Abban a pillanatban, amikor leültem levelet írni, és megfogalmaztam a címet, a legelső gondolat, amely felötlött bennem: Levél Arany Jánoshoz. Szívemhez nagyon közel álló irodalmi személy az említett levél két fenséges szereplője: Petőfi Sándor és Arany János.

De ez a levél, amelyet most írok még a leghalványabb reményét sem hordozza magában annak a tiszta és őszinte összeférhetőségnek, együvé tartozásnak baráti és nemzeti vonalon egyaránt, hiszen akinek ez íródik - az említett irodalmi levél nemzeti óriásaihoz képest - szürke manóként tűnik el a jelen magyar közélet, majdan pedig leendő történelem sűrű ködjében sötét alak formájában.

Az előzmény: Lázár "Bux" János levele (rákattintva nagyítható)

Ez a levél egy válasz, egy határozott és elutasító válasz egy olyan levélre, amelynek egyetlen sora, egyetlen betűje sem mozgatta meg bennem azokat az érzelmeket, amelyeket éreznem kellett volna egy segítőszándékúnak ható szöveg elolvasása során. Ellenkezőleg, hátsó, galád szándékot vélek felfedezni minden egyes sorában, minden egyes gondolata erőltetett és mesterkélt, ravaszdi és álnok, mintegy kijátszva a város jóhiszemű polgárainak érzelemvilágát.

Nos hát, vegyük sorra és kezdjünk mindent az elején. Az én megmaradt nagyon szerény földi, halandó örömömben ugyan bizony ne osztozzon kigyelmed, mint ahogyan ne is számítson énrám, ha majd egyszer – és nagyon remélem, ha van igazságszolgáltatás és elszámoltatás égben és földön - minél hamarabb – nagy, nagyon nagy bajban lesz. Én úgy vélem, ennél jobb életfilozófiát így közösen nem is fogalmazhatnánk meg.

És tévedés ne essék, még véletlenül sem az én életfilozófiám vétke az, hogy Hódmezővásárhely egyáltalán nem sikeres és erős város. Inkább egyre elhalkuló, megfélemlített és családjukért, gyerekeikért küzdő, egyik napról a másikra alig megélő közalkalmazottak néma hada, éhbérért dolgozó közmunkások csellengő csapata, és a város nagyságához mérten igencsak kevés magánvállalkozók csokra, akik közül néhányan alkalomadtán még az ördögnek is eladják lelküket, ahhoz, hogy fenntarthassák vállalkozásukat, megmaradhassanak. És ugye, kend is tudja, hogy mely ördöggel cimborálnak ők?

Ami a köszönetet illeti, azt csak és akkor érdemes kimondani, hogyha szívből jön és az emberfia valóban úgy is gondolja. Másképp, János, higgyék nekem kigyelmed, nem érdemes és nem is ildomos. És szó sincs közös erőfeszítésről, hiszen senki más nem erőlködött ilyen csúnya módon és teljes erővel az egyáltalán nem kiérdemelt meggazdagodás mihamarabbi megvalósítására. Ez egyéni erőfeszítés volt, több mint kilenc éven keresztül.

És a megtett javaslatok közül, amelyek a város egyszerű emberének megfogalmazásában íródtak vagy hangzottak el szépen csengő vásárhelyi ízes nyelvjárásban, egyetlen sem került megvalósításra, hiszen mindannyi fölött legyintve lett, és egy kajánul gúnyos mosollyal a szemetesbe lett söpörve az összes.

Hogy a rend és biztonság mennyire jellemzi városunkat, magam is látom, hiszen az utóbbi esztendőkben egyre gyarapodott a lopások, betörések, de sajnálatos módon még a gyilkosságok száma is, de említhetném a pénzhamisítást, vagy a rendőrségen való tragikomikus rablási kísérletet is. És ez mind miért történik? Talán az a tekintély, amellyel a rend emberének rendelkeznie kell – elveszik, elvesztődik, hogyha alantas politikai nyomásoknak van alávetve.

