Vigyáznunk kell egymásra! Különösen most, mikor a kormánypárti „4/5”-ös hazaárulás nyilvánvalóvá válik, és a hazaárulók népszerűsége rohamosan apad a becsapott nemzet sorai közt. Félreértés ne essék: eszem ágában sincs a „megmondóemberek” szerepében tetszelegni. Viszont nagyon szeretem a történelmet, sokat olvasok róla, és igyekszem tanulni belőle. Ellenfeleink most újra elővették a viszály szításának évezredes fortélyait. Nem elég, hogy bármely eszközzel el akarják fojtani szabad hangunkat, megpróbálnak provokációkkal is egymás ellen hangolni bennünket. Ezért résen kell lennünk. Nyilván sokaknak feltűnt, hogy egyre többet csaholnak a „radikális nemzeti oldal kezdődő belső ellentéteiről”. Eddigi bizonyítványunk nem volt rossz, példamutató pluralizmus és tolerancia jellemezte táborunkat.

Ám a „heti (maceszt) válaszd” már vizionálja szétesésünket. Mert „Morvai kijelentette, hogy vannak jobbikos zsidók”, (mért ne lehetnének? Ha egyszer az alapszabályzat nem zárja ki senki felvételét származási, vagy vallási alapon). Mert „Nyikosnak túl egykor túl sok fizetése volt”, (ha járt neki, talán vissza kellett volna utasítania?). Mert „Novák már nem lobbyzik eleget Budaházyért”, (van épp elég egyéb dolga, rábízza jogászainkra). És vég nélkül sorolják az állítólagos kórtüneteket. (Csurka bácsi meg talán újra rámorogja majd: „Hát nem megmondtam, hogy a Jobbik a Moszad műve?) Szerintem senkinek sem szabadna bedőlnie a provokációknak, és senkitől sem kellene elhatárolódnia.

Mikor Szálasi Ferenc, a két háború közti időszak legjelentősebb nemzeti radikális szelleme, megkezdte bátor küzdelmét népünk felemelkedéséért, mindjárt szembe került az egész „jobboldallal”: „Lezöldkommunistázták”, a zsidótörvényeket alkotó, miközben maga is zsidó Imrédy „leörményezte”, Horthyék pedig börtönbe csukatták. És mégis: Szálasi sohasem acsargott, sohasem határolódott el senkitől.

Most is az lenne a jó, ha egymás állandó bírálgatása helyett mindenki tenné a maga feladatát, Istentől kapott sajátos küldetését: a Jobbik a magyar nép felvilágosítását és a demokratikus parlamenti munkát. A Gárda a nép védelmét, jótékonysággal vagy masírozva. Akik az arra alkalmas ifjúság alaki kiképzését kísérlik meg, akár apró sejtekben, ám tegyék. Budaházy pedig mielőbb szabaduljon ki, és utcai tüntetéseken nézzen farkasszemet Pintérék pribékjeivel, ha még nem fáradt bele. A belső párbeszédnek építő módon kéne folynia: nem kell mindenki egyformán szimpatikus legyen egymásnak, még elvi ellentétek is előfordulhatnak. Mint ahogyan például már többen is megfogalmaztuk aggályainkat a Jobbik „keleti nyitásának” helyes módja felől. Ám méltatlan és igaztalan lenne ezért „lekommunistázni” külügyi szakembereinket. Könnyű egy-egy maroknyi csoportnak számon kérni egy 20%-os párttól az emberközeliséget, épp ilyen könnyű leszélsőségesezni ennek amazokat. Hagyjuk meg az ítélkezést ellenségeinknek, őket úgyis azért etetik. Elég nekünk a szebb jövő építése!

Tarnóczy Szabolcs