Tisztelt Kurucok!
Végső elkeseredésemben írok Nektek, Horthy Miklós nemzetmentő kormányzó úr szeretett szülővárosából, a rend egykori központjából.
Súlyosan cigányfertőzött lett ez a régen gyönyörű, nyugodt kisváros. Az, hogy a város vezetése hagyja lepusztulni Őfőméltósága szinte már szakrális épületeit: kormányzati váró, kormányzati borászat, kastély, alagútrendszer, templom stb., az csak egy dolog. De a számolatlanul betelepített hulladékok hordákba verődve rombolnak, fosztogatnak, verekednek terrorizálják a lakosságot.
Legutóbb a patikát rabolták ki, alaposan helyben hagyva az idős alkalmazottat, előtte a kisboltot rámolták ki. Idős, kevésbé idős emberekhez, fél órára magára hagyott épületekbe törnek be, rabolnak el mindent, beleértve a ruhákat, képeket, bútorokat, jószágokat, mindent . A bankautomatát nem merjük használni, mert a távolból figyelik a bűnözők. A postánál nem lehet közlekedni "segílykeosztáskor". Csapatokba verődve korzóznak az utcákon, alkalomra várva. A hajdan virágzó várost putrivá silányítják.
A lakosság fél, retteg, kitér előlük. Ellepik a játszóteret, a közterületeket. Nagyképűen, köpködve flangálnak fel s alá. A "rendőrség" elfordul inkább, kint marad, ha egy házba betörnek és tetten érik a bűnözőket. Semmit, de tényleg semmit nem tesznek. Létezik ugyan polgárőrség, de ezek csak díszelegnek, látszattevékenykednek .
Mit tegyünk? Elköltözni nem tudunk, munkahely nincs. A helyi szakiskolát éppen most teszik tönkre. Élhetetlen városunkban félve, rettegve, bezárkózva élünk.
Mivel a "rendőrség" tehetetlen, ezért kérem a Magyar Gárdát, Vona Gábort, a motorosokat, vagy bárkit, tegyenek itt rendet!
Levelemet névtelenül írom, mert félek a megtorlásoktól.
Segítsetek!
Egy idős ember Kenderesről