Még mielőtt el nem felejtem, abból a 2011-ben naponta tizenkilenc millióval gyarapodó közös vagyonunkból, én kérném a jussom! Ha már ilyen szépen közösen megszereztük. Úgy vagyok vele, hogy inkább én őrzöm, mint kend. Jó lesz otthon nálam, a szalmazsákban, vagy csak egyszerűen keszkenőbe kötve. Valamiért azt érzem, biztosabb helye van ott neki. Talán nem fial meg, de ha mégis igen, hadd verjem én a fogamhoz a garast, és ne kend tegye helyettem!

Merthogy nekem ne közölje örömmel telítve, hogy 167.000 forinttal kevesebb az én családom hitelállománya. Mert én aztán még egy fabatkát érő hitelt sem vettem fel sehonnan, egyetlen bankból sem. Mert nem én akartam ráerőltetni a városra az Emlékpontot, ez nem az én feketepontom. És a felfújt pályázatok, pályázatok hátán és a felújítások címén futtatott pénzmosási és egyéb egyéni vagyon növelési eredményes kísérletek alanya sem én vagyok.

Én a magam szerény módján csak addig nyújtózom, míg a takaróm ér. Nem kell nekem a más takarója, de tőlem se merészelje elvenni senki semmilyen istenadta jogon. Az az enyém, amiért megdolgoztam. Semmi más. De az csak az enyém.

S hogy mennyire éli fel vagy gyarapítja vagyonát a város a kigyelmed vezetése alatt, azt mindannyian érzékeljük. Amennyiben naponta gyarapodott a vagyonunk, akkor mégis miért van az, hogy még mindig oly sokkal tartozunk? És egyáltalán mennyivel? Mert a levélben kend babot árul, kevert babot és mellébeszélést két forintért. Azaz svájci frank alapú hitelért. És a város egyszerű emberei közül kinek a véleményére volt kíváncsi, amikor felvette a város nevében a hitelt a banktól? Hány ember véleményét kérte ki és hallgatta meg egyszerű, józan gondolkodású érveiket, hogy nem kellene ilyen nagyméretű adósságba belevinni ezt a várost.

Énértem ne harcoljon a multikkal, mert az összest, egytől egyig kend hozta ide, mert ha rajtam múlott volna, akkor magyar gazdák és termelők termékét árulnák magyar tulajdonú kis és nagyboltokban egyaránt Hódmezővásárhelyen. S hogyan lehet tisztességtelen haszonra szert tenni minél rövidebb idő alatt, azt gondolom nem csak a multik tudják, hanem vannak ezzel így mások is!

És tudja mit? Mi együtt ne vállaljunk terheket, mert ahogyan mondani szokás: közös lónak túrós a háta. Ha kend a bankkal akar üzletet kötni, alkudozni, tegye meg saját nevében, és hagyjon ki engem, a város becsületes adófizető polgárát ebből a piszkos játszmából.

És igen, én, a vásárhelyi - egész esztendő folyamán valóban dolgoztam, és nem vártam csodát. Sehonnan. Főként városunk polgármesterétől nem.

Kend ezzel a levelével és annak teljes tartalmával, minden egyes szavával azt bizonyítja, hogy átverhető ostobáknak nézi a város lakóit. S az, ki ezeket elhiszi kigyelmednek és bármennyire is hitelt ad szavainak, valóban naiv és könnyen átverhető, becsapható.

Nem akarok senki nevében beszélni, én most csak és kizárólag a magam nevében mondom el tisztán és érthetően, hogy én nem számítok kendre. Sosem számítottam és nem is fogok. S ha van még olyan ember, aki ebben a városban osztja véleményem, én akkor Őrá mindenképp büszke vagyok és felnézek.

Hódmezővásárhely, 2012. esztendő Böjtelő havában

Kovács Sándor
a hódmezővásárhelyi Jobbik alelnöke

Kapcsolódó: Bux Jani