

A tekintélyuralmi rendszerek azok, amelyekben úgymond egy "jó diktátor" vezeti az országot, a nemzetet. Sokan azt mondják, hogy ez csak egy álom, minden uralkodó gonosszá lesz, amint hatalomhoz jut. De ugyanakkor tudjuk azt is, hogy a mi történelmünk során is voltak olyan vezetők, vezérek, királyok, fejedelmek, kormányzók, stb., akiket nem a nép választott meg, és mégis felvirágoztatták az országot. És bár sok, és egyre több korunkban az emberi rosszindulat, hatalomvágy, mégsem tudom elképzelni sem Budaházy Györgyről, sem Vona Gáborról, hogy hatalomra jutva káoszba taszítanák hazájukat, és önös érdekeinek szolgálatába állítanának mindent és mindenkit.

A demokrácia egy rendkívül önellentmondásos rendszer, mely nem az igazságra, hanem gyakorlatilag a népbutításra és a remek marketingre épül. A demokrácia és a vele szorosan együttműködő liberalizmus azt sugallja, hogy bármi lehetséges akár egyéni, akár társadalmi szinten. Ha ezt komolyan veszi, akkor akár az is lehetséges, hogy nincs demokrácia, nem? A másik probléma az, hogy a magyarság a módszerváltás óta csak olyan pártokra szavaz, vagy inkább csak olyanokat juttat hatalomra, akik csak ártanak neki. Ez nem teljesen a mi hibánk, ugyanis - talán a Jobbik az egyetlen kivétel - eddig egyszerűen nem volt olyan párt, amelyikre érdemes lett volna szavazni, amelyik valóban őszinte lett volna velünk, és a magyarság érdekét vette volna minden más elébe. Ami a mi hibánk, az az, hogy már sokadik alkalommal választjuk meg azokat, akikről már megtapasztalhattuk, hogy csak rontani tudnak amúgy is siralmas helyzetünkön. Vannak, akik ezért a magyarságot hibáztatják, részben jogosan, de nem mi vagyunk a fő bűnösök, elvégre nem azért választottuk meg eddigi "demokratikus" kormányainkat, hogy ellehetetlenítsék a megélhetésünket, elherdálják a nemzeti vagyont, és kiszolgáltassanak minket az utolsó nemzetközi kis hitelminősítők, jogvédők és egyéb hulladékok kénye-kedvének.

A demokrácia másik hibája elméleti. Képzeljük el, hogy jön egy olyan kormány, amelyik valóban jót tesz, elindítja az országot a helyes úton, és érezhető a gyarapodás az élet minden terén. Az ellenérdekelt körök viszont a következő választáskor sárdobálással, milliárdos kampányhadjárattal, nemzetközi kapcsolatokkal legyőzik jóakaróinkat, és ezzel - demokratikus úton - visszatérünk a régi kerékvágásba, visszafordulunk a szakadék felé. A demokrácia elvileg arra hivatott, hogy a hatalomért versengők közül kiválassza azt, amelyik a legjobb. De sajnos, ha már megvan a legjobb, a legrosszabbnak is még mindig meg van a lehetősége a hatalom megszerzésére. Ebből következik, hogy a demokrácia csakis abban az esetben lenne működőképes, ha csak nagyon jó, elképesztően jó és kiváló pártokra tehetnénk le a voksunkat.

De sajnos nem ez a helyzet.

Erre viszont az a válasz áldott demokratáink részéről, hogy "Magyarországon még nem teljesen kiforrott a demokrácia". Oké, értjük. Húsz év nem volt elég erre, akkor mennyit kell még várni arra, hogy kiforrjon, és vajon megéli-e a magyarság azt a hőn áhított időszakot, vagy addigra megöl minket a "nem teljesen kiforrott" rendszerük?

Ha gyakorlatilag az összes párt rosszat akar, a politikusokat nem érdekli a sorsunk, felelősséget senki semmiért nem vállal, a terheket nem ők viselik, akkor magától miért javulna a helyzet? Ha pedig rajtunk múlik, hogy a nép változtasson a politika alapfelfogásán, akkor miért nincs semmibe beleszólásunk? Miért nem szabad kimenni az utcára kimondani a véleményünket?

Demokrácia = Népakarat által fenntartott diktatúra

Kitartás a végső győzelemig!

AntiKommunista-47