Tisztelt Szerkesztőség!
A Kuruc.info oldalain a közelmúltban több írást is olvashattunk a tyúkketrecek korszerűsítésének, ill. lecserélésének kérdéséről. Tekintettel arra, hogy a kérdéskörhöz igen sokan hozzá is szóltak (többféle álláspontot is érzékeltetve), úgy gondoltam, egy nagyon rövid írással megpróbálom felhívni a szerkesztőség figyelmét a probléma összetettségére. Teszem ezt azért, mert a tények közlésén kívül a címek azt sejtetik, mintha itt csupán egy újabb agyament EU-s dologról volna szó. Eddig azt tapasztaltam, hogy a Kuruc.info szerkesztősége, bár mindig megvan a konkrét és határozott véleménye, nyitott az övétől eltérő vélemények irányába is. Remélem, ezen nyitottsággal olvassák soraimat is.
A téma összetettségét jelzi, hogy nem pusztán állatvédelmi kérdésről van szó, hiszen érinti például az egyes gazdák és családjaik megélhetését, a tojás árán keresztül hatással van a fogyasztókra, és érdekes kérdés hazánk gazdaságára gyakorolt hatása is. Mivel én az állatvédelem terén igyekeztem némi tudást összegyűjteni, kérem, engedjék meg, hogy ezzel a vonatkozással foglalkozzam. Ezzel mindössze azt szeretném érzékeltetni, hogy a házityúkok megfelelő tartási körülményeinek ügyét nem lehet, és nem is szabad egy kézlegyintéssel elintézni, mondván, ez csak ismét egy EU-s hülyeség.
Az állatok jogaival és jól-létével kapcsolatban a legszélsőségesebb álláspontot minden bizonnyal Descartes képviselte a leghatékonyabban, aki azt állította, hogy az állatok csak gépek, semmiféle érzéssel vagy érzelemmel nem rendelkeznek. Állítólag azok, akik ezt vallották, képesek voltak állatokat kínozni, és aki esetleg megsajnálta a szerencsétlen jószágokat, azt kinevették, mondván, hogy az állat hiába visít, nyüszít, valójában semmit sem érez, hiszen olyan, mint egy gép. Descartes tévedése olyan hatalmas és olyan nyilvánvaló volt, hogy már saját kortársai is kételkedtek benne. Kicsivel később Voltaire hívta föl a figyelmet Descartes nézeteinek tarthatatlanságára és nyilvánvaló ostobaságára.
Ma valószínűleg nincsen olyan értelmes ember, aki úgy gondolná, hogy az állatok szinte csak gépek. Minden megfigyelés, kísérlet, minden tudományos eredmény és laikus megfigyelés is egyértelműen alátámasztja, hogy legalábbis az emberrel közelebbi rokonságban álló állatok idegrendszerének működése alapjaiban nagyon hasonló a mienkhez. Ha konkrétan a házityúkokra gondolunk, idegrendszerük viszonylag magasan fejlett; természetesen éreznek fájdalmat, éhséget, jóllakottságot, félelmet stb. Társas kapcsolataik – normális esetben, tehát nem a szűk ketrecben – igen fejlettek. Összefoglalva tehát vannak érdekeik, és van jól-létük.
Arról, hogy az állatok érdekeit és jól-létét hogyan és mennyire kell figyelembe venni, megoszlanak a vélemények (lásd e témában Tom Regan és Peter Singer kitűnő, bár magyarul sajnos nem hozzáférhető könyveit). Különösen nehéz a döntés akkor, ha – mint esetünkben – bizonyos emberi érdekek és bizonyos állati érdekek kerülnek ellentétbe. Azt hiszem, nyugodtan elvethető az az álláspont, hogy az állatok és az emberek érdekeinek konfliktusa esetén az állati érdekeket egyáltalán nem kell figyelembe venni. Ha például az eddig létező négyezer-ötszáztizenhétféle tusfürdő mellé az egyik gyártó szeretne egy még jobban eladható, jázmin-mandarin illatú, fahéjhatóanyaggal és citromfűvel dúsított, kakaóvajat és fügepárlatot tartalmazó, különösen bőrbarát, extra-higiénikus tusfürdőt kifejleszteni, amely a baktériumok 112,9%-át elpusztítja, akkor vajon megengedhető-e, hogy ezért pl. számos kísérleti nyúlnak kelljen kimondhatatlan fájdalmakon és szenvedéseken keresztülmennie? Röviden: ha egy alacsonyabb rangú emberi érdek (pl. egy újfajta tusfürdő, plusz a gyártó cég még nagyobb profitja) egy sokkal magasabb rangú állati érdekkel (pl. nyulak kínzástól mentes életével) ütközik, akkor mi a teendő?
A kérdés megválaszolása, különösen annak biztos megalapozása nem könnyű. A dolog nem független attól, hogy vannak-e az állatoknak jogaik, vagy nincsenek (itt megint utalok Tom Regan és Peter Singer munkáira). Egy biztos: akár vannak az állatoknak jogaik, akár nincsenek, akár elismerjük ezeket, akár nem, az állatok érdekeit legalább bizonyos mértékig egészen biztosan figyelembe kell venni.
Mit jelent ez esetünkben? Az emberi érdekek (pl. Magyarország gazdasági helyzete, a tojás ára, a termelők és családjuk megélhetése) kétségtelenül nem hagyhatók figyelmen kívül. De nem hagyhatók figyelmen kívül az állatok érdekei sem. Hogy vannak, akiket nem érdekel, hogyan élnek a tyúkok, boldogok-e vagy szenvednek? Akit nem érdekel, hogyan élnek a házityúkok, ha nem egy baromfiudvarban tartják őket, az gondoljon bele, milyen lenne, ha az egész életét egy kis helyre bezárva kellene leélnie.
Mahatma Gandhi mondta: „Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik.” Sajnos ezen a téren nemzetünknek még volna hova fejlődnie. Az állatvédelmi törekvések szerintem az EU előnyei közé tartoznak. Nincsen sok ilyen előny, éppen ezért kell őket különösen megbecsülni.
Általánosságban úgy vélem, hogy az állatvédelmi intézkedésekkel Magyarország értékesebb, jobb hellyé válik. Bár a megvalósításban lehetnek hiányosságok, sőt hibák is (talán erősebben kellett volna anyagilag támogatni a gazdákat az átállásra), a cél, az állatok jól-létének biztosítása mindenképpen elismerendő.
Üdvözlettel:
Erdős László
Kapcsolódó: 50 forint is lehet a tojás (importból), száznál több magyar gazdát tesz tönkre az EU