Na persze nem a hitelminősítők. Nyilvánvalóan közmegelégedésre Herb Keinon újságíró, a Jerusalem Post online cionista lapon közzétett legutóbbi bejegyzésében Izraelhez hasonlította Magyarországot, párhuzamot vonva a cionista politikusok "küzdelmei", és Martonyi János külügyminiszter idegen lapoknak előadott, Bajnait is megszégyenítő USA- és EU barát magyarázkodásai között. A cikk felett át is lapozhatnánk annyival, hogy mi ezt már rég tudtuk, ám a bejegyzésben számos érdekesség helyet kap.

Zsidó sziget

Félreértés ne essék, ez nem a nyári fesztivál. Ez bizony a mi kis hazánk. “Cserbenhagyva és félreértve, Magyarország kezdi átérezni azt az elszigetelődést, amin Izrael állam keresztülmegy” – fogalmaz a cikk, és rögtön az egekbe szökik a szemöldökünk, hiszen mégis min megy keresztül az aktív külföldi lobbival rendelkező és (valljuk be) az egész világon jelenlevő diaszpórája által segített cionista állam? Nos, a cikk, melyben (naná, hogy) előkerül a magyar nyilas múlt és a cigányellenesség, azt állítja, hogy a közös izraeli-magyar (hát nem gyönyörű szókapcsolat?) probléma az, hogy a kizárólag az országra tartozó belügyekbe szól bele a külföld. Hogy mennyire gyomorforgató a hasonlat a magyar szuverenitás ímmel-ámmal történő megvédése és a palesztinok kiirtása között, abba ne menjünk bele, sokkal inkább figyelemre méltó, hogy a vezető angol nyelvű izraeli lap szerint a KDNP-s Lukács Tamás és a fideszes Gulyás Gergely olyanok, mint a zsidó képviselők, akik jeruzsálemi éttermekben magyarázzák országuk politikáját a külföldnek - na persze Keinon semmi rosszat nem lát a felvázolt képben. Persze lehet, hogy a fent említett képviselők se, viszont jó lenne tudni, hogy ha már ilyen helyzet alakult ki, mit tervez vajon a “nem vagyunk mi gyarmat” kormányoldal arra, hogy mindez megváltozzon?

Üdv a klubban!

A Jerusalem Post természetesen szót ejt Orbán Viktor brüsszeli beszédéről. A szerző szerint Magyarország miniszterelnöke egészen izraelinek tűnt (!), ahogyan a bizonyítványt magyarázta. Egyre jobb, de ennél többet is megtudunk: a híresen gyermekbarát és hajthatatlanul keresztényellenes Daniel Cohn-Bendit, aki a cionista sajtó szerint Izrael állam nagy kritikusa (mielőtt egy Jobbik-pozitív személyt vizionálnánk, tisztázzuk, hogy Cohn-Bendit csak alkalmanként, és mértekkel emel szót a cionista politikával szemben, ám érdemeit nem óhajtjuk kisebbíteni), Orbánon keresztül akart csapást mérni Izraelre, totalitárius rezsimnek nevezve a Fidesz-kormányt. Pedig Izraelben, mint fogalmaz Martonyira hivatkozva az író, tudják, hogy Magyarország a Jobbik miatt mozdult el egy diktatúra irányába, és nem másért. Rögtön fel is hozza a Rákóczi-emlékév helyett beiktatott Wallenberg-emlékévet. Magyarország, mely máig nem volt képes feldolgozni náci múltját még (!) a kommunizmus segítségével se, belépett az izraeli klubba, írja a publicista.

Szenvedélyes igazságbeszéd

Az írás megszólaltat számos magyarországi zsidó vezetőt. A (cikk szerint is) MSZP- és liberális-közeli Feldmájer Péter nagy nehezen bevallja, hogy az antiszemitizmus csak szóban van jelen idehaza, ahogy Fröhlich Róbert is elismeri, hogy a hazai zsidóságnak nincs oka, hogy álmait antiszemita rémképek kínozzák. Köves Slomo, a cikk szerint a kormánnyal “kitűnő kapcsolatokat ápoló” óbudai zsinagóga vezetője egyenesen kijelenti, hogy Franciaországban több a zsidógyűlölet, mint itthon. Hogy akkor mire fel a nagy rettegés, ne kérdezzük. Végső elkeseredettségünkben azonban a Jerusalem Post megnyugtat minket: Magyarországon távolról is úgy érezhetjük magunkat, mintha Izraelben lennénk. Na igen…

(Olvasónktól